Álnokfogadások
Erdélyi Napló, 2002. december 10., XII. évfolyam, 49. (584.) szám
Elképzelni is borzalmas, mi történne egy román miniszterelnökkel, ha a bukaresti Intercontinental Szállodában rendezett állófogadáson megjelenne és keleti kollégájával együtt ünnepelné a Besszarábia elcsatolását szentesítő Molotov–Ribbentrop-egyezmény valahányadik évfordulóját.
De ez még semmi. Képzeljük el a következő helyzetet. Magyarországon hatalomra kerül egy olyan párt, amelyik a szomszédokhoz hasonlóan a nemzeti érdekek mindenekfeletti érvényesítését tartja elsődleges feladatának. Most ilyen párt nem létezik, mert még Csurkáék sem mennének el odáig, hogy kétségbe vonják az anyaországok jogát elszakított rokonaik megajándékozásához szerény mikuláscsomagokkal. Nos, tegyük fel, hogy egy ilyen vehemens párt miniszterelnökét, akit egyébként túlhajtott nacionalizmusa miatt a román határon álruhában sem engednének át, a jövő nyáron Bukarestbe invitálnák, hogy ott ünnepelhesse a második bécsi döntés 63. évfordulóját. Képzeljük el, mi történne, ha Adrian Năstase készségesen megjelenne ezen a bensőséges összejövetelen, sőt magával vinné mindenkori pártelnökét, Ion Iliescut, valamint az MRDSZ (Magyarországi Román Demokrata Szövetség) több kimagasló személyiségét.
Ne találgassuk, hogy milyen méretű politikai földrengés következne. Úgysem találnánk el. Ilyesmire a román történelemben nincs példa, nincs mihez hasonítsuk a várható következményeket. A románok ezért érdemlik meg Erdélyt. Megérdemelnék a Balkánt egészen a Tiszáig. Vagy akár a Dunáig. Sőt, ha D-209 népszerűsége a december 1-jén történtek után is növekszik, akár az Alpok lábáig is.
*
Kovács László volt olyan kedves, hogy elárulta: a fogadáson megjelent az RMDSZ néhány képviselője is. Kérjük szépen, ha már á-t mondott, mondjon b-t is. Vagyis lássuk a vendéglistát. Kongresszusi és egyéb választásokon tudnunk kell, kikre adjuk lelkesen szavazatainkat.
De ez még semmi. Képzeljük el a következő helyzetet. Magyarországon hatalomra kerül egy olyan párt, amelyik a szomszédokhoz hasonlóan a nemzeti érdekek mindenekfeletti érvényesítését tartja elsődleges feladatának. Most ilyen párt nem létezik, mert még Csurkáék sem mennének el odáig, hogy kétségbe vonják az anyaországok jogát elszakított rokonaik megajándékozásához szerény mikuláscsomagokkal. Nos, tegyük fel, hogy egy ilyen vehemens párt miniszterelnökét, akit egyébként túlhajtott nacionalizmusa miatt a román határon álruhában sem engednének át, a jövő nyáron Bukarestbe invitálnák, hogy ott ünnepelhesse a második bécsi döntés 63. évfordulóját. Képzeljük el, mi történne, ha Adrian Năstase készségesen megjelenne ezen a bensőséges összejövetelen, sőt magával vinné mindenkori pártelnökét, Ion Iliescut, valamint az MRDSZ (Magyarországi Román Demokrata Szövetség) több kimagasló személyiségét.
Ne találgassuk, hogy milyen méretű politikai földrengés következne. Úgysem találnánk el. Ilyesmire a román történelemben nincs példa, nincs mihez hasonítsuk a várható következményeket. A románok ezért érdemlik meg Erdélyt. Megérdemelnék a Balkánt egészen a Tiszáig. Vagy akár a Dunáig. Sőt, ha D-209 népszerűsége a december 1-jén történtek után is növekszik, akár az Alpok lábáig is.
*
Kovács László volt olyan kedves, hogy elárulta: a fogadáson megjelent az RMDSZ néhány képviselője is. Kérjük szépen, ha már á-t mondott, mondjon b-t is. Vagyis lássuk a vendéglistát. Kongresszusi és egyéb választásokon tudnunk kell, kikre adjuk lelkesen szavazatainkat.