A különleges ismertetőjel
Erdélyi Napló, 2003. szeptember 23., XIII. évfolyam, 38. (625.) szám
Szél ellenében is, legyen az a Nemere vagy a Krivec – tehát fújdogáljon a Kárpátokon innen vagy túl –, fel lehet ismerni az RMDSZ csúcsvezetőségéhez közel álló romániai magyar politikusokat. Az ismertetőjelek között találjuk az anyagi helyzetet. Villa, dzsip, nyaraló, miegymás… Mivel a posztkommunista szocialista korszakban még hangsúlyosabban a lét határozza meg a tudatot, az állásfoglalások hangneme is ennek megfelelően alakul fenntartás nélküli egyetértéssé, amennyiben a hivatalos nézetre vonatkozik, és utálkozó elutasítássá, amennyiben Tőkés László valamely nyilatkozatát kell értékelni. Egy másik jellegzetesség az egyenlő közelségtartás a román, illetve a magyar szocialista hatalomhoz. Például december 1-jei koccintáskor. A hortobágyi vadászatról nem jelentek meg szemléltető eszközök, nem láthattuk a háttérstatisztákat, így nem állíthatunk semmi bizonyosat, viszont Iliescut budapesti kirándulására elkísérte Hajdú Győző is. Időközben visszafogadták volna? Semmi sem lehetetlen, a dörgölőzési ismertetőjel mégis fenntartásokkal alkalmazandó.
Nem is érdemes erőltetni, amikor van egy sokkal megbízhatóbb jellemvonás. Figyeljük meg a következő kijelentést: „Ne áltassuk a romániai magyarságot elérhetetlen célokkal”. Aki ezt kimondja, az az. Vagyis Markó-párti.
Ehhez a stratégiai visszafogáshoz különös elméletet fabrikáltak. Hangoztatói azt tartják, hogy a nagyravágyók, a „nagyotmondók” elérhetetlen vágyálmaikkal kétszeresen is kárt okoznak, mert elterelik a emberek figyelmét az elérhető célokról, majd az utópiák kútba ejtésével elkedvetlenítik a népet, amely aztán a nyakába veszi a világot. Ejsze a gyermekvállalási kedv is miattuk hanyatlik...
A különleges ismertetőjelnek immár évtizedes történelme van. Az első autonómiatörekvések megfékezésekor már javában lappangott, majd a Bolyai-egyetem újralétesítésének elszabotálásakor (emlékeztetőül: az SZDSZ segítségével) legmagasabb ügyvezetői szinteken hangzott el, hogy ne ringassák egyesek túl merész álomba a tagságot, mert szörnyű csalódásra fogunk ébredni. Honnan tudták? Onnan, hogy ők maguk húzták fel az ébresztőórát.
A későbbiekben az RMDSZ-programban szereplő tételek számonkérésére is az volt a válasz, hogy ez aztán már igazán tűrhetetlen nagyotmondás. Így vált a közvetlen vezetőségválasztás olyan utópiává, amely ürügyet szolgáltathatott a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetésére.
Napjainkban megint felerősödött a kis lépések szocreál-politikusainak hangja, méghozzá a kettős állampolgárság ügyében. Óva intenek mindenkit, hogy ne ábrándozzanak, mert nincs nemzetközi jogi lehetősége annak, aminek alkalmazását Románia, Horvátország, Németország, Izrael stb., stb. garanciával vállalja.
A különleges ismertetőjel viselőinek mostani megnyilatkozása megzavarhatna, ha nem tudnánk, hogy a történelem mindig a szemünk láttára ismétli önmagát. A kettős állampolgárságról nemrégiben kedvezően nyilatkozott több olyan romániai magyar politikus, akinek hivatalos elkötelezettségét egyéb ismertetőjelek alapján biztosra vehetjük. Megoszlott volna az RMDSZ csúcsvezetősége körüli szekértábor? Ugyan! Csak az történik, ami három évvel ezelőtt a státustörvény melletti aláírásgyűjtéssel. Ahhoz kötötték a választási kampány szekerét, aztán a fogatot lóval – vagy inkább szamárral – együtt az útszélén hagyták, és visszaültek a dzsipekbe. Később azt sem tartották fontosnak megjegyezni Budapesten, hogy az RMDSZ-tagok nem abban a formában álltak ki a státustörvény mellett, ahogyan Kovács László és csapata kilúgozta.
Nem is érdemes erőltetni, amikor van egy sokkal megbízhatóbb jellemvonás. Figyeljük meg a következő kijelentést: „Ne áltassuk a romániai magyarságot elérhetetlen célokkal”. Aki ezt kimondja, az az. Vagyis Markó-párti.
Ehhez a stratégiai visszafogáshoz különös elméletet fabrikáltak. Hangoztatói azt tartják, hogy a nagyravágyók, a „nagyotmondók” elérhetetlen vágyálmaikkal kétszeresen is kárt okoznak, mert elterelik a emberek figyelmét az elérhető célokról, majd az utópiák kútba ejtésével elkedvetlenítik a népet, amely aztán a nyakába veszi a világot. Ejsze a gyermekvállalási kedv is miattuk hanyatlik...
A különleges ismertetőjelnek immár évtizedes történelme van. Az első autonómiatörekvések megfékezésekor már javában lappangott, majd a Bolyai-egyetem újralétesítésének elszabotálásakor (emlékeztetőül: az SZDSZ segítségével) legmagasabb ügyvezetői szinteken hangzott el, hogy ne ringassák egyesek túl merész álomba a tagságot, mert szörnyű csalódásra fogunk ébredni. Honnan tudták? Onnan, hogy ők maguk húzták fel az ébresztőórát.
A későbbiekben az RMDSZ-programban szereplő tételek számonkérésére is az volt a válasz, hogy ez aztán már igazán tűrhetetlen nagyotmondás. Így vált a közvetlen vezetőségválasztás olyan utópiává, amely ürügyet szolgáltathatott a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetésére.
Napjainkban megint felerősödött a kis lépések szocreál-politikusainak hangja, méghozzá a kettős állampolgárság ügyében. Óva intenek mindenkit, hogy ne ábrándozzanak, mert nincs nemzetközi jogi lehetősége annak, aminek alkalmazását Románia, Horvátország, Németország, Izrael stb., stb. garanciával vállalja.
A különleges ismertetőjel viselőinek mostani megnyilatkozása megzavarhatna, ha nem tudnánk, hogy a történelem mindig a szemünk láttára ismétli önmagát. A kettős állampolgárságról nemrégiben kedvezően nyilatkozott több olyan romániai magyar politikus, akinek hivatalos elkötelezettségét egyéb ismertetőjelek alapján biztosra vehetjük. Megoszlott volna az RMDSZ csúcsvezetősége körüli szekértábor? Ugyan! Csak az történik, ami három évvel ezelőtt a státustörvény melletti aláírásgyűjtéssel. Ahhoz kötötték a választási kampány szekerét, aztán a fogatot lóval – vagy inkább szamárral – együtt az útszélén hagyták, és visszaültek a dzsipekbe. Később azt sem tartották fontosnak megjegyezni Budapesten, hogy az RMDSZ-tagok nem abban a formában álltak ki a státustörvény mellett, ahogyan Kovács László és csapata kilúgozta.