Kolozsvári egyetemfejlesztés
Erdélyi Napló, 2003. június 10., XIII. évfolyam, 23. (610.) szám
A múlt hét végén felavatták a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári központi épületét. Akadt egy tévéhíradó, amely szerint az esemény jelentősége abban merült ki, hogy Medgyessy Péter levélben megmagyarázta távolmaradásának okát. A kolozsváriak ezzel szemben tapsukkal és ovációjukkal azt fejezték ki, hogy az esemény fénypontja az egyetemalapítónak tekinthető Orbán Viktor személyes megjelenése volt, aki beszédében többek között arra emlékeztetett, hogy amikor a kétmilliárd forintot a történelmi magyar egyházak által kezdeményezett, alapított erdélyi magánegyetem (kényszerűségből magán, mert a román állam máig nem volt hajlandó visszaállítani az 1959-ben megszüntetett magyar tannyelvű állami Bolyai Egyetemet) számára elkülönítették, Magyarország árvízzel küszködött, de az akkori kormány véleménye szerint a jövőépítéstől sohasem szabad sajnálni a pénzt. Majd kifejtette, hogy az erdélyi magyar egyetem hasznos az erdélyi magyaroknak, a román és a magyar államnak egyaránt.
A csanálosi határátkelő átadásának fontosságát is hasonlóképpen magyarázta levelében Magyarország jelenlegi miniszterelnöke. Hozzátennénk: nemcsak a magyar és a román nép érdekeit szolgálja az új határátkelő – a maga módján, hiszen a jövő évtől a schengeni vasfüggöny egyik legerősebb bástyája lesz –, hanem jól jött Medgyessynek és a kolozsváriaknak egyaránt. Hogy miért, annak kifejtését az olvasókra bízzuk. Mint ahogy annak a találgatását is, hogy Dávid Ibolya vajon miért nem szánt pár órát a hétvégéből Kolozsvárra. Pedig az Orbán-kormány minisztereként és akkori rokonszenves megnyilatkozásaiért neki is kijárt volna a vastaps a Mátyás-szülőház előtti terecskén. Tőkés László püspököt például osztatlan rokonszenvvel fogadta a tömeg, úgy is mint az egyetem egyik legfőbb cölöpverőjét.
És végül Markó Bélának, az RMDSZ elnökének szavaiból idéznénk szabadon: a Sapientia nem valósult volna meg több tényező, köztük az RMDSZ cselekvő részvétele nélkül, ez is azt igazolja, hogy összefogásra, szolidaritásra és nem széthúzásra van szükség. Újabb oldalvágást kapott tehát mindenki, aki azt képzeli, hogy létezik élet az RMDSZ-en kívül. El is hinnénk, ha valaki bebizonyítaná, hogy az RMDSZ korábbi nagy egyetem-ötlete, a Petőfi–Schiller azért bukott meg, mert nem állt melléje az RMDSZ.
A csanálosi határátkelő átadásának fontosságát is hasonlóképpen magyarázta levelében Magyarország jelenlegi miniszterelnöke. Hozzátennénk: nemcsak a magyar és a román nép érdekeit szolgálja az új határátkelő – a maga módján, hiszen a jövő évtől a schengeni vasfüggöny egyik legerősebb bástyája lesz –, hanem jól jött Medgyessynek és a kolozsváriaknak egyaránt. Hogy miért, annak kifejtését az olvasókra bízzuk. Mint ahogy annak a találgatását is, hogy Dávid Ibolya vajon miért nem szánt pár órát a hétvégéből Kolozsvárra. Pedig az Orbán-kormány minisztereként és akkori rokonszenves megnyilatkozásaiért neki is kijárt volna a vastaps a Mátyás-szülőház előtti terecskén. Tőkés László püspököt például osztatlan rokonszenvvel fogadta a tömeg, úgy is mint az egyetem egyik legfőbb cölöpverőjét.
És végül Markó Bélának, az RMDSZ elnökének szavaiból idéznénk szabadon: a Sapientia nem valósult volna meg több tényező, köztük az RMDSZ cselekvő részvétele nélkül, ez is azt igazolja, hogy összefogásra, szolidaritásra és nem széthúzásra van szükség. Újabb oldalvágást kapott tehát mindenki, aki azt képzeli, hogy létezik élet az RMDSZ-en kívül. El is hinnénk, ha valaki bebizonyítaná, hogy az RMDSZ korábbi nagy egyetem-ötlete, a Petőfi–Schiller azért bukott meg, mert nem állt melléje az RMDSZ.