Politikai aljvilág
Erdélyi Napló, 2003. július 1., XIII. évfolyam, 26. (613.) szám
Tökéletesen egyetértünk Markó Béla RMDSZ-elnökkel abban, hogy nem helyes, ha a magyarországi politikai közélet legalja beleszól az erdélyi magyarság dolgaiba.
Ennek kártékonyságát szemléltette június első felében az a lejárató hírözön, amely elárasztotta a romániai magyar sajtót a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről. Olyasmit is olvashattunk, amit a tények ismeretében pillanatig sem kellett volna komolyan venni. Például azt, hogy a Sapientia vezetősége építkezéssel foglalkozik, ahelyett hogy az egyetem akkreditálását sürgetné. Az akkreditálás határideje a létrehozástól számított hét kerek év, ezt lecsökkenteni nem lehet, mert nem olyan, mint a szocialista építés ötéves vagy száznapos terve. Ha az egyetem hét év alatt teljesíti a feltételeket – többek között építkezéssel –, akkor megkapja a végleges oktatási jogot, ha nem, akkor kezdhet mindent elölről.
A politikai erkölcs mélyedéseit ismerve, mi már régóta nem arra figyelünk, hogy mit mondanak, hanem hogy ki és főleg miért mond valamit. A Sapientia akkreditálásának állítólagos lassúságáról a magyar oktatási minisztérium politikai államtitkára nyilatkozta el magát erdélyi munkalátogatásán. Hogy miért? Többen védelmére keltek, hogy nem ismerte az itteni helyzetet, ezért fogott mellé. A jelenlegi magyar kormány egyik legszakértőbbnek tartott minisztériumában egy politikai alapkáder tájékozatlan lenne? Ilyen rosszindulatú feltételezés távol áll tőlünk, így kénytelenek vagyunk más magyarázatot keresni. Például a következőt: felvételik előtt azért dobták be a köztudatba, hogy valami baj van az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jövőjével, hogy kevesebb legyen a jelentkező, a karokat ne tölthessék fel, emiatt az egyetem ne igényelhessen több támogatást, sőt az évi kétmilliárd forintot is alávethessék a Medgyessy-csomag megszorításainak. Ezt a folyamatot idővel fokozva, a Sapientiát a Széchenyi-terv sorsára lehet juttatni.
Ugyancsak magyarországi hivatalos körökből jött a Sapientia ingatlanügyeire vonatkozó célozgatás. Az MTI szórta tele vele nemcsak a magyarországi, hanem az erdélyi magyar sajtót. Igaz, lapszemle formájában, de vajon miért éppen ezt a cikket szemelte ki az Adevarul gazdag felhozatalából? Az MTI-nél nem tudnák, hogy amit a legkedveltebb román napilap magyar vonatkozásban megír, annak az ellenkezője sem igaz? Nem lehet ennyire tájékozatlan a legtapasztaltabb magyar hírügynökség. Ebben az esetben is más irányban kell keresgélnünk. A Fidesz kezdeményezésére létrejött önálló magyar egyetem ingatlanügyeinek felkavarása olyan ciklikussággal ismétlődik, mint egykoron Szőcs Géza pénzügyeinek piszkálása. Választások előtt mindig felpörgették, hogy a politikai vetélytársat távol tartsák a pályától, aztán az újra bebiztosított pozíciók langymelegében hirtelen lecsillapodtak a kedélykavarók. Most a Sapientia háza táján kell valamiért borzolni a hangulatot. A magyar oktatási minisztériummal összehangolt akciónak lehetünk tanúi? Vagy többfrontos letámadás szenvedő alanya az alapítvány és egyeteme?
Ezért örvendezünk annak, ha érdekvédelmi szervezetünk igyekszik megóvni az erdélyi közéletet a magyarországi politikai aljvilág mesterkedéseitől – ha jól értettük Markó elnöknek a sepsiszentgyörgyi fórumot követő kijelentését. De aki á-t mond, mondjon b-t is! Ha már elhangzott, hogy a Sapientia tanerői nem jól végzik a feladatukat, szeretnénk látni a tényekre alapozott felvetéseket. Többek között azt, hogy vajon minden esetben jó kezekre bízzák az erdélyi magyar fiatalok nevelését? Vajon nincs-e a tanárok között olyan, aki korábban az erdélyi és a magyarországi sajtóban egyaránt megkérdőjelezte a Bolyai-egyetem visszaállítását, mondván, hogy a multikulturalitásnál nincs üdvözítőbb? Ha akkor demokratikusan kifejtett véleményével hozzájárult a régi jog visszaszerzésének megtorpedózásához, most miért fogadja el egy unikulturális intézmény professzori fizetését? És mielőtt mindenki gyanússá válna, aki még mozog, tényleg jó volna tudni: meggazdagodott-e valaki abból a pénzből, amit Magyarország előző kormánya juttatott az önálló erdélyi magyar felsőoktatás megalapozásához? Ezeknek a dolgoknak a tárgyilagos feltárásához a magyar kormány megfelelő eszközökkel és hatáskörökkel rendelkezik. Van feljelentésügyi minisztere, kormányzati kontrollhivatala meg mindene, és joga is van az alapos kutatgatáshoz, hiszen adófizetői pénzek felhasználásáról van szó. Mindössze annyi az elvárásunk, hogy semmit se titkoljanak el, tegyék közzé kíméletlenül a hét év múlva esedékes akkreditálást veszélyeztető illetéktelen oktatók és a meggazdagodott ingatlankereskedők névjegyzékét, még akkor is, ha az illetők szíve baloldalt dobog liberálisan vagy RMDSZ-esen.
Ameddig ez nem történik meg, csak abban lehetünk bizonyosak, hogy ha a leghalványabb bizonyíték létezne a Fideszhez közeli gyanúsítottak ellen, azoknak a nyakát már rég kitörték volna.
Ennek kártékonyságát szemléltette június első felében az a lejárató hírözön, amely elárasztotta a romániai magyar sajtót a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről. Olyasmit is olvashattunk, amit a tények ismeretében pillanatig sem kellett volna komolyan venni. Például azt, hogy a Sapientia vezetősége építkezéssel foglalkozik, ahelyett hogy az egyetem akkreditálását sürgetné. Az akkreditálás határideje a létrehozástól számított hét kerek év, ezt lecsökkenteni nem lehet, mert nem olyan, mint a szocialista építés ötéves vagy száznapos terve. Ha az egyetem hét év alatt teljesíti a feltételeket – többek között építkezéssel –, akkor megkapja a végleges oktatási jogot, ha nem, akkor kezdhet mindent elölről.
A politikai erkölcs mélyedéseit ismerve, mi már régóta nem arra figyelünk, hogy mit mondanak, hanem hogy ki és főleg miért mond valamit. A Sapientia akkreditálásának állítólagos lassúságáról a magyar oktatási minisztérium politikai államtitkára nyilatkozta el magát erdélyi munkalátogatásán. Hogy miért? Többen védelmére keltek, hogy nem ismerte az itteni helyzetet, ezért fogott mellé. A jelenlegi magyar kormány egyik legszakértőbbnek tartott minisztériumában egy politikai alapkáder tájékozatlan lenne? Ilyen rosszindulatú feltételezés távol áll tőlünk, így kénytelenek vagyunk más magyarázatot keresni. Például a következőt: felvételik előtt azért dobták be a köztudatba, hogy valami baj van az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jövőjével, hogy kevesebb legyen a jelentkező, a karokat ne tölthessék fel, emiatt az egyetem ne igényelhessen több támogatást, sőt az évi kétmilliárd forintot is alávethessék a Medgyessy-csomag megszorításainak. Ezt a folyamatot idővel fokozva, a Sapientiát a Széchenyi-terv sorsára lehet juttatni.
Ugyancsak magyarországi hivatalos körökből jött a Sapientia ingatlanügyeire vonatkozó célozgatás. Az MTI szórta tele vele nemcsak a magyarországi, hanem az erdélyi magyar sajtót. Igaz, lapszemle formájában, de vajon miért éppen ezt a cikket szemelte ki az Adevarul gazdag felhozatalából? Az MTI-nél nem tudnák, hogy amit a legkedveltebb román napilap magyar vonatkozásban megír, annak az ellenkezője sem igaz? Nem lehet ennyire tájékozatlan a legtapasztaltabb magyar hírügynökség. Ebben az esetben is más irányban kell keresgélnünk. A Fidesz kezdeményezésére létrejött önálló magyar egyetem ingatlanügyeinek felkavarása olyan ciklikussággal ismétlődik, mint egykoron Szőcs Géza pénzügyeinek piszkálása. Választások előtt mindig felpörgették, hogy a politikai vetélytársat távol tartsák a pályától, aztán az újra bebiztosított pozíciók langymelegében hirtelen lecsillapodtak a kedélykavarók. Most a Sapientia háza táján kell valamiért borzolni a hangulatot. A magyar oktatási minisztériummal összehangolt akciónak lehetünk tanúi? Vagy többfrontos letámadás szenvedő alanya az alapítvány és egyeteme?
Ezért örvendezünk annak, ha érdekvédelmi szervezetünk igyekszik megóvni az erdélyi közéletet a magyarországi politikai aljvilág mesterkedéseitől – ha jól értettük Markó elnöknek a sepsiszentgyörgyi fórumot követő kijelentését. De aki á-t mond, mondjon b-t is! Ha már elhangzott, hogy a Sapientia tanerői nem jól végzik a feladatukat, szeretnénk látni a tényekre alapozott felvetéseket. Többek között azt, hogy vajon minden esetben jó kezekre bízzák az erdélyi magyar fiatalok nevelését? Vajon nincs-e a tanárok között olyan, aki korábban az erdélyi és a magyarországi sajtóban egyaránt megkérdőjelezte a Bolyai-egyetem visszaállítását, mondván, hogy a multikulturalitásnál nincs üdvözítőbb? Ha akkor demokratikusan kifejtett véleményével hozzájárult a régi jog visszaszerzésének megtorpedózásához, most miért fogadja el egy unikulturális intézmény professzori fizetését? És mielőtt mindenki gyanússá válna, aki még mozog, tényleg jó volna tudni: meggazdagodott-e valaki abból a pénzből, amit Magyarország előző kormánya juttatott az önálló erdélyi magyar felsőoktatás megalapozásához? Ezeknek a dolgoknak a tárgyilagos feltárásához a magyar kormány megfelelő eszközökkel és hatáskörökkel rendelkezik. Van feljelentésügyi minisztere, kormányzati kontrollhivatala meg mindene, és joga is van az alapos kutatgatáshoz, hiszen adófizetői pénzek felhasználásáról van szó. Mindössze annyi az elvárásunk, hogy semmit se titkoljanak el, tegyék közzé kíméletlenül a hét év múlva esedékes akkreditálást veszélyeztető illetéktelen oktatók és a meggazdagodott ingatlankereskedők névjegyzékét, még akkor is, ha az illetők szíve baloldalt dobog liberálisan vagy RMDSZ-esen.
Ameddig ez nem történik meg, csak abban lehetünk bizonyosak, hogy ha a leghalványabb bizonyíték létezne a Fideszhez közeli gyanúsítottak ellen, azoknak a nyakát már rég kitörték volna.