Nemzetiségi önérzetsérelem


Amikor Dávid Ibolya azt mondta, hogy megsértették nemzeti önérzetét, azt hittem, hogy na végre, megint egy húron pendülünk. Elképzeltem, milyen oldalról ragadja meg a Greenpeace-aktivisták elleni magyar hatósági erőszakot. Például így: hogyan is merészelik Kovácsék és Kunczéék kétségbe vonni a jogsértéseket feltáró lisszaboni határozatot éppen azon a héten, amikor nemzetközi polgári szervezet – szökést pillanatig sem fontolgató – tagjait bilincsbe verve ültették vádlottak padjára Lamperth Mónika rendőrei?
Hogy saját szavainkkal folytathassuk a nemzetiségi önérzetünket sértő incidenst, előbb be kell vallanunk, hogy nem ismerjük közelebbről a jelenlegi magyar belügyminisztert, családneve nem sokat mond. Számunkra beiktatása óta Pauker Annuskát juttatja eszünkbe, azt a tenyeres-talpas bukaresti aktivistát, akit a szintén Moszkvában képzett elvtársai sem viseltek el sokáig. Nos, Pauker Mónika rendőrei – akiknek eszük ágába sem jut a sokkal kártékonyabb vadkendermagosokat megfékezni vagy a bankrablókkal durváskodni – nem először bizonyítják „szakmai” eltökéltségüket, ha szocialista-liberális érdekeket kell védelmezni. A jelenleg hatalmon lévő pártoknak nem is kell befolyásolniuk a rendőröket, azok minden ráhatás nélkül részrehajlók. Mintha szocialistábbak és liberálisabbak lennének gazdáiknál.
Hogy miért bántja nemzetiségi önérzetünket a magyar rendőrség brutalitása? Azért, mert valamikor azt hittük, hogy nemzetünk megmaradt országrészében civilizáltabb a közeg, és most újfent csalódnunk kellett. Emlékeztünk azokra napokra, amikor a Greenpeace ugyanolyan békés eszközökkel sietett a Tisza – a részben még mindig legmagyarabb folyó – védelmére Nagybánya környékén, és a román rendőrség nem törte hátra a tiltakozók karját. A Greenpeace napjainkban is rendszeresen felbukkan Romániában, de tagjainak útlevelét nem veszik el. Pedig román gazdasági érdekeket is sértenek, talán nem kisebb mértékben, mint ahogy a paksi MSZP-s atomigazgató csőrét birizgálták a birodalma előtti magánjellegű közterületen.
Szóval azt hittük, hogy Dávid Ibolyát is a szocialista magyar és a szintén szocialista román rendőrség civilizációs foka közötti különbség bántja. De sajnos kiderült, hogy az MDF megint az MSZP-vel együtt szavazott. A legnépszerűbb politikusnak kinevezett pártelnök nemzeti önérzetét az bántja, ha ilyen jelenségeket valaki szóvá tesz. Mit tegyünk? Talán tanácsos volna álnév mögé rejtőzni?