Keresztény és magyar
Erdélyi Napló, 2003. szeptember 9., XIII. évfolyam, 36. (623.) szám
Első rektorának, Tonk Sándornak a váratlan, korai halála új helyzet elé állította az alapítványi hátterű Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Szeptember 4-én a történelmi magyar egyházak vezetőinek értekezlete döntött az egyházi alapítású egyetem további vezetéséről. Az intézményt működtető Sapientia Alapítvány elnökének kinevezték Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjét, püspökhelyettesét. Új tagot nem neveztek ki a kuratóriumba, így az kilenctagú maradt. Ezután a kuratórium egyhangú szavazattal Szilágyi Pál professzort választotta rektornak. Az egyházfők tudomásul vették a határozatot.
Másnap megtartotta első sajtóértekezletét az új rektor és az alapítvány új elnöke. A jelenlévők Tánczos Vilmos, az alapítvány alelnöke javaslatára egypercnyi néma felállással adóztak Tonk Sándor, az első erdélyi magyar magánegyetem rektora emlékének.
Az egyházfők előző napi értekezletén eldöntötték alapvető dokumentumok kidolgozását. Elemzik az EMTE eddigi tevékenységét, leszögezik az egyetem stratégiai céljait és Tőkés püspök javaslatára elemzik a pénzügyi helyzetet, az évi kétmilliárd forintos magyarországi támogatási keret növelésének szükségességét.
Kató Béla kiemelte annak jelentőségét, hogy Tonk Sándor helyébe két embert kellett állítani. Az első rektor két poszton állta a sarat az egyetemépítés legnehezebb időszakában. Az alapítvány új elnöke az egyetem pénzügyi forrásainak biztosításában látja legfőbb feladatát. Mint elmondta, meggyőződése szerint az amerikai magyarság azért vesztette el fiatal nemzedékét, mert szüntelenül hazavágyott, és közben nem teremtett magyar iskolát az óvodától az egyetemig. Erdélyi magyar élet sem létezhet felsőoktatás nélkül.
Szilágyi Pál, aki 1996–2000 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, 2000-től pedig az EMTE szenátusa oktatási bizottságának elnöke volt, három pontba foglalta egyetemvezetési elképzelését: 1. az erdélyi hálózat bővítése, erősítése; 2. felsőoktatási képzés lehetősége szerény jövedelmű családok gyermekei számára; 3. keresztény szellemű nevelés mellett magyar szellemű nevelés.
Az egyetemalapító egyházak vezetőinek értekezletén is elhangzott az elvárás, hogy a korábbinál jobban érvényesüljön a keresztény szellemiség. A rektor a magyar jelleget is hangsúlyozta. Ha bizonyos körökben ettől felszisszennek, hogy miféle dolog ez a kirekesztősdi, elég rámutatni a multikulturális kötélhúzásra, az állami Babeş–Bolyai magyar tanszékeinek, karainak létrehozása elé tornyosított műakadályokra.
Másnap megtartotta első sajtóértekezletét az új rektor és az alapítvány új elnöke. A jelenlévők Tánczos Vilmos, az alapítvány alelnöke javaslatára egypercnyi néma felállással adóztak Tonk Sándor, az első erdélyi magyar magánegyetem rektora emlékének.
Az egyházfők előző napi értekezletén eldöntötték alapvető dokumentumok kidolgozását. Elemzik az EMTE eddigi tevékenységét, leszögezik az egyetem stratégiai céljait és Tőkés püspök javaslatára elemzik a pénzügyi helyzetet, az évi kétmilliárd forintos magyarországi támogatási keret növelésének szükségességét.
Kató Béla kiemelte annak jelentőségét, hogy Tonk Sándor helyébe két embert kellett állítani. Az első rektor két poszton állta a sarat az egyetemépítés legnehezebb időszakában. Az alapítvány új elnöke az egyetem pénzügyi forrásainak biztosításában látja legfőbb feladatát. Mint elmondta, meggyőződése szerint az amerikai magyarság azért vesztette el fiatal nemzedékét, mert szüntelenül hazavágyott, és közben nem teremtett magyar iskolát az óvodától az egyetemig. Erdélyi magyar élet sem létezhet felsőoktatás nélkül.
Szilágyi Pál, aki 1996–2000 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, 2000-től pedig az EMTE szenátusa oktatási bizottságának elnöke volt, három pontba foglalta egyetemvezetési elképzelését: 1. az erdélyi hálózat bővítése, erősítése; 2. felsőoktatási képzés lehetősége szerény jövedelmű családok gyermekei számára; 3. keresztény szellemű nevelés mellett magyar szellemű nevelés.
Az egyetemalapító egyházak vezetőinek értekezletén is elhangzott az elvárás, hogy a korábbinál jobban érvényesüljön a keresztény szellemiség. A rektor a magyar jelleget is hangsúlyozta. Ha bizonyos körökben ettől felszisszennek, hogy miféle dolog ez a kirekesztősdi, elég rámutatni a multikulturális kötélhúzásra, az állami Babeş–Bolyai magyar tanszékeinek, karainak létrehozása elé tornyosított műakadályokra.