Gladiátor a tévéstúdióban
Erdélyi Napló, 2003. november 4., XIII. évfolyam, 44. (631.) szám
Elképesztő (el)nyomás alatt fejtette ki elképzeléseit az autonómiáról Szilágyi Zsolt képviselő szerda este a fővárosi B-1 televízió stúdiójában. A román fővárosról van ezúttal szó. Szorongva figyelhettük, mi történne, ha csak pillanatra cserben hagyná lélekjelenléte, beszédkészsége, felkészültsége. Antonie Iorgovan, a nemzetállami alkotmány atyjaként ismert jogász-politikus nagy gyakorlatával és szakmai tekintélyével igyekezett zavarba hozni vitapartnerét, és mert ez nem sikerült, minduntalan megismétlődött a fenyegetés az alkotmányellenes bűncselekménnyel, a börtönnel, a bilinccsel, a politikai rendőrséggel.
Mindez várható volt. Egyetlen alkalommal hatott az újszerűség varázsával a vita, amikor az alkotmányatya elmondta, milyen forró helyzetekbe került a népszavazás előtt. Sok, nagyon sok településen megfordult, és szinte mindenütt nekiszegezték a kérdést, hogy miért engedik meg az új alkotmányban a magyaroknak nyelvük használatát a bíróságokon. És neki mennyi energiájába került annak ecsetelése, hogy ezt most meg kell tenni.
Iorgovan és párthívei csakis magukra vethetnek, ha népi ellenállásba ütköznek, amikor nyugati integrációs törekvéseik megtámasztására tessék-lássék engedményeket tesznek. A nép nem hibás azért, amiért ilyennek nevelték politikusai a 19. század közepétől, főleg az utóbbi 50 évben és különösképpen a sokoldalúan fejlett nemzeti-kapitalizmus építése során. És nevelik folyamatosan tovább napjainkban is. Bizonyság erre az autonómia-statútumok körül gerjesztett hisztéria. Mint a vitavezető megjegyezte, olyan képtelenségek is szárnyra kaptak, hogy mi lesz a Székelyföld területi autonómiájának megteremtése után, talán oda útlevéllel utazhat román ember? Ekkora ostobaság a „népben” nem születik magától, a nép egyszerű fiai annál értelmesebbek, és tudják, ha majd útlevél nélkül utazhatunk Dublinig, akkor a Gyimesekben senki nem állíthat fel határsorompót. Ha a „népben” mégis ilyen álkérdőjelek ágaskodnak, az csakis annak tudható be, hogy valakik a fejébe ültették a bogarat. Épp úgy, mint a Székely Nemzeti Tanács mögött létező fegyveres kommandót és a többi agyrémet, amelyeknek a terjesztésétől Iorgovan a tévévitán sem riadt vissza. És még ő volt megsértődve, amikor Funárral egy napon emlegették.
Miközben zajlott a vita, a tévéstúdió egyirányú panorámaablakán beszűrődött a bukaresti Győzelem út késő esti pezsgése. Szilágyi Zsoltnak oda kellett kilépnie a rászabadított oroszlán karmai közül. Aggódhattunk érte. Egyszer már bántalmazta a csőcselék a bányászjárások divatja idején. Valamelyik szekus felismerhette... Értesüléseink szerint most megúszta, a B-1 tévéstúdió bejáratánál nem várta a Iorgovan és társai által felheccelt tömeg.
A román nép megunta? Már nem vevő az uszításra? Talán nem is igaz az, hogy sokan kifogásolnák az anyanyelv használatát a bíróságokon?
Ha ez igaz volna, a nép sokkal inkább megérdemelné az európai integrációt, mint nemzetállamista politikusai.
Mindez várható volt. Egyetlen alkalommal hatott az újszerűség varázsával a vita, amikor az alkotmányatya elmondta, milyen forró helyzetekbe került a népszavazás előtt. Sok, nagyon sok településen megfordult, és szinte mindenütt nekiszegezték a kérdést, hogy miért engedik meg az új alkotmányban a magyaroknak nyelvük használatát a bíróságokon. És neki mennyi energiájába került annak ecsetelése, hogy ezt most meg kell tenni.
Iorgovan és párthívei csakis magukra vethetnek, ha népi ellenállásba ütköznek, amikor nyugati integrációs törekvéseik megtámasztására tessék-lássék engedményeket tesznek. A nép nem hibás azért, amiért ilyennek nevelték politikusai a 19. század közepétől, főleg az utóbbi 50 évben és különösképpen a sokoldalúan fejlett nemzeti-kapitalizmus építése során. És nevelik folyamatosan tovább napjainkban is. Bizonyság erre az autonómia-statútumok körül gerjesztett hisztéria. Mint a vitavezető megjegyezte, olyan képtelenségek is szárnyra kaptak, hogy mi lesz a Székelyföld területi autonómiájának megteremtése után, talán oda útlevéllel utazhat román ember? Ekkora ostobaság a „népben” nem születik magától, a nép egyszerű fiai annál értelmesebbek, és tudják, ha majd útlevél nélkül utazhatunk Dublinig, akkor a Gyimesekben senki nem állíthat fel határsorompót. Ha a „népben” mégis ilyen álkérdőjelek ágaskodnak, az csakis annak tudható be, hogy valakik a fejébe ültették a bogarat. Épp úgy, mint a Székely Nemzeti Tanács mögött létező fegyveres kommandót és a többi agyrémet, amelyeknek a terjesztésétől Iorgovan a tévévitán sem riadt vissza. És még ő volt megsértődve, amikor Funárral egy napon emlegették.
Miközben zajlott a vita, a tévéstúdió egyirányú panorámaablakán beszűrődött a bukaresti Győzelem út késő esti pezsgése. Szilágyi Zsoltnak oda kellett kilépnie a rászabadított oroszlán karmai közül. Aggódhattunk érte. Egyszer már bántalmazta a csőcselék a bányászjárások divatja idején. Valamelyik szekus felismerhette... Értesüléseink szerint most megúszta, a B-1 tévéstúdió bejáratánál nem várta a Iorgovan és társai által felheccelt tömeg.
A román nép megunta? Már nem vevő az uszításra? Talán nem is igaz az, hogy sokan kifogásolnák az anyanyelv használatát a bíróságokon?
Ha ez igaz volna, a nép sokkal inkább megérdemelné az európai integrációt, mint nemzetállamista politikusai.