Nekünk Béla kell!
Erdélyi Napló, 2004. március 23., XIV. évfolyam, 12. (651.) szám
Ó, miért nem rendelt az élet nekünk is egy Bélát?
Ebbéli bánatunkban nem vagyunk egyedül, a többségi nemzet ama kisebbik, tehát értelmesebbik része 1990 elejének heves bukaresti tüntetésein arról sóhajtozott ütemesen, hogy a Gondviselés miért nem adott Romániának is egy Havelt. Ez akkor következett be, amikor az emberek rájöttek, hogy Iliescu kiknek az embere.
De térjünk vissza a mi szomorúságunkra. Ha lenne egy karakán Bélánk, akkor az bizony nem bratyizna oly-anokkal, akik az anyagi támogatást kitüntetésekkel próbálják pótolni.
Valaki közbevethetné (felkészített propagandisták fel is vetették már), hogy egy vendégnek nem illik dupla kávét kérni, ha a házigazdának csak szimplára futja. Ebben a földhözragadt párhuzamban az a hiba, hogy a házigazdának mindenre, még nélkülözhető luxusra, például utántöltős Grippenekre, meg állam által bérelt és lízingelt magánvillákra is telik. Az a kis kávé igazán nem oszt és nem szoroz. Továbbá a vendéglátónak nevezett mindenkori kormányt alkotmányos előírás kötelezi, hogy ne fukarkodjon éppen az életmentő átutalásokkal, tehát a dupla kávé alaptörvényesen kijár.
Ó, ha nekünk egy olyan Bélánk lenne, az bizony azt mondta volna, hogy kell az ördögnek egy újabb tévé, inkább folyósítsák tovább a Sapientia Egyetem járandóságát. És azt is mondaná, hogy vizsgálják már meg ala-posan a kettős állampolgárságot, és félóra múlva adjanak pozitív választ. (Hogyhogy kevés annyi idő? Csak nem lassú észjárásúak azok a jól túlfizetett köztisztviselők?)
És hosszasan sorolhatnánk a mi eszményi Bélánkhoz fűzött reményeinket, míg valaki közbevethetné, hogy mit akarunk, hiszen már van egy... Van, persze hogy van. De mi Bugár Bélára gondolunk.
Ebbéli bánatunkban nem vagyunk egyedül, a többségi nemzet ama kisebbik, tehát értelmesebbik része 1990 elejének heves bukaresti tüntetésein arról sóhajtozott ütemesen, hogy a Gondviselés miért nem adott Romániának is egy Havelt. Ez akkor következett be, amikor az emberek rájöttek, hogy Iliescu kiknek az embere.
De térjünk vissza a mi szomorúságunkra. Ha lenne egy karakán Bélánk, akkor az bizony nem bratyizna oly-anokkal, akik az anyagi támogatást kitüntetésekkel próbálják pótolni.
Valaki közbevethetné (felkészített propagandisták fel is vetették már), hogy egy vendégnek nem illik dupla kávét kérni, ha a házigazdának csak szimplára futja. Ebben a földhözragadt párhuzamban az a hiba, hogy a házigazdának mindenre, még nélkülözhető luxusra, például utántöltős Grippenekre, meg állam által bérelt és lízingelt magánvillákra is telik. Az a kis kávé igazán nem oszt és nem szoroz. Továbbá a vendéglátónak nevezett mindenkori kormányt alkotmányos előírás kötelezi, hogy ne fukarkodjon éppen az életmentő átutalásokkal, tehát a dupla kávé alaptörvényesen kijár.
Ó, ha nekünk egy olyan Bélánk lenne, az bizony azt mondta volna, hogy kell az ördögnek egy újabb tévé, inkább folyósítsák tovább a Sapientia Egyetem járandóságát. És azt is mondaná, hogy vizsgálják már meg ala-posan a kettős állampolgárságot, és félóra múlva adjanak pozitív választ. (Hogyhogy kevés annyi idő? Csak nem lassú észjárásúak azok a jól túlfizetett köztisztviselők?)
És hosszasan sorolhatnánk a mi eszményi Bélánkhoz fűzött reményeinket, míg valaki közbevethetné, hogy mit akarunk, hiszen már van egy... Van, persze hogy van. De mi Bugár Bélára gondolunk.