Gyászos napok
Erdélyi Napló, 2004. március 16., XIV. évfolyam, 11. (650.) szám
Nem is sejti a kolozsvári polgármester, hogy milyen veszedelem leselkedik rá. Miközben vasárnap Aradon a Szabadság-szobor ellen heccelte megmaradt híveit, többek között beolvasztással fenyegetőzve, amennyiben nem szállítják azt Magyarországra, és azon törte a fejét, hogy főhadiszállására, Kolozsvárra visszatérve hogyan fogja megsokszorozni kitűzött zászlóinak számát – ha ez még lehetséges –, szóval eközben elfelejtett fekete szalagot kötni az országosan elrendelt gyásznapon a lobogórudak végére.
Ha arra gondolunk, hogy Spanyolországban egy rendőr se szó, se beszéd, agyonlőtt egy baszkot, mert az nem helyezett gyásszalagot boltja kirakatába, komolyan aggódunk: mi lesz, ha egy idegesebb közeg túlbuzgósága miatt polgármester nélkül marad a város a választásokig? Addig nincs sok hátra, de akkor is...
Meg aztán más is eszünkbe jutott. Ha egyeseknek megtiltanák, hogy „éppen most” az autonómiával foglalkozzanak, mondván, hogy ezzel szavazatokat szereznek a (még) szélsőségesebb román nacionalistáknak, akkor miért nem kérik meg Adrian Năstase miniszterelnököt, hogy a választások előtt ne hergelje ún. politikai ellenfe-leit a szoborállítás újbóli ígérgetésével?
Nem is merünk arra gondolni, hogy a szobor látványával vagy legalább talapzatra emelésének távlatával apró piros pontokat lehet szerezni az európai betagolódás folyamatában, és mi, ugye, mindent megteszünk, ha arra megkér a kormánypárt.
Ha arra gondolunk, hogy Spanyolországban egy rendőr se szó, se beszéd, agyonlőtt egy baszkot, mert az nem helyezett gyásszalagot boltja kirakatába, komolyan aggódunk: mi lesz, ha egy idegesebb közeg túlbuzgósága miatt polgármester nélkül marad a város a választásokig? Addig nincs sok hátra, de akkor is...
Meg aztán más is eszünkbe jutott. Ha egyeseknek megtiltanák, hogy „éppen most” az autonómiával foglalkozzanak, mondván, hogy ezzel szavazatokat szereznek a (még) szélsőségesebb román nacionalistáknak, akkor miért nem kérik meg Adrian Năstase miniszterelnököt, hogy a választások előtt ne hergelje ún. politikai ellenfe-leit a szoborállítás újbóli ígérgetésével?
Nem is merünk arra gondolni, hogy a szobor látványával vagy legalább talapzatra emelésének távlatával apró piros pontokat lehet szerezni az európai betagolódás folyamatában, és mi, ugye, mindent megteszünk, ha arra megkér a kormánypárt.