Kft-kormányok
Erdélyi Napló, 2003. november 18., XIII. évfolyam, 46. (633.) szám
Panaszözön árad egyik ultrarövidhullámú rádióból az utasszállító társaságokban uralkodó állapotok miatt. A vitavezető nem is próbálja palástolni meghökkenését, hogy mennyire gátlástalanul folyik a távolabbi országokból érkező vendégmunkások dézsmálása. A csúszópénz – amely a határon segít átcsúszni – újabban jóval meghaladja a vámosnak lepengetett „vámmentességi” jutalékot. A szállítási társaságok vérszemet kaptak. A sofőrök már attól sem riadnak vissza, hogy fellázítsák a busz mikroközösségét olyan idealisták ellen, akik netán sokallnák az extraprofit volumenét. Ezután szállítási vállalat menedzsere kapcsolódik a vitába, és mintha nem is hallotta volna az „előtte felszólalókat”, arról panaszkodik, hogy elképesztő méreteket öltött a korrupció. Távolsági fuvarengedélyek kibocsátásáért a hivatalnokok csillagászati összegeket várnak el, amelyekre nem adnak számlát. Ezeket a költségeket nem számolhatják el termelési ráfordításként, a különdíjakat svarcpénzből kell kigazdálkodniuk, ha nem akarnak csődbe jutni.
A szállítási vállalkozók áthárítják kiadásaikat az utasokra, tehát a sofőrök munkáltatói sugallatra tartják a markukat – derül ki a vallatásnál. Persze, mint az ilyen informális pénzforgalmi ügyleteknél lenni szokott, saját szakállra is dolgoznak. Miként azok is, akiknek a sofőrök leadják a sápot. Végső soron tehát az utasok soron kívül hizlalnak sofőröket, vámosokat, szállítási vállalkozókat, közhivatalnokokat stb.
A rádióstúdió vitavezetője azt kérdi a fuvarozótól, hogy ha ilyen általános a fuvarengedély körüli vámszedés, miért nem fognak össze a szállítási vállalkozók, miért nem tagadják meg a sarcfizetést, hiszen nem lehetne egyszerre minden fuvarozótól megtagadni a menetlevelet. Elakadna a kapitalizmus építése távoli országokban... A szállítási vállalkozó erre azt mondja: engedje meg a vitavezető, hogy mosolyogjon a naivságán, a tisztelt szerkesztőnek tudnia kellene, hogy akad néhány kivétel, olyan szállítási vállalkozó, aki minisztériumokban dolgozik, illetve ott van. Ezek a vállalkozók természetesen nem fizetnek saját maguknak csúszópénzt, mégis megkapják a fuvarengedélyeket. És megkapják az anyósaik, keresztapáik, unokasógoraik nevére bejegyzett társaságok is. Vagy úgy. Hát úgy kell nekünk, választópolgároknak, ha kétlaki politikusokra szavaztunk, akik „szabad” idejükben tárcájukhoz, parlamenti szakbizottságukhoz közel álló ágazatokban pénzforgatással foglalkoznak, „munkaidejükben” pedig olyan határozatokat és törvényeket csúsztatnak az aláírandó akták mappájába, amelyekben a maguk számára extraprofitot biztosítanak.
Hogyan is mondta Orbán Viktor a szomorú emlékű választási kampányban? Nagy szükség van bankárokra és nagytőkésekre a piacgazdaságban, de nem a kormányban. Ha oda bejutnak...
Bejutottak. Aztán hozták magukkal az ingatlanspekulánsokat, az ONT-sofőröket és a többi vámszedőt, kifejlesztették a kft-kormány típusát. A korlátlan felelőtlenségű társaságok kormányát.
A szállítási vállalkozók áthárítják kiadásaikat az utasokra, tehát a sofőrök munkáltatói sugallatra tartják a markukat – derül ki a vallatásnál. Persze, mint az ilyen informális pénzforgalmi ügyleteknél lenni szokott, saját szakállra is dolgoznak. Miként azok is, akiknek a sofőrök leadják a sápot. Végső soron tehát az utasok soron kívül hizlalnak sofőröket, vámosokat, szállítási vállalkozókat, közhivatalnokokat stb.
A rádióstúdió vitavezetője azt kérdi a fuvarozótól, hogy ha ilyen általános a fuvarengedély körüli vámszedés, miért nem fognak össze a szállítási vállalkozók, miért nem tagadják meg a sarcfizetést, hiszen nem lehetne egyszerre minden fuvarozótól megtagadni a menetlevelet. Elakadna a kapitalizmus építése távoli országokban... A szállítási vállalkozó erre azt mondja: engedje meg a vitavezető, hogy mosolyogjon a naivságán, a tisztelt szerkesztőnek tudnia kellene, hogy akad néhány kivétel, olyan szállítási vállalkozó, aki minisztériumokban dolgozik, illetve ott van. Ezek a vállalkozók természetesen nem fizetnek saját maguknak csúszópénzt, mégis megkapják a fuvarengedélyeket. És megkapják az anyósaik, keresztapáik, unokasógoraik nevére bejegyzett társaságok is. Vagy úgy. Hát úgy kell nekünk, választópolgároknak, ha kétlaki politikusokra szavaztunk, akik „szabad” idejükben tárcájukhoz, parlamenti szakbizottságukhoz közel álló ágazatokban pénzforgatással foglalkoznak, „munkaidejükben” pedig olyan határozatokat és törvényeket csúsztatnak az aláírandó akták mappájába, amelyekben a maguk számára extraprofitot biztosítanak.
Hogyan is mondta Orbán Viktor a szomorú emlékű választási kampányban? Nagy szükség van bankárokra és nagytőkésekre a piacgazdaságban, de nem a kormányban. Ha oda bejutnak...
Bejutottak. Aztán hozták magukkal az ingatlanspekulánsokat, az ONT-sofőröket és a többi vámszedőt, kifejlesztették a kft-kormány típusát. A korlátlan felelőtlenségű társaságok kormányát.