Alagútban, túlszeretve
Erdélyi Napló, 2003. március 4., XIII. évfolyam, 9. (596.) szám
Kolozsvár vendége volt Bayer Zsolt budapesti és György Attila csíkszeredai író a Nemzetpolitika és integráció témával megrendezett fórumon, amelyet a Reform Klub hirdetett meg. A városi művelődési ház nagytermének minden ülőhelye gazdára talált, és ami még meglepőbb: az érdeklődők kétharmados többségét fiatalok alkották.
Miután Mátis-Halmágyi Jenő, a Reform Tömörülés alelnöke, a fórum moderátora átadta a szót a vendégeknek, hamarosan kitűnt, hogy szerintük Magyarország nincs felkészülve az integrációra, mert nincs nemzetpolitikája, márpedig az Európai Unióban, korábbi nevén a Közös Piacban megfelelő protekcionista politika nélkül a nemzet felmorzsolódhat, az ország területe idegen tőkeérdekeltség eszközévé válhat. Bayer Zsolt egyébként sincs jó véleménnyel az EU-ról, az intézményeiben tevékenykedő, elhájasodott agyú bürokratákról. A nyugati fiatalok hatalmas tömegeit megmozgató tüntetéseket figyelve arra a következtetésre jutott, hogy ha a jövő nemzedékei ennyire elutasítják a globalizációt, nincs kizárva, hogy nemsokára ellentétes folyamatok indulnak meg, és akkor Magyarországnak gazdaságilag megtépázva kell majd újrakezdenie a független nemzeti létet. György Attila többek között az erdélyi magyarság asszimiláció elleni immunitásának hiányáról beszélt, és átformálódó világunkban különösen veszélyesnek tartja, hogy nincs megfelelő közösségi erő, amely az ellenálló képesség helyreállításán eredményesen munkálkodna.
Mi történne, ha egy évvel ezelőtt nem következett volna be a kormányváltás? Bayer Zsolt a kérdésre válaszolva elmondotta: nyugodt lélekkel szavazna a csatlakozásra, mert a Fidesz-kormányzatnak volt megfelelő nemzet- és gazdaságpolitikája, míg a jelenlegi kormány annak lerombolására fordítja minden energiáját. Az MSZP–SZDSZ-nemzetpolitikáját egyetlen mondattal jellemezni lehet, amely hatalomátvételük idején hangzott el: a Fidesz-kormányzat túlszerette a határon túli magyarokat.
Látható-e az alagút vége? Bayer Zsolt a következő választástól sokat vár, ugyanis a magyar állampolgárok közül egymilliónyian minden választáskor a hatalom ellen szavaznak. Mindegy, hogy ki van kormányon, azt feltétlenül le akarják váltani. Ha rosszul megy soruk, akkor azért, ha jól, akkor azért, hogy miért nem jut nekik egy üveg sörrel több. Ha meg is történik 2004-ben a belépés az Unióba, a nemzeti érdekeket előtérbe állító kormánynak módja lesz a további káros hatások elkerülésére, és akkor Magyarország, az egész magyar nemzet nem annyira megtépázva éli túl a kalandot.
A múlt hét végén, amikor a fórum lezajlott, már olvasható volt az interneten a Gallup és Medián legfrissebb felmérése. Mindkét közvélemény-kutató az előző két hónap tendenciájával ellentétben a Fidesz népszerűségének csökkenését jelzi. Bizonyára a gázáremelés hírétől. Pedig egy évvel ezelőtt a kádári pártaktivisták lassan mondták, hogy mindenki megértse: nem lesz...
Vajon alagútban vagyunk egyáltalán? Ez nem valami generálsötét éjszaka?
Miután Mátis-Halmágyi Jenő, a Reform Tömörülés alelnöke, a fórum moderátora átadta a szót a vendégeknek, hamarosan kitűnt, hogy szerintük Magyarország nincs felkészülve az integrációra, mert nincs nemzetpolitikája, márpedig az Európai Unióban, korábbi nevén a Közös Piacban megfelelő protekcionista politika nélkül a nemzet felmorzsolódhat, az ország területe idegen tőkeérdekeltség eszközévé válhat. Bayer Zsolt egyébként sincs jó véleménnyel az EU-ról, az intézményeiben tevékenykedő, elhájasodott agyú bürokratákról. A nyugati fiatalok hatalmas tömegeit megmozgató tüntetéseket figyelve arra a következtetésre jutott, hogy ha a jövő nemzedékei ennyire elutasítják a globalizációt, nincs kizárva, hogy nemsokára ellentétes folyamatok indulnak meg, és akkor Magyarországnak gazdaságilag megtépázva kell majd újrakezdenie a független nemzeti létet. György Attila többek között az erdélyi magyarság asszimiláció elleni immunitásának hiányáról beszélt, és átformálódó világunkban különösen veszélyesnek tartja, hogy nincs megfelelő közösségi erő, amely az ellenálló képesség helyreállításán eredményesen munkálkodna.
Mi történne, ha egy évvel ezelőtt nem következett volna be a kormányváltás? Bayer Zsolt a kérdésre válaszolva elmondotta: nyugodt lélekkel szavazna a csatlakozásra, mert a Fidesz-kormányzatnak volt megfelelő nemzet- és gazdaságpolitikája, míg a jelenlegi kormány annak lerombolására fordítja minden energiáját. Az MSZP–SZDSZ-nemzetpolitikáját egyetlen mondattal jellemezni lehet, amely hatalomátvételük idején hangzott el: a Fidesz-kormányzat túlszerette a határon túli magyarokat.
Látható-e az alagút vége? Bayer Zsolt a következő választástól sokat vár, ugyanis a magyar állampolgárok közül egymilliónyian minden választáskor a hatalom ellen szavaznak. Mindegy, hogy ki van kormányon, azt feltétlenül le akarják váltani. Ha rosszul megy soruk, akkor azért, ha jól, akkor azért, hogy miért nem jut nekik egy üveg sörrel több. Ha meg is történik 2004-ben a belépés az Unióba, a nemzeti érdekeket előtérbe állító kormánynak módja lesz a további káros hatások elkerülésére, és akkor Magyarország, az egész magyar nemzet nem annyira megtépázva éli túl a kalandot.
A múlt hét végén, amikor a fórum lezajlott, már olvasható volt az interneten a Gallup és Medián legfrissebb felmérése. Mindkét közvélemény-kutató az előző két hónap tendenciájával ellentétben a Fidesz népszerűségének csökkenését jelzi. Bizonyára a gázáremelés hírétől. Pedig egy évvel ezelőtt a kádári pártaktivisták lassan mondták, hogy mindenki megértse: nem lesz...
Vajon alagútban vagyunk egyáltalán? Ez nem valami generálsötét éjszaka?