Tisztességtelenül nagylelkű ajánlat
Erdélyi Napló, 2004. július 6., XIV. évfolyam, 27. (666.) szám
Azt mondták az SZKT-n, hogy az RMDSZ tisztességtelen ajánlatot kapott, amikor Szász Jenő elképzelhetőnek tartotta a Magyar Polgári Szövetség 50 százalékos részesedését a romániai magyarságnak jutó parlamenti mandátumokból. Válaszképpen az MPSZ-nek megint azt javasolták, hogy jelöltjei vegyenek részt bátran az RMDSZ által szervezett belső választásokon.
Emlékeztetnénk, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsát kezdetben az egész romániai magyarság belső parlamentjének nevezték. Azért belsőnek, nehogy az istenért megbántsák a többségi nemzet túlérzékenységét. A romániai magyarság előválasztását is valami hasonlóan homályos meggondolásból nevezik belsőnek. Időközben az SZKT a köztudatban, főleg a magyarországi sajtóban, az RMDSZ belső vagy miniparlamentjévé vált, és ez ellen senki sem tiltakozik, divatosan: ettől nem határolódik el. Ami tehát belső, az már nem az egész romániai magyarságé, hanem az RMDSZ-é. Mit keresnének az RMDSZ előválasztásain kívülálló jelöltek? Elég keveset – ebben bizonyosak lehetünk annak alapján, ahogy az eddigi előválasztásokon a koncot elosztogatták a megbízható jófiúk között.
Ezek után feltehetjük a kérdést: vajon ki tett tisztességtelen ajánlatot?
Vegyük szemügyre más oldalról is Szász Jenő ajánlatát. Mi történne, ha az RMDSZ nem fogadná el, és ősszel két magyar párt indítana jelölteket a parlamenti választásokon? Természetesen mindkettő csúfos kudarcot vallana. Legalább akkorát, mint az RMDSZ a marosvásárhelyi polgármester-választáson. És mi lenne az eredmény, ha az RMDSZ egyedül maradna a porondon? Természetesen szintén kiesne, mert másfél évtizedes léte alatt csontmerevvé vált vezetősége annyi kudarcot halmozott fel, hogy a közömbösség sokakat otthon tartana a választás napján. Ehhez társul az a kellemetlen jelenség, hogy az RMDSZ által futtatott egyes politikusok annyira ellenszenvesekké váltak a választók szemében, hogy inkább a kezüket vágnák le, mintsem a szerintük kompromittált személyekre szavazzanak. Bonyolultabb a válasz arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha az MPSZ maradna a romániai magyarság egyedüli jelöltindító szervezete. Nem biztos, hogy kiesne. Sokan fontolgatnák, hogy el sem mennek szavazni, ha a szavazólapokon nincs ott a megszokott tulipán, de jóval nagyobb többség úgy vélekedhetne, hogy próbáljuk meg, hátha az új seprű jól fog seperni. Ezek az új fiúk az MPSZ-ből még nem koccintottak Năstaséval a Kempinszki szállóban december elsején, és főleg az MSZP–SZDSZ-szel naponta, és hátha nem is fognak. Tehát érdemes kipróbálni őket – mondhatnánk nagyon sokan.
Bevallom, amikor Szász Jenő ajánlatát először hallottam, arra gondoltam, ez azért túlzás. Az RMDSZ-képviselőknek és -szenátoroknak nem éppen a fele játszotta el a választók bizalmát. Talán 45 százalékos játékoscsere is eléggé jótékony hatással lenne a romániai magyar közéletre. Ám az MPSZ-javaslat fogadtatása hallatán végiggondoltam: ha egy politikai szervezet olyan erős alkupozícióban van, mint a Magyar Polgári Szövetség, akkor semmilyen ajánlata sem lehet tisztességtelen. Bármilyen szerződésjavaslatát komolyan kell vennie annak, aki szorult helyzetbe kényszerítette saját magát.
Esetleg azért esdekelhetne, hogy partnere legyen kissé még nagylelkűbb.
Emlékeztetnénk, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsát kezdetben az egész romániai magyarság belső parlamentjének nevezték. Azért belsőnek, nehogy az istenért megbántsák a többségi nemzet túlérzékenységét. A romániai magyarság előválasztását is valami hasonlóan homályos meggondolásból nevezik belsőnek. Időközben az SZKT a köztudatban, főleg a magyarországi sajtóban, az RMDSZ belső vagy miniparlamentjévé vált, és ez ellen senki sem tiltakozik, divatosan: ettől nem határolódik el. Ami tehát belső, az már nem az egész romániai magyarságé, hanem az RMDSZ-é. Mit keresnének az RMDSZ előválasztásain kívülálló jelöltek? Elég keveset – ebben bizonyosak lehetünk annak alapján, ahogy az eddigi előválasztásokon a koncot elosztogatták a megbízható jófiúk között.
Ezek után feltehetjük a kérdést: vajon ki tett tisztességtelen ajánlatot?
Vegyük szemügyre más oldalról is Szász Jenő ajánlatát. Mi történne, ha az RMDSZ nem fogadná el, és ősszel két magyar párt indítana jelölteket a parlamenti választásokon? Természetesen mindkettő csúfos kudarcot vallana. Legalább akkorát, mint az RMDSZ a marosvásárhelyi polgármester-választáson. És mi lenne az eredmény, ha az RMDSZ egyedül maradna a porondon? Természetesen szintén kiesne, mert másfél évtizedes léte alatt csontmerevvé vált vezetősége annyi kudarcot halmozott fel, hogy a közömbösség sokakat otthon tartana a választás napján. Ehhez társul az a kellemetlen jelenség, hogy az RMDSZ által futtatott egyes politikusok annyira ellenszenvesekké váltak a választók szemében, hogy inkább a kezüket vágnák le, mintsem a szerintük kompromittált személyekre szavazzanak. Bonyolultabb a válasz arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha az MPSZ maradna a romániai magyarság egyedüli jelöltindító szervezete. Nem biztos, hogy kiesne. Sokan fontolgatnák, hogy el sem mennek szavazni, ha a szavazólapokon nincs ott a megszokott tulipán, de jóval nagyobb többség úgy vélekedhetne, hogy próbáljuk meg, hátha az új seprű jól fog seperni. Ezek az új fiúk az MPSZ-ből még nem koccintottak Năstaséval a Kempinszki szállóban december elsején, és főleg az MSZP–SZDSZ-szel naponta, és hátha nem is fognak. Tehát érdemes kipróbálni őket – mondhatnánk nagyon sokan.
Bevallom, amikor Szász Jenő ajánlatát először hallottam, arra gondoltam, ez azért túlzás. Az RMDSZ-képviselőknek és -szenátoroknak nem éppen a fele játszotta el a választók bizalmát. Talán 45 százalékos játékoscsere is eléggé jótékony hatással lenne a romániai magyar közéletre. Ám az MPSZ-javaslat fogadtatása hallatán végiggondoltam: ha egy politikai szervezet olyan erős alkupozícióban van, mint a Magyar Polgári Szövetség, akkor semmilyen ajánlata sem lehet tisztességtelen. Bármilyen szerződésjavaslatát komolyan kell vennie annak, aki szorult helyzetbe kényszerítette saját magát.
Esetleg azért esdekelhetne, hogy partnere legyen kissé még nagylelkűbb.