Salamoni döntetlen


Salamon király arról ismerte fel az igazi édesanyát, hogy az inkább vetélytársnőjének engedte volna át a gyermekét, mintsem hogy kettévágják. Nem lehetne ezt a bölcsességet az RMDSZ vezetéséért versengők esetében is alkalmazni? – kérdezte valaki Tőkés Lászlótól a Transforum megainterjúja keretében. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke azt válaszolta, hogy erőltetett a bibliai párhuzam.
Nem kellett volna ilyen sommásan elintézni a kérdezőt. Hátha mégis mocorog valami megszívlelnivaló a meglátásában. Próbáljuk meg összevetni a jelenlegi és a bibliai helyzetet.
Előbb azonosítsuk a szereplőket. A gyermek kétségkívül az RMDSZ. Már tizenkét éves, napról napra soványabb, csak a feje dagad aránytalanul nagyra, de bármilyen torz, ő az, akihez a kérdésbeli mindkét anya ragaszkodik. Esetünkben az anyák férfiúk, sőt az egyik államférfiú, amitől döcögni kezd a párhuzam, de segítsünk rajta. Mondjuk, hogy nem anyasági, hanem apasági jogvitáról szól a perlekedés. Így sem egészen stimmel a dolog, mert 1989-ben, amikor valaki bontogatta a hallgatás falát, hol volt az egyik és mit csinált a másik. Micsoda perdöntő különbség – mondaná egy másik legenda szereplője, de ne merüljünk ennyire a történelem homályába, tételezzük fel, hogy Salamon király mindkettőről elhiheti, hogy természetes, napjaink alapítványi szóhasználatával élve: legitim szülő. Hogy ki lenne Salamon? Természetesen a kérdező.
Ezennel elkezdhetjük a bibliai jelenet újrajátszását. Napjaink Salamonja felteszi a kérdést: vágja-e ketté a gyermeket, hogy mindkettőnek jusson belőle? Az igazi szülő most is inkább leharapná a nyelvét, de nem kívánná gyermeke halálát. Viszont pusztán a birtoklásért hadakozó szülő a pár ezer évnyi társadalmi tapasztalat birtokában szintén nem fogja azt mondani, hogy ő beéri a felével. Tudja, hogy ha a kriminális óhaj kiszalad a száján, a salamoni döntés a vetélytársának ítéli a gyermeket, neki még káröröm sem jut, nemhogy pártkassza.
Napjaink döntőbírája tehát kutyaszorítóba kerülne, amikor Tőkés László azt mondaná, hogy drága Salamon úr vagy elvtárs (nem ismeri közelebbről), hagyja ezt a gyermeket egészben-egységben Markónál. Mert akkor az RMDSZ-t azonnali hatállyal át kellene költöztetni a tiszteletbeli elnöki székházba. A kérdezőnek bizonyára nem ez volt a célja, amikor Tőkést édesanyai gondosságra intette. Markó Béla könyörgése pedig, hogy a gyermek épségére tekintettel lemond legitimitásáról, beállítaná a mérkőzés végeredményét, a salamoni döntetlent.
Salamon úgy nyerhetné vissza döntőbírói tekintélyét, ha a hosszabbításban kilépne a bibliai keretből és megkérdezné: mit tenne a gyermekkel az egyik, és mit a másik szülő? Az egyik azt válaszolná, hogy erre már megvan az SZKT-határozat, nemsokára megtartják a gyermek hetedik kongresszusát, bekapcsolják a szülőújraválasztási gépezetet, míg a másik szülő azt mondaná, hogy első adandó alkalommal megkérdezné a gyermektől, milyen akarna lenni, ha nagy lesz, nemcsak a feje. Vagyis megtartaná a közvetlen választásokat.
Ettől Salamon védence kiáltana fel, hogy ez a párhuzam előzménytelen (helyesen: példátlan, páratlan), annyira erőltetett, és hagyjuk már abba.
Készséggel. Nem mi kezdtük.