A Kárpát-medencétől a Karib-tengerig


VIP-üdülés
Tavaly decemberben Medgyessy Péter magyar miniszterelnök titokban Kubában üdült. Nem azért, hogy a még létező szocializmust tanulmányozza, egy bankár-bróker kormány főjétől ez cinizmus is lenne, hanem mert azt mérlegelte, „hol süt a nap és lehet-e jó koktélt kapni”. Amikor holléte kitudódott, a politikai vihart azzal csendesítette, hogy ezután közzé teszik, ha két napnál hosszabb időre elutazik.
Ez az elhatározása is a változatlan gázár, a lakáshitel, a jóléti társadalomépítés, a többi választási ígéret, valamint annak a fogadkozásának a sorsára jutott, hogy megtanul magyarul. („El kell érnünk, hogy a jelenlegi helyzethez képest ne változzon a mostani szituáció” – idézet tőle.) A legfrissebb sajtóhírekre, hogy újfent Kubába készül, hivatalosan közölte: ezután nem mondja meg, hol tölti szabadidejét.
Felvetődik a kérdés: joga van-e egy kormányfőnek elbújni? Nyilvánvaló, hogy nem, mert a miniszterelnök, amíg hivatalában van, nem viselkedhet egyszerű átlagpolgárként. A miniszterelnökség olyan, mint a sportolók edzőtábora: megbízatásának idején a kapitány egy órácskára sem vonulhat félre, minden energiájával, minden idegszálával a döntő küzdelmekre kell hogy összpontosítson, csapatával együtt. Majd ha jön a (le)váltás, annyit napozhat és koktélozhat, amíg az ózonlyukat is nagybőgőnek látja és cukornád nő ki a füléből
Inkognitózni azért sem egészséges egy miniszterelnöknek, mert hogyan értesítsék az éppen esedékes kormányválságtünetekről, ha nem tudják a postacímét. Például kitudódhatnak a kabinet tagjainak kedvezményes kastélyépítési hitelei, vagy nemzetközi botrányt robbanthat ki egy hátsó szándékoktól terhelt kérdőív. Ha csak hűséges szóvivői testületének súgja meg ideiglenes postacímét (nem a miniszterelnökségit, hanem a még ideiglenesebbet), az már nem titok; ha valamit két hivatali alosztály tud, elkerülhetetlen a kiszivárogtatás.
Hosszasan sorolhatnánk az okokat, amelyek miatt egy miniszterelnök egy hetecskére sem rejtőzhet el, de tegyük fel a kérdést a konkrét példával kapcsolatban: joga van-e Medgyessy Péter miniszterelnöknek elbújni? Így már másként hangzik. Neki nemcsak joga, hanem kötelessége is lenne távoli, lehetőleg lakatlan szigeten bujkálni minél több ideig, mégpedig nem csak azért, mert sok a szégyellnivalója, különösképpen decemberben, a koccintások havában. Hanem azért is, mert amíg a távolban koktélozik a napsütésben, addig nem okoz kárt Magyarországnak és közvetve nekünk sem. Amíg lefoglalja magát, addig például nem jut eszébe már jóváhagyott beruházási alapokat Érmindszenttől elorozni és átutalni egyik plázaépítő barátjának.
Nemzetközi tapasztalat is felhalmozódott arról, hogy alkalmatlan miniszterelnökök távolléte a kormányrúdtól kifejezetten üdvös az ország számára. Olaszországban egy időben egymást érték a kormánybukások, a kilincset egymás kezéből elragadó miniszterelnököknek nem volt idejük 100 napos és egyéb helyhatóság-választási kampányprogramok lebonyolítására. És az volt Olaszország legsikeresebb gazdasági fellendülésének korszaka. Nem volt, aki akadályozza a vállalkozókat.
Senki se irigyelje hát Medgyessytől a titkos kubai napozást, sőt akik tehetik, akiktől az újabb adókkal, kamatokkal, áremelésekkel nem vont el minden nélkülözhető fillért, fizessenek neki egy-egy koktélt.