Az üdvözítő változatosság
Erdélyi Napló, 2004. június 1., XIV. évfolyam, 22. (661.) szám
Alaposan kivitatkoztuk magunkat a kolozsvári polgármester-választásról, összehordtunk hetet-havat a saját jelölt szavazatgyarapító előnyeiről, a kormánypárti nagyágyú melletti korteskedés ellentmondásosságáról, a marosvásárhelyi mentőangyal egyedüli üdvözítő voltáról, és természetesen a jelenlegi polgármester nacionalizmusáról meg mindenről, de most kis időre hagyjuk abba a részleges igazságok osztogatását, és ismerjük el, hogy az RMDSZ Kolozs megyei szervezete helyesen döntött, készüljünk fel arra, hogy a választás napján Ioan Rus nevére ütjük a pecsétet.
Nem azért, mert ő jobb lenne hozzánk. Belügyminiszterkedésének számtalan mozzanata bizonyítja, hogy benne is rejtőzködik egy adag Funar. Ha nem kettő… Hiába próbálkozott szívhez szólóan meggyőzni magyarbarátságáról az örök hatalompárti publicista, mondván, hogy évfolyamtársa volt Rusnak, aki kommunista diákszövetségi vezérként néha magyar diákoknak is adott üdülőjegyet. Egy ilyen személyleírásból csak annyit remélhetünk, hogy polgármesterként néha magyaroknak is fog adományozni kedvezményes trolibuszjegyeket. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ilyen vérszegény érvek pláne nem hatnak meg senkit, ha felsorolásukat magyartalan sutaságok tarkítják, például olyan, hogy a szerző megalázta magát. Talán azt akarta írni, hogy megalázkodott.)
És még csak azért sem érdemes Rusra szavazni, mert nagyvállalkozóként és kormányzati összeköttetései felhasználásával kimozdítja Kolozsvárt a gazdasági tévelygésből. Az kétségtelen, hogy sokkal nagyvonalúbb üzleti élet veszi kezdetét, mint a stoplámpa- és zászlótermelés napfényes korszakában, de abból nekünk csak a morzsa jut. Ahogy a kis Funar épülő szállodájában esetleg portásnak alkalmaznak magyar embert, ha megbízható, úgy a Rus-konszernben sem leszünk társtulajdonosok. Hát még társnemzetiségek!
Ha mindebben tévednék, örömmel fogok bocsánatot kérni, de pillanatnyilag ne a kolozsvári fényes jövő reményében szavazzunk Rusra. Hanem azért, hogy szerezzünk érvényt a polgári demokrácia egyik nagy előnyének, annak, hogy a népakarat megakadályozhatja a politikusok égig nyurgulását. Az idősebbek emlékeznek, mit nem adtunk volna, ha Ceauºescut ki lehetett volna füstölni a hatalomból, amikor minden normális ember már úgy unta, mint a mindennapi sorban állást a betevőért. Azt sem bántuk volna, ha a következő sem jobb egy -escunál (lásd Iliescut), csak a scorniceºti-i géniusz savanyú képét ne lássuk már. A fiatalabbak pedig napjainkban érzékelhetik, hogy milyen hátrányos, ha valaki belebüdösödik bársonyszékébe. Évek óta ugyanazok a provinciális furfangok, ostoba faviccek keserítik meg a kolozsváriak életét. Ki ne vágyna a változatosságra? Ilyen megfontolásból mindegy, hogy ki a következő, csak jöjjön már valaki más. Aztán meglátjuk, mit hoz.
Végül hadd dicsérjük meg a megyei szervezet vezetőségét azért is, hogy visszaléptette saját polgármesterjelöltjét. Bár kényszerhelyzetben hozta meg a döntést, mégis gratulálunk, hogy nem teszi oda megint grimaszkodni a kolozsvári magyarságot. A dobbantásból esélytelen jelöltnek szurkolni olyan, mint azt a maratoni futót biztatni, akiről mindenki tudja, hogy csak a kiírt táv 20 százalékáig vergődhet el. A legjobb esetben.
Mivel nemsokára nyakig benne leszünk a következő kampányban, talán remélhetjük, hogy a kolozsvári szervezet példáját felkarolják mások is, és nem fognak államelnök-jelöltet állítani, aki a hosszútévfutás 5 százalékánál légszomjasan összecsuklik, és lihegve áradozni kezd kis lépésének kimagasló sikeréről.
Nem azért, mert ő jobb lenne hozzánk. Belügyminiszterkedésének számtalan mozzanata bizonyítja, hogy benne is rejtőzködik egy adag Funar. Ha nem kettő… Hiába próbálkozott szívhez szólóan meggyőzni magyarbarátságáról az örök hatalompárti publicista, mondván, hogy évfolyamtársa volt Rusnak, aki kommunista diákszövetségi vezérként néha magyar diákoknak is adott üdülőjegyet. Egy ilyen személyleírásból csak annyit remélhetünk, hogy polgármesterként néha magyaroknak is fog adományozni kedvezményes trolibuszjegyeket. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ilyen vérszegény érvek pláne nem hatnak meg senkit, ha felsorolásukat magyartalan sutaságok tarkítják, például olyan, hogy a szerző megalázta magát. Talán azt akarta írni, hogy megalázkodott.)
És még csak azért sem érdemes Rusra szavazni, mert nagyvállalkozóként és kormányzati összeköttetései felhasználásával kimozdítja Kolozsvárt a gazdasági tévelygésből. Az kétségtelen, hogy sokkal nagyvonalúbb üzleti élet veszi kezdetét, mint a stoplámpa- és zászlótermelés napfényes korszakában, de abból nekünk csak a morzsa jut. Ahogy a kis Funar épülő szállodájában esetleg portásnak alkalmaznak magyar embert, ha megbízható, úgy a Rus-konszernben sem leszünk társtulajdonosok. Hát még társnemzetiségek!
Ha mindebben tévednék, örömmel fogok bocsánatot kérni, de pillanatnyilag ne a kolozsvári fényes jövő reményében szavazzunk Rusra. Hanem azért, hogy szerezzünk érvényt a polgári demokrácia egyik nagy előnyének, annak, hogy a népakarat megakadályozhatja a politikusok égig nyurgulását. Az idősebbek emlékeznek, mit nem adtunk volna, ha Ceauºescut ki lehetett volna füstölni a hatalomból, amikor minden normális ember már úgy unta, mint a mindennapi sorban állást a betevőért. Azt sem bántuk volna, ha a következő sem jobb egy -escunál (lásd Iliescut), csak a scorniceºti-i géniusz savanyú képét ne lássuk már. A fiatalabbak pedig napjainkban érzékelhetik, hogy milyen hátrányos, ha valaki belebüdösödik bársonyszékébe. Évek óta ugyanazok a provinciális furfangok, ostoba faviccek keserítik meg a kolozsváriak életét. Ki ne vágyna a változatosságra? Ilyen megfontolásból mindegy, hogy ki a következő, csak jöjjön már valaki más. Aztán meglátjuk, mit hoz.
Végül hadd dicsérjük meg a megyei szervezet vezetőségét azért is, hogy visszaléptette saját polgármesterjelöltjét. Bár kényszerhelyzetben hozta meg a döntést, mégis gratulálunk, hogy nem teszi oda megint grimaszkodni a kolozsvári magyarságot. A dobbantásból esélytelen jelöltnek szurkolni olyan, mint azt a maratoni futót biztatni, akiről mindenki tudja, hogy csak a kiírt táv 20 százalékáig vergődhet el. A legjobb esetben.
Mivel nemsokára nyakig benne leszünk a következő kampányban, talán remélhetjük, hogy a kolozsvári szervezet példáját felkarolják mások is, és nem fognak államelnök-jelöltet állítani, aki a hosszútévfutás 5 százalékánál légszomjasan összecsuklik, és lihegve áradozni kezd kis lépésének kimagasló sikeréről.