Az igazi feljelentés
Erdélyi Napló, 2004. augusztus 17., XIV. évfolyam, 33. (672.) szám
Mindazok nevében, akik eddig elhitték, hogy az RMDSZ vezetőségének legnagyobb gondja a romániai magyarság töretlen parlamenti képviseletének biztosítása, a leghatározottabban tiltakozunk a székelyudvarhelyi szoborpark feljelentése ellen. Szükségesnek tartjuk az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy az utóbbi másfél évtized legzseniálisabb ötletének megfúrására irányuló puszta kísérlet is felbecsülhetetlenül sok választóból kiváltja a polgári engedetlenséget, és az erdélyi magyarok még annyira sem lesznek hajlandók követni az RMDSZ választási útmutatását, mint a tavaszi helyhatósági választásokon. A következmény elsőéves politológiai hallgatók számára is világos: ugrik a parlamenti küszöb elérésének lehetősége, még akkor is, ha sikerülne a megegyezés az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség között.
Mivel a lavinát már elindították, nem marad más hátra, mint a feljelentő azonnali kirúgása az RMDSZ-ből. Ez természetesen csak tüneti kezelés. Arra nem is jó gondolni, mi történik, ha bírósági döntés születik a szoborpark lebontására. Ezért az RMDSZ vezetősége bukaresti, budapesti, strassbourgi, washingtoni, pekingi és más befolyásos ismeretségi köreiben lobbizva érje el a szoborpark elleni per elvesztését, annak hazai és nemzetközi garantálásával, hogy Csaba királyfihoz és társaihoz a következő évezredben sem nyúlhat senki egy ujjal sem. Így esetleg elkerülhető lenne az őszi parlamenti választás csúfos kudarca.
Ennyi volna a romániai magyarság parlamenti képviseletéért őszintén aggódók pillanatnyi kívánsága, és most térjünk vissza a szoborpark feljelentőjének esetére. Tévedés azt hinni, hogy ilyesmire már van jogi precedens. Arra a korábbi esetre csak ráfogták, hogy Tőkés László a magyarság szervezetét jelentette fel romániai bíróságon, a valóság az, hogy a tiszteletbeli elnök passzivitás miatt perelte a vezetőségnek azt a csoportját, amely nem hajlandó vagy nem képes a kongresszusi határozatokban és az alapszabályzatban lefektetett célokért dolgozni. Tőkés László kezdeményezése természetesen sikertelen volt, hiszen melyik román hatalmi ágnak volna érdeke az RMDSZ szervezeti megszilárdítása. Ez a mostani feljelentés ezzel szemben a magyarság érdekében kifejtett tevékenység ellen irányult, és ezért „sikerének” nagy az esélye.
Mivel a lavinát már elindították, nem marad más hátra, mint a feljelentő azonnali kirúgása az RMDSZ-ből. Ez természetesen csak tüneti kezelés. Arra nem is jó gondolni, mi történik, ha bírósági döntés születik a szoborpark lebontására. Ezért az RMDSZ vezetősége bukaresti, budapesti, strassbourgi, washingtoni, pekingi és más befolyásos ismeretségi köreiben lobbizva érje el a szoborpark elleni per elvesztését, annak hazai és nemzetközi garantálásával, hogy Csaba királyfihoz és társaihoz a következő évezredben sem nyúlhat senki egy ujjal sem. Így esetleg elkerülhető lenne az őszi parlamenti választás csúfos kudarca.
Ennyi volna a romániai magyarság parlamenti képviseletéért őszintén aggódók pillanatnyi kívánsága, és most térjünk vissza a szoborpark feljelentőjének esetére. Tévedés azt hinni, hogy ilyesmire már van jogi precedens. Arra a korábbi esetre csak ráfogták, hogy Tőkés László a magyarság szervezetét jelentette fel romániai bíróságon, a valóság az, hogy a tiszteletbeli elnök passzivitás miatt perelte a vezetőségnek azt a csoportját, amely nem hajlandó vagy nem képes a kongresszusi határozatokban és az alapszabályzatban lefektetett célokért dolgozni. Tőkés László kezdeményezése természetesen sikertelen volt, hiszen melyik román hatalmi ágnak volna érdeke az RMDSZ szervezeti megszilárdítása. Ez a mostani feljelentés ezzel szemben a magyarság érdekében kifejtett tevékenység ellen irányult, és ezért „sikerének” nagy az esélye.