Nits Árpád

(Kiküldött munkatársunktól)
Tegnap kivételes pontossággal – a meghirdetett délutáni két óra után néhány perccel – és szintén kivételesen nagy létszámban – kilencvenhárom taggal – megkezdte munkáját a Szövetségi Képviselők Tanácsa.
Péntek délután és szombat délelőtt, negyvenhét képviselő kezdeményezésére rendkívüli ülésszakon vitatják meg dr. Csapó József személyi elvű autonómia-statútumának tervezetét, a továbbiakban szokványos napirend szerint bonyolítják le az esztendő első tanácskozását. A bevezető beszédek új évi jókívánságokkal kezdődtek, de már Markó Béla köszöntője is sugallta, hogy súlyos problémák kerülnek terítékre. Jó előre jelezte, hogy az EMK-platform szóvivőjével felmerült ellentétét majd a rendes ülésszakon tárgyalják meg, ne zavarják vele az autonómiavitát. Magyari Lajos mégis szenvedélyesen követelte, hogy előbb tisztázzák: fasiszta vagy demokrata szövetség-e az RMDSZ. Az egész testület tapintatosan eltekintett a vita kibontásától, és mintha mi sem történt volna, megkezdődött a Csapó-tervezet vitája.
A szakbizottsági jelentések elhangzása után Tőkés László felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az autonómiatörekvéseket félelmek és opportunista hajlamok gátolják. Pedig az autonómia nem magyar találmány, a román alkotmányban is szerepel, például az egyházi autonómia, annak mechanizmusát egyszerűen alkalmazni kellene más területekre is. Takács Csaba elismerte a Csapó-tervezetbe fektetett jelentős munkát, de számos kiigazítanivalót talált benne, észrevételeit írásban összegezte. Márton Árpád a vita módjára tett javaslatokat, Magyari Lajos pedig kifejtette, hogy az autonómia nem írott dolog, hanem gyakorlat. Somai József úgy vélte, hogy most csak elvi szempontokat kellene leszögezni. Tokay György utalt Tőkés László felszólalására, helyeselve, hogy ami ki van találva, azt ne próbálják megint felfedezni, így az autonómia költségvetési vonatkozásainak kidolgozásában forduljanak az egyházi finanszírozás módszertanához. Varga Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a Csapó-féle dokumentum nem veszi tekintetbe, hogy már létezik egy kisebbségi törvénytervezet, amelyet ugyan a parlament hosszú ideje elfektet, de nem lehet számításon kívül hagyni.
Korábban, ügyrendi felszólalásában, Zonda Attila jelezte, hogy a vita csapongásának elkerülése érdekében jó volna a máskor alkalmazott módszerhez folyamodni, vagyis rendeljenek el szünetet, ezalatt a frakciók jelöljenek ki vezérszónokokat, akik előterjesztik a csoportok egyeztetett véleményét. Ehhez meg kellett hallgatni dr. Csapó József vélekedését az addig elhangzottakról.
Csapó József sajnálattal állapította meg a hatalom közönyét a kisebbségi törvénytervezettel szemben. Éppen ezért tartotta szükségesnek egy újabb statútum kidolgozását, amely alapelveket, intézményeket, hatásköröket ír le. Nem is akart többet, hiszen a megvalósítás módozatait majdan az autonóm területeknek kell kidolgozniuk – ezért autonómok. Ezek a dolgok nem új keletűek, a tizenöt autonóm területen kívül legalább még annyi nemzeti közösségnek van Európában személyi elvű autonómiája, oly módon, hogy az anyanyelvhasználattal kapcsolatos ügyeit saját önkormányzati testülete intézi – függetlenül attól, hogy az egyén tömbben, kisebbségben vagy szórványban él. Csapó szerint a lényeg az, hogy ne halogassák tovább az autonómia-statútum véglegesítését és elfogadását, mert beleszaladva a választásokba, újra eltelik egy esztendő előrelépés nélkül.
Ezután vonultak külön a frakciók, amelyek tanácskozását egyeztető kerekasztal követte, és plénumban csak azután folytatta munkáját a rendkívüli SZKT.