Nemzetiségi önérzetsérelem
Erdélyi Napló, 2003. június 24., XIII. évfolyam, 25. (612.) szám
Amikor Dávid Ibolya azt mondta, hogy megsértették nemzeti önérzetét, azt hittem, hogy na végre, megint egy húron pendülünk. Elképzeltem, milyen oldalról ragadja meg a Greenpeace-aktivisták elleni magyar hatósági erőszakot. Például így: hogyan is merészelik Kovácsék és Kunczéék kétségbe vonni a jogsértéseket feltáró lisszaboni határozatot éppen azon a héten, amikor nemzetközi polgári szervezet – szökést pillanatig sem fontolgató – tagjait bilincsbe verve ültették vádlottak padjára Lamperth Mónika rendőrei?
Hogy saját szavainkkal folytathassuk a nemzetiségi önérzetünket sértő incidenst, előbb be kell vallanunk, hogy nem ismerjük közelebbről a jelenlegi magyar belügyminisztert, családneve nem sokat mond. Számunkra beiktatása óta Pauker Annuskát juttatja eszünkbe, azt a tenyeres-talpas bukaresti aktivistát, akit a szintén Moszkvában képzett elvtársai sem viseltek el sokáig. Nos, Pauker Mónika rendőrei – akiknek eszük ágába sem jut a sokkal kártékonyabb vadkendermagosokat megfékezni vagy a bankrablókkal durváskodni – nem először bizonyítják „szakmai” eltökéltségüket, ha szocialista-liberális érdekeket kell védelmezni. A jelenleg hatalmon lévő pártoknak nem is kell befolyásolniuk a rendőröket, azok minden ráhatás nélkül részrehajlók. Mintha szocialistábbak és liberálisabbak lennének gazdáiknál.
Hogy miért bántja nemzetiségi önérzetünket a magyar rendőrség brutalitása? Azért, mert valamikor azt hittük, hogy nemzetünk megmaradt országrészében civilizáltabb a közeg, és most újfent csalódnunk kellett. Emlékeztünk azokra napokra, amikor a Greenpeace ugyanolyan békés eszközökkel sietett a Tisza – a részben még mindig legmagyarabb folyó – védelmére Nagybánya környékén, és a román rendőrség nem törte hátra a tiltakozók karját. A Greenpeace napjainkban is rendszeresen felbukkan Romániában, de tagjainak útlevelét nem veszik el. Pedig román gazdasági érdekeket is sértenek, talán nem kisebb mértékben, mint ahogy a paksi MSZP-s atomigazgató csőrét birizgálták a birodalma előtti magánjellegű közterületen.
Szóval azt hittük, hogy Dávid Ibolyát is a szocialista magyar és a szintén szocialista román rendőrség civilizációs foka közötti különbség bántja. De sajnos kiderült, hogy az MDF megint az MSZP-vel együtt szavazott. A legnépszerűbb politikusnak kinevezett pártelnök nemzeti önérzetét az bántja, ha ilyen jelenségeket valaki szóvá tesz. Mit tegyünk? Talán tanácsos volna álnév mögé rejtőzni?
Hogy saját szavainkkal folytathassuk a nemzetiségi önérzetünket sértő incidenst, előbb be kell vallanunk, hogy nem ismerjük közelebbről a jelenlegi magyar belügyminisztert, családneve nem sokat mond. Számunkra beiktatása óta Pauker Annuskát juttatja eszünkbe, azt a tenyeres-talpas bukaresti aktivistát, akit a szintén Moszkvában képzett elvtársai sem viseltek el sokáig. Nos, Pauker Mónika rendőrei – akiknek eszük ágába sem jut a sokkal kártékonyabb vadkendermagosokat megfékezni vagy a bankrablókkal durváskodni – nem először bizonyítják „szakmai” eltökéltségüket, ha szocialista-liberális érdekeket kell védelmezni. A jelenleg hatalmon lévő pártoknak nem is kell befolyásolniuk a rendőröket, azok minden ráhatás nélkül részrehajlók. Mintha szocialistábbak és liberálisabbak lennének gazdáiknál.
Hogy miért bántja nemzetiségi önérzetünket a magyar rendőrség brutalitása? Azért, mert valamikor azt hittük, hogy nemzetünk megmaradt országrészében civilizáltabb a közeg, és most újfent csalódnunk kellett. Emlékeztünk azokra napokra, amikor a Greenpeace ugyanolyan békés eszközökkel sietett a Tisza – a részben még mindig legmagyarabb folyó – védelmére Nagybánya környékén, és a román rendőrség nem törte hátra a tiltakozók karját. A Greenpeace napjainkban is rendszeresen felbukkan Romániában, de tagjainak útlevelét nem veszik el. Pedig román gazdasági érdekeket is sértenek, talán nem kisebb mértékben, mint ahogy a paksi MSZP-s atomigazgató csőrét birizgálták a birodalma előtti magánjellegű közterületen.
Szóval azt hittük, hogy Dávid Ibolyát is a szocialista magyar és a szintén szocialista román rendőrség civilizációs foka közötti különbség bántja. De sajnos kiderült, hogy az MDF megint az MSZP-vel együtt szavazott. A legnépszerűbb politikusnak kinevezett pártelnök nemzeti önérzetét az bántja, ha ilyen jelenségeket valaki szóvá tesz. Mit tegyünk? Talán tanácsos volna álnév mögé rejtőzni?