Másodállásban
Erdélyi Napló, 2002. november 19., XII. évfolyam, 46. (581.) szám
Nagy F. István, az RMDSZ egyik ügyvezető alelnöke, oktatásügyi „minisztere” a Kossuth rádió múlt heti 16 órájában nehezményezte, hogy Németh Zsolt miért most, ellenzékből hívja fel a figyelmet az erdélyi magyar diákok kint tanulásának veszélyeire, miért nem korábban, kormánytisztségben vette észre a tennivalókat.
Ebből a kérdésfelvetésből is kitetszik, hogy az RMDSZ-aktivisták nemcsak Năstaseékat támogatják árnyékból, hanem az MSZP–SZDSZ-kormányt is. Igaz, hogy mindkét kabinet szocialista és mindkettő bármikor kész feláldozni a magyarság érdekeit a térség állítólagos nyugalmának az oltárán, ez az álláshalmozás mégis nagyon fárasztó lehet. Ezért hangozhatott el ez a faramuci kérdés. Mert ki gondolná, hogy a kérdező nem tudja a választ. Tudja, csak szeretné elfeledni és elfelejtetni, hogy mi mindent tett az Orbán-kormány azért, hogy a határon kívüli magyar fiatalok szülőföldjükön maradjanak. Például egyetemet létesített Erdélyben, amire az RMDSZ 12 évig nem volt képes. És megalkotta a kedvezménytörvényt. Stb., stb. Azt is tudhatná a szónoki kérdés feltevője, hogy ezek csak startlépések voltak, amelyek a múlt évszázadban és különösképpen az utóbbi tizenkét katasztrofális évben elindított folyamatokat nem voltak képesek egyből megtorpantani, de következtek volna a nemzetmentési stratégia további szakaszai. Azok helyett azonban bekövetkezett Magyarország újbóli megszállása azok által, akik régebben keleti érdekek gátlástalan kiszolgálói voltak, most pedig Nyugat felé hajlonganak, és külpolitikájukban a szomszédok többségi mimózaérzékenységét tekintik a legfőbb szempontnak.
Németh Zsolt és társai tehát látták a tennivalókat és cselekedtek is, de miután a kezükből kiütötték a kormányzás eszközeit, most, ellenzékből nem tehetnek mást, mint figyelmeztetnek a veszélyekre, hátha... Hátha nem tépnek ki bizonyos lapokat a magyarigazolványból, hátha nem zárják el az önálló egyetem tápvezetékét stb., stb. Ezek? Ugyan mit lehet ezektől várni, akik korábban Bukarestben is rossz hírét keltették a polgári kormánynak, és ezzel a mi helyzetünket is rontották? Szorongással kísérjük figyelemmel a már-már szélmalomharcnak tűnő viaskodást, mégis egyetlen túlélési reményünk a magyarországi ellenzéki ellenálláshoz fűződik. Ezért kell tiltakozzunk hevesen minden alkalommal, amikor RMDSZ-aktivisták jobb híján a magyarországi jobboldallal szemben védelmezik érdekeinket.
Ebből a kérdésfelvetésből is kitetszik, hogy az RMDSZ-aktivisták nemcsak Năstaseékat támogatják árnyékból, hanem az MSZP–SZDSZ-kormányt is. Igaz, hogy mindkét kabinet szocialista és mindkettő bármikor kész feláldozni a magyarság érdekeit a térség állítólagos nyugalmának az oltárán, ez az álláshalmozás mégis nagyon fárasztó lehet. Ezért hangozhatott el ez a faramuci kérdés. Mert ki gondolná, hogy a kérdező nem tudja a választ. Tudja, csak szeretné elfeledni és elfelejtetni, hogy mi mindent tett az Orbán-kormány azért, hogy a határon kívüli magyar fiatalok szülőföldjükön maradjanak. Például egyetemet létesített Erdélyben, amire az RMDSZ 12 évig nem volt képes. És megalkotta a kedvezménytörvényt. Stb., stb. Azt is tudhatná a szónoki kérdés feltevője, hogy ezek csak startlépések voltak, amelyek a múlt évszázadban és különösképpen az utóbbi tizenkét katasztrofális évben elindított folyamatokat nem voltak képesek egyből megtorpantani, de következtek volna a nemzetmentési stratégia további szakaszai. Azok helyett azonban bekövetkezett Magyarország újbóli megszállása azok által, akik régebben keleti érdekek gátlástalan kiszolgálói voltak, most pedig Nyugat felé hajlonganak, és külpolitikájukban a szomszédok többségi mimózaérzékenységét tekintik a legfőbb szempontnak.
Németh Zsolt és társai tehát látták a tennivalókat és cselekedtek is, de miután a kezükből kiütötték a kormányzás eszközeit, most, ellenzékből nem tehetnek mást, mint figyelmeztetnek a veszélyekre, hátha... Hátha nem tépnek ki bizonyos lapokat a magyarigazolványból, hátha nem zárják el az önálló egyetem tápvezetékét stb., stb. Ezek? Ugyan mit lehet ezektől várni, akik korábban Bukarestben is rossz hírét keltették a polgári kormánynak, és ezzel a mi helyzetünket is rontották? Szorongással kísérjük figyelemmel a már-már szélmalomharcnak tűnő viaskodást, mégis egyetlen túlélési reményünk a magyarországi ellenzéki ellenálláshoz fűződik. Ezért kell tiltakozzunk hevesen minden alkalommal, amikor RMDSZ-aktivisták jobb híján a magyarországi jobboldallal szemben védelmezik érdekeinket.