Hitvitatott axiómák


Amikor Bayer Zsolt Kolozsváron azt találta mondani, hogy Magyarországnak a kommunistákból a legalja jutott, akadtak, akik kétségbe vonták ezt az axiómát. Azt mondták, aki ilyesmit állít, az nem is író. Mert ugye, aki nem lehet legalább a Nobel-díj várományosa, az már nem író. Felemelték a mércét, ellenben nem mélyültek el annak elemzésében, hogy ugyan vajon mitől lettek volna jobbak a magyar kommunisták, mint román elvtársaik. Pedig mindannyiukat nemzetidegen és nemzetellenes egyedekből klónozták Moszkvában, de a románok már 1933-ban megkezdték újraoltásukat, és 1962-ben odáig jutottak, hogy szembeszegültek a KGST globalizációs terveivel. Ezzel szemben Magyarországon még napjainkban is a nemzeti érdekekért (státustörvényért) aggódó útitársakat rekesztik ki a baloldalból – lásd Szűrös Mátyás esetét az MSZP-vel.
Évezredünk másik sarkigazsága szerint roppant szerencsétlen dolog nemzetellenes és nemzetidegen kormánnyal bevonulni olyan táborba, amelyben alig titkolt kárörömmel várják a hajlongó, lakájlelkű balekokat. Természetes, hogy ezt az alaptételt is megkérdőjelezik azok, akik akár az egyszeregyet is átírnák, ha érdekeik úgy kívánják. Ezért zúdítottak össztüzet határon onnan és innen Patrubány Miklósra, aki a Magyarok Világszövetsége elnökeként vette a bátorságot, hogy arra kérje fel a magyarországi választókat: szavazzanak nemmel a csatlakozási népszavazáson. (Persze sokkal célszerűbb lett volna a tavalyi választáskor ösztönözni az egész nemzet szócsöveként a magyar választópolgárt arra, hogy ne szavazzon saját érdekei ellen.)
Egyébként érthetetlen ez a hisztérikus visítozás minden alkalommal, amikor valaki kétségbe vonja az „egyetlen út járhatóságát”. Akárhányan szavazzanak a csatlakozás ellen, a végeredmény úgyis az lesz, hogy Magyarország a belépés mellett dönt. Most ilyen a választói többség. Nemzetidegen kormányt választott, ezzel akar menetelni a Népligetben és az európai sörkertekben egyaránt. Hogy meddig, az majd elválik. De addig miért ez a rettegés, miért a kiátkozás, mi szükség volt arra, hogy a Magyarországra szakadt erdélyieket is felszólították a csatlakozás melletti szavazásra?
A hátrányos helyzetű csatlakozást nehezményezőknek sincs okuk a túlzott aggodalomra. Három év múlva Magyarországnak újra normális kormánya lehet, amely helyrehozhat bizonyos dolgokat. És ha nem, akkor négy év múlva belép Románia is, és lesz aki kiszedje a gesztenyét a parázsból. Történelmi tény, hogy a románoknak kommunistákból sem a legalja jutott. Most még ők is hajlonganak, szolgálatkészek, de ha országuk teljes jogú tag lesz, hamarosan elkezdődik a függetlenkedési haddelhadd. És akkor majd a magyarországi háztáji disznóólakból is kiszerelhetik a játékszereket. De ez már a jövő axiómája, amelyre beteljesedése után várunk cáfolatokat.