Mikor jobb, mikor rosszabb


Decemberben még csak sejteni lehetett, de mostanra világossá vált, hogy Thürmer Gyula választási szlogenje kezd beigazolódni: Kádár idején jobb volt. Valóban, Kovács László, Medgyessy Péter és társaik egykori főnökének eszébe sem jutott volna meghívni Ceauşescut a román nemzeti ünnepen Budapestre. Vadászni még annyira sem, pláne természetvédelmi területre, vadászati tilalom idején és védett vadra. Így aztán azt sem tudhatjuk, mit tett volna Kádár, ha a történtek után, vagyis a Kempinski-beli koccintás és a magas szintű hortobágyi vadorzás után kap egy akkora pofont, amilyen az aradi Szabadság-szobor helyreállításának megtagadása.
Nem lehet tudni, hogy Kádár alaposan végiggondolta-e, mennyire szabad megalázkodni olyan szomszéd előtt, akinek nem adósa, sőt. Továbbá arra sincs adatunk, hogy ismerte-e a történelmi tapasztalatot a diplomáciai gyengeség babértalanságáról. Állítólag nem volt lángész, de ekkora baklövéseket nem követett el. Akár fentről, akár odalentről figyeli a mostani fejleményeket, szörnyülködve állapíthatja meg, milyen kétbalkezes tanítványokra pazarolta idejét.
Ha a továbbiakban fokozódik a választási alamizsna visszavonása kamatostól, valamint a szocialista érzékenységű magánbankárok, hamiskártyás tőzsdeügynökök és miniszterek ingatlanhalmozása, Thürmernek egyéb vonatkozásokban is igaza lesz.
Persze választási szlogenje kis módosításra szorul. Nem Kádár idején volt jobb, hanem az MSZP idején még rosszabb.