Oszlopszámlálás
Szabadság, 1996. május 1., VIII. évfolyam, 99. szám
Ma rajtam, holnap rajtad – a közmondásbeli tanulság jegyében tartott sajtótájékoztatót Claudiu Mărgineanu és Cătălin Baba, a ’93-as Liberális Párt kolozsvári fiókjának elnöke, illetve választási kampányigazgatója. A téma az a 22 millió lejes büntetés volt, amelyet a párt állítólag már ki is fizetett Petre Litiu plakátjainak szabálytalan helyekre való kiragasztása miatt.
A ’93-as LP helyi vezérei szerint a polgármester ezzel a közleménnyel szemenszedett hazugságot terjesztett mindenfelé, a tévében is, mivel a kihágási jegyzőkönyvet senki sem látta, a büntetést senki ki nem fizette. Különben sincs tettes, senkit sem kaptak rajta, hogy villanypóznákra plakátokat ragasztott volna, pedig a rendőrök, a polgármesteri hivatal emberei lefülelhették volna az illegális plakátragasztókat. Hacsak nem éppen azok ragasztották ki a Litiu-plakátokat, akik most a „bűnjeles” villanyoszlopokat számlálják...
A párt valóban kinyomtatott 20 000 plakátot egy kolozsvári nyomdában, és 50 szimpatizánsa vállalkozott, hogy postaládákba tesznek be bizonyos mennyiséget. Mărgineanu nem árulta el, hány példány maradt a székházban, hátha az oszlopszámlálók túlbuzgóságból több kiragasztott plakátot mutatnak ki a lehetségesnél.
A hazudozásnál és vádaskodásnál nagyobb vétséget, sőt bűnt követ el a polgármester azzal, hogy a plakátolási helyek elrendezésének késleltetésével lényegében akadályozza a pártok választási kampányát. És mivel a választási törvényben az is szerepel, hogy nem szabad nemzeti szimbólumokat felhasználni a választási kampányban, a ’93-as LP kolozsvári vezetői feltették a kérdést, mi maradna az RNEP-ből, ha betartanák ezt a törvényes előírást.
Ez alkalommal is megfogalmazódott, hogy ez a párt számít a magyarok szavazatára a polgármester személyének eldöntésében. Az RMDSZ-szel a legjobb viszonyban vannak, akárcsak a magyarokkal, akik szerintük semmilyen problémát sem okoznak a városban, mert az nem lehet baj, hogy meg akarják őrizni etnikai azonosságukat, használni akarják anyanyelvüket – mondotta Claudiu Mărgineanu, majd hozzátette: a Kanadában élő románoknak sem róhatja fel senki, hogy Eminescu-ünnepséget román nyelvű transzparenssel hirdetnek meg, Funar ellenben beleköthetett a magyar színház homlokzatán a Bartók-évfordulón megjelent feliratba.
A ’93-as LP helyi vezérei szerint a polgármester ezzel a közleménnyel szemenszedett hazugságot terjesztett mindenfelé, a tévében is, mivel a kihágási jegyzőkönyvet senki sem látta, a büntetést senki ki nem fizette. Különben sincs tettes, senkit sem kaptak rajta, hogy villanypóznákra plakátokat ragasztott volna, pedig a rendőrök, a polgármesteri hivatal emberei lefülelhették volna az illegális plakátragasztókat. Hacsak nem éppen azok ragasztották ki a Litiu-plakátokat, akik most a „bűnjeles” villanyoszlopokat számlálják...
A párt valóban kinyomtatott 20 000 plakátot egy kolozsvári nyomdában, és 50 szimpatizánsa vállalkozott, hogy postaládákba tesznek be bizonyos mennyiséget. Mărgineanu nem árulta el, hány példány maradt a székházban, hátha az oszlopszámlálók túlbuzgóságból több kiragasztott plakátot mutatnak ki a lehetségesnél.
A hazudozásnál és vádaskodásnál nagyobb vétséget, sőt bűnt követ el a polgármester azzal, hogy a plakátolási helyek elrendezésének késleltetésével lényegében akadályozza a pártok választási kampányát. És mivel a választási törvényben az is szerepel, hogy nem szabad nemzeti szimbólumokat felhasználni a választási kampányban, a ’93-as LP kolozsvári vezetői feltették a kérdést, mi maradna az RNEP-ből, ha betartanák ezt a törvényes előírást.
Ez alkalommal is megfogalmazódott, hogy ez a párt számít a magyarok szavazatára a polgármester személyének eldöntésében. Az RMDSZ-szel a legjobb viszonyban vannak, akárcsak a magyarokkal, akik szerintük semmilyen problémát sem okoznak a városban, mert az nem lehet baj, hogy meg akarják őrizni etnikai azonosságukat, használni akarják anyanyelvüket – mondotta Claudiu Mărgineanu, majd hozzátette: a Kanadában élő románoknak sem róhatja fel senki, hogy Eminescu-ünnepséget román nyelvű transzparenssel hirdetnek meg, Funar ellenben beleköthetett a magyar színház homlokzatán a Bartók-évfordulón megjelent feliratba.