Hazatért a Kálvineum


Telt házzal ünnepelte szombaton a zilahi és környékbeli magyarság a Kálvineum visszanyerését. Püsök Sándor Csaba, a belvárosi egyházközség lelkésze bevezetőjében az 1947-ben befejezett és 1948-ban államosított református művelődési ház történetét ismertette, majd Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője tartott hálaadó istentiszteletet, kifejezve reményét, hogy az elorzott többi egyházi ingatlan is visszakerül jogos tulajdonosához.
Tőkés László püspök helyzetértékelő előadásában jelezte, hogy az egyházkerülettől eltulajdonított 300 ingatlan közül az első a Kálvineum, amelynek visszanyerését tizenhárom év harca előzte meg, és átadását most is ünneprontó felhangok próbálják megzavarni. Amíg ilyen szemlélet uralkodik az országban, a közösségi vagyon európai szintű jogi rendezésének folyamata többször 13 évet vesz igénybe. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az RMDSZ keretében, a városi tanácsban előmozdították a Kálvineum tulajdonjogának rendezését, de kifejezte ellenérzését azokkal szemben, akik szeretnék kisajátítani és politikai sikerként elkönyvelni ezt az eredményt. Mint mondotta, a politikai helyzet kedvezőtlenül alakult, ennek ellenére a hit embere bízik, járja a maga útját, nem hódol be idegen érdekeknek, nem alkuszik meg, nem elégszik meg morzsákkal, pillanatnyi eredményekkel. Hozzátette: sajnos a 13 év alatt népünk kebelében is találtak cinkosokat közösségünk erodálásához, így megfogyatkozva kell törekednünk célunk elérésére, amely nem lehet más, mint önállóságunk kivívása kulturális, oktatási intézményeink vezetésében.
A köszöntők sorában Molnár Kálmán, a zilahi egyházmegye esperese a szép számban megjelenteket üdvözölte, kiemelve Fekete Károly alpolgármester és Csóka Tibor kormánymegbízott-helyettes személyét, de nem hallgatta el a román és magyar nyelvű sajtóban egyaránt megjelenő hangulatkeltő álhíreket. A helyzet szemléltetésére állította: míg régen a hallgatás falát kellett lebontani, most minduntalan a hazugság falába ütközünk. Lukács József, a szilágysomlyói egyházmegye esperese azzal köszöntötte az eseményt, hogy ezután ez a ház betöltheti eredeti küldetését, Máthé Edit, az egyházkerület jogtanácsosa pedig azt a küzdelmet ismertette, amelyet a törvényszékeken kellett lefolytatni a kormányhatározat érvényesítéséért.
A Zilahi Református Wesselényi Kollégium művészi műsorának bejelentésekor Szilágyi Zoltán lelkész-tanár kifejtette, miért van az, hogy egyik szeme még mindig sír. A kollégium épületének visszaszerzése – bizonyos politikusi nyilatkozatokkal és sajtóhírekkel ellentétben – nem történt meg, mi több, az egyháznak alig van beleszólása saját iskolájának irányításába. Feltette a kérdést: meddig engedi az Úr, hogy a bársonyszék fontosabb legyen az iskolapadnál?
Az ünnepségen jelen volt Tunyogi Ferenc és Molnár Sándor. Mindketten dolgoztak a Kálvineum építésénél, a legendás Kraszna utcai fuvarosok sorában jutányos áron szállították a homokot, kavicsot. Érthető megilletődöttséggel fejezték ki örömüket, hogy megérhették ezt a napot.