Tisztességtelenül nagylelkű ajánlat


Azt mondták az SZKT-n, hogy az RMDSZ tisztességtelen ajánlatot kapott, amikor Szász Jenő elképzelhetőnek tartotta a Magyar Polgári Szövetség 50 százalékos részesedését a romániai magyarságnak jutó parlamenti mandátumokból. Válaszképpen az MPSZ-nek megint azt javasolták, hogy jelöltjei vegyenek részt bátran az RMDSZ által szervezett belső választásokon.
Emlékeztetnénk, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsát kezdetben az egész romániai magyarság belső parlamentjének nevezték. Azért belsőnek, nehogy az istenért megbántsák a többségi nemzet túlérzékenységét. A romániai magyarság előválasztását is valami hasonlóan homályos meggondolásból nevezik belsőnek. Időközben az SZKT a köztudatban, főleg a magyarországi sajtóban, az RMDSZ belső vagy miniparlamentjévé vált, és ez ellen senki sem tiltakozik, divatosan: ettől nem határolódik el. Ami tehát belső, az már nem az egész romániai magyarságé, hanem az RMDSZ-é. Mit keresnének az RMDSZ előválasztásain kívülálló jelöltek? Elég keveset – ebben bizonyosak lehetünk annak alapján, ahogy az eddigi előválasztásokon a koncot elosztogatták a megbízható jófiúk között.
Ezek után feltehetjük a kérdést: vajon ki tett tisztességtelen ajánlatot?
Vegyük szemügyre más oldalról is Szász Jenő ajánlatát. Mi történne, ha az RMDSZ nem fogadná el, és ősszel két magyar párt indítana jelölteket a parlamenti választásokon? Természetesen mindkettő csúfos kudarcot vallana. Legalább akkorát, mint az RMDSZ a marosvásárhelyi polgármester-választáson. És mi lenne az eredmény, ha az RMDSZ egyedül maradna a porondon? Természetesen szintén kiesne, mert másfél évtizedes léte alatt csontmerevvé vált vezetősége annyi kudarcot halmozott fel, hogy a közömbösség sokakat otthon tartana a választás napján. Ehhez társul az a kellemetlen jelenség, hogy az RMDSZ által futtatott egyes politikusok annyira ellenszenvesekké váltak a választók szemében, hogy inkább a kezüket vágnák le, mintsem a szerintük kompromittált személyekre szavazzanak. Bonyolultabb a válasz arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha az MPSZ maradna a romániai magyarság egyedüli jelöltindító szervezete. Nem biztos, hogy kiesne. Sokan fontolgatnák, hogy el sem mennek szavazni, ha a szavazólapokon nincs ott a megszokott tulipán, de jóval nagyobb többség úgy vélekedhetne, hogy próbáljuk meg, hátha az új seprű jól fog seperni. Ezek az új fiúk az MPSZ-ből még nem koccintottak Năstaséval a Kempinszki szállóban december elsején, és főleg az MSZP–SZDSZ-szel naponta, és hátha nem is fognak. Tehát érdemes kipróbálni őket – mondhatnánk nagyon sokan.
Bevallom, amikor Szász Jenő ajánlatát először hallottam, arra gondoltam, ez azért túlzás. Az RMDSZ-képviselőknek és -szenátoroknak nem éppen a fele játszotta el a választók bizalmát. Talán 45 százalékos játékoscsere is eléggé jótékony hatással lenne a romániai magyar közéletre. Ám az MPSZ-javaslat fogadtatása hallatán végiggondoltam: ha egy politikai szervezet olyan erős alkupozícióban van, mint a Magyar Polgári Szövetség, akkor semmilyen ajánlata sem lehet tisztességtelen. Bármilyen szerződésjavaslatát komolyan kell vennie annak, aki szorult helyzetbe kényszerítette saját magát.
Esetleg azért esdekelhetne, hogy partnere legyen kissé még nagylelkűbb.