Vigyázat, kampány van!


Terpeszkedő város apadó magyarságának ama érdeklődőbb része könyvbemutatón azt hallotta, hogy a szerző mondanivalójáról a recenzensnek eszébe jutott a kettős állampolgárság, amire semmi szükség, sőt, bajnokait észhez kellene téríteni, mert ez a populista találmány kiürítené Erdélyt a magyaroktól. Nem mondta el, hogy a kiürülést hogyan lehet elképzelni, vagyis a magyar útlevélre kicsoda vagy miféle intézmény adna nekünk lakást, munkahelyet, beilleszkedési előleget (esetleg diákhitelt, megemelt kamattal). A recenzens azt sem mondta el, hogy a kettős állampolgár mennyivel könnyebben települhet majd át Magyarországra, mint az a sorstársa, aki előbb dobbant és csak azután intézi átiratkozását. (Jó, tudjuk amúgy is, hogy semmivel. Sőt, mindkettő egyformán nehezebben honosul meg Magyarországon, mint egy vietnami vagy kínai polgár, hogy közelebbi ázsiai példát ne is említsünk.)
Az RMDSZ-vezetőség propagandistái nem magyaráznak semmit, csak fújják a magukét. Úgy, mint évekkel ezelőtt, amikor a kettős állampolgárságról azt tartották, hogy nem jó, mert hol teljesítsenek katonai szolgálatot a sorköteles fiatalok. Meg sem próbálták megmagyarázni, hogy miként kézbesítheti a behívót a romániai román-magyar állampolgár romániai lakásán a magyar állam postása. El sem próbálták képzelni, mekkora badarságot eszeltek ki, csak fújták a magukét, hogy nekik nem kell kettős állampolgárság.
Nekik persze hogy nem kellett és nem kell, mert van. Nemcsak kettős, hanem többes. Kedvükre járják a világot. Az egyszerű embereknek azonban kellett volna, és az ellenacsarkodást látva, azt mondták, hogy választottjaik ugyan miért akarják megfosztani őket valami jótól. És emiatt jó páran nem mentek el szavazni. Most a készülő nyugat-európai vasfüggöny miatt még élesebben tevődik fel a kettős állampolgárság ügye, és ha az RMDSZ szócsövei megint ellene agitálnak, az nem nevezhető célravezető kampányolásnak.
A könyvbemutatón a státustörvény is szóba került, és elhangzott az agitprop-osztályon kidolgozott tézis, hogy most, na végre most ér valamit, mert megtisztult a naivságoktól. Ezt sem kellene hangosan mondogatni mostanában. A mezei tagok az egyre pártosabb sajtópropaganda ellenére jól tudják, hogy a Fidesz-kormány státustörvénye nem volt délibáb, sokan élvezték előnyeit, semmi szükség sem volt arra, hogy a szoclibek Bukaresttel együttműködve kilúgozzák. Az előző magyar kormányzat jótéteményire az emberek élénken emlékeznek, és aki a Fideszt Erdélyben gyalázza, az szavazókat veszít.
Meg aztán itt van napjaink legforróbb témája, az autonómia, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A mozgalom legvérmesebb román ellenzői is csak a fenyegetésig mentek el, aztán az államfő kimondta, hogy nem tehet semmit, mert véleményszabadság van. Bár nem érti – tette hozzá –, milyen kisebbségi jogokért küzdenek azok, akiknek van parlamenti képviseletük. Elfelejtette, hogy Ceauşescu idején is volt parlamenti képviseletünk, és az magában semmit sem ért? Pedig mint ellenállónak, ismernie kellett volna a társadalmi rendszert. Ám legyen, mondjon, amit akar, tőlünk szavazatokat ebben az életben úgysem remélhet.
Az RMDSZ részéről sokkal fájdalmasabb állásfoglalások hangzanak el. A román parlamentben nem fogják megszavazni az SZNT autonómia-törvénytervezetét – mondják azok, akik máris számlálgatják gondolatban a megszerezhető mandátumokat. Vagyis nem támogatják a szövetség programjában 12 éve lefektetett stratégiai célt, de ősszel mégis szavazzunk rájuk? A kezdeményező testületekről hallani sem akarnak, nevüket ki sem ejtik. Jellemző volt a Duna tévében az interjú, amelyben a műsorvezető Tőkés László korábban elhangzott véleményéről faggatott egy RMDSZ-aktivistát. Az illető így kezdte válaszát: Az ön által megnevezett személy… Mások legalább kinyögik, hogy „popa Tokes”.
Vigyázni kellene ezekre a megnyilatkozásokra, nem kellene a rossz emlékeket – például a december 1-jei koccintásokat – felidézni és újabbakkal szaporítani. Igaz, hogy nehéz egyeztetni a bukaresti és a budapesti elvárásokat a választótestületi kívánságokkal, de akkor jobb messzire kikerülni a „kihívásokat”. A nagy testvér példáját követve, télen jókat lehet nyaralni Kubában vagy Thaiföldön.