Tízéves a Kolozsvári Nyilatkozat


Előadások a dokumentum elfogadásának színhelyén
Pénteken a kolozsvári unitárius püspökség imatermében előadásokat tartottak az RMDSZ egykor alapvetőnek hitt dokumentumáról. Megnyitó szavaiban Kónya-Hamar Sándor képviselő, a rendezvénysorozatot lebonyolító Kolozs megyei szervezet elnöke emlékeztetett arra, hogy 10 évvel ezelőtt ugyanebben a teremben fogadták el a Kolozsvári Nyilatkozatot. Ezután Pap Géza, az erdélyi református egyházkerület püspöke imával áldotta meg a tanácskozás részvevőit. Felolvasták Németh Zsoltnak, a magyar országgyűlés külügyi bizottsága elnökének üzenetét, amelyben többek között hangsúlyozta, hogy a napi küzdelmek közepette néha meg kell állni, körül kell nézni, merre haladunk, és erre az ünnepi megemlékezések jó alkalmat szolgáltatnak. Ezután megkezdődtek az előadások.
Az alaphangot Kónya-Hamar Sándor ütötte le, amikor tömör előterjesztésében feltette a kérdést: mi történt az eltelt tíz évben, mi valósult meg a Kolozsvári Nyilatkozatból? Helyzetértékelésének öszszegzéseképpen eljutott napjainkhoz, amikor a „kis lépések nagy léptékben való bemutatásának” lehetünk tanúi.
Tőkés László sajnálattal állapította meg, hogy sokan a párhuzamos rendezvényt, a Marosvásárhelyen zajló SZKT-ülést választották. Emlékeztetett arra, hogy 10 évvel ezelőtt Tokay György riogató beszédében véráldozatot helyezett kilátásba abban az esetben, ha elfogadják a Kolozsvári Nyilatkozatot, mégis megszületett a konszenzus, mert annak idején senki sem mert azok ellen szavazni, akik láthatatlanul az autonómia-nyilatkozat mellett álltak egész Erdélyben. Akkor az egység a tartalomban nyilvánult meg, mostanra megmaradt a forma, a cinkossággá fajult érdekszövetség. A Kolozsvári Nyilatkozathoz vissza kell térni, mert az a megújhodást jelentő örökség, mondjon valaki ennél jobbat, ha tud – hangsúlyozta a tiszteletbeli elnök.
Szabó Tibor a Határon Túli Magyarok Hivatalában eltöltött tíz esztendő tapasztalatairól most magánemberként beszélt. Szerinte ez az évtized három időszakra osztható. A 90-es évek elején a Kárpát-medencei magyarok szervezetei megfogalmazták autonómiatörekvéseiket, amelyeknek kedvezett a nyugati politikai hangulat. Ekkor fogadták el az Európa Tanács 1201-es ajánlását a nemzeti közösségek önkormányzatáról. Ezután visszakozás következett, mert például a francia politikusok a gyarmati korban áttelepült arabok, a németek a letelepedett török vendégmunkások követeléseitől tartottak. Ugyanakkor a Magyarországon hatalomra került első MSZP–SZDSZ-kormány, valamint az egyes szomszédos országokban kormányzási szerepet vállaló magyar szervezetek politikája a többséggel való egyezkedést részesítette előnyben. A harmadik szakasz 1998 után következik, amikor megalakult a Magyar Állandó Értekezlet, amely kívülálló erőktől nagyrészt függetlenül képes dönteni a magyar nemzet ügyeiben.
Borbély Imre előadásában hangsúlyozta, hogy Markó Béla a Kolozsvári Nyilatkozat teljesítésére kapott megbízatást a brassói kongresszuson, de abból semmit sem valósított meg. 1995-ben nyíltan szembeszegült a nyilatkozattal, 1996-ban, a kormányba lépéskor végképp jegelte az autonómiatörekvéseket, lemondott az önálló erdélyi magyar külpolitikáról, az állami magyar egyetem feltételéhez kapcsolódó ultimátumának visszavonásával az érdekvédelmet is feladta. Azóta az RMDSZ a román politikai akarat közvetítője a magyarság felé. Ezt többek között azért teheti – hangsúlyozta az előadó –, mert kizárólagos hatalommal rendelkezik a szövetség pénzügyei felett.
Csapó I. József többek között a romániai magyarság önmeghatározásának fontosságáról beszélt. A nemzeti közösség fogalma ellen 1993-ban az RMDSZ tekintélyes személyiségei emelték fel szavukat, és így maradt ugyanolyan kisebbség a magyar, mint a nyugati világ bevándorlóinak, vendégmunkásainak tömege. Eddig az autonómia igénylésének számos lehetőségét kihagyta az RMDSZ. Az utolsó hajó Csapó szerint az EU-integráció.
Patrubány Miklós előadásában arra emlékeztetett, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása után az autonómia ellenzői a brassói kongresszusig látszólag feladták állásaikat, de a valóságban azt tették, hogy amit nem tudtak megakadályozni, annak élére álltak. Nemsokára koncepciós támadásba lendültek Cs. Gyimesi Évával az élen az RMDSZ olyan vezetői ellen, akik őszintén támogatták a Kolozsvári Nyilatkozat megvalósítását. Begyűrűzött a magyarországi szabaddemokrata ideológia, Kolozsváron megalakult az annak megfelelő platform, és a visszakozásban súlyos politikai hibákat követtek el az erdélyi magyarság ellen. Patrubány ezek között említette az oktatási autonómiát szolgáló törvénytervezet feladását, semmibe véve a népszavazással felérő ötszázezer aláírást.
Borbély Zsolt Attila a belső választásokra tett kísérleteknek és akadályozásuknak történetét elevenítette fel egészen napjainkig, „a bukaresti rögtönítélő bíróságnak” az SZKT napirendi pontjaihoz igazodó döntéséig. Hangsúlyozta, hogy a közvetlen választások megszervezése napjainkban is jelentős előnyökkel járna. Áthidalná a szakadékot a tagság és a vezetőség között, megvalósítaná a reális pluralizmust, a magyar politikai akarat megnyilvánulását Bukarestből Erdélybe helyezné át.
Szilágyi Zsolt többek között arról beszélt, hogy miközben az RMDSZ vezetősége türelmetlenül szervezi önmaga újraválasztását, egyre inkább teret veszít. Az egyházak például – mint nehéz történelmi időszakokban máskor is – már átvették a külpolitikai cselekvés funkcióját, amikor arra kérték az illetékes európai intézményeket, hogy halasszák el Románia integrációját, amíg nem rendezi az egyházi vagyon visszaszolgáltatását. Szónoki kérdéssel fejezte be előadását: Románia uniós betagolódása során ki fogja képviselni az erdélyi magyarságot? Hozzátette: az RMDSZ nem tényező a külpolitika terén.
Borsos Géza a Székelyföld segélykiáltását tolmácsolta. Szerinte felborult a tájegység erkölcsi értékrendje, bomlásnak indult társadalma. Fogy a népessége, letargikus állapotba kerültek az otthon maradottak, felgyorsult a románosítás üteme, gazdaságilag tehetetlenné, kétes figurák kiszolgáltatottjává válik a térség lakossága.
A hallgatóság sorából felkiáltó Boér Ferenc színművész kérdésére, hogy mi a teendő, Toró T. Tibor igyekezett volna válaszolni, de tekintettel az idő előrehaladtára, csak annyit mondott: alternatívát kell állítani a román hatalmi körök által körülhatárolt kisebbségi politikával szemben. Ilyen értelemben hívta fel a figyelmet az összejövetelen bemutatott Amire felesküdtünk Isten és ember előtt – A Kolozsvári Nyilatkozat 10 esztendeje című kötetre, amelyben szerinte jó néhány válasz megtalálható.
Ünnepi gyűlés a színházban
Szombat délelőtt a sétatéri színházban folytatódott az emlékeztetés az RMDSZ eredeti programjára. A hátteret Amire fölesküdtünk Isten és ember előtt felirat uralta. A rövid művészi műsorban Sebesi Tünde népdalokat énekelt, Sebesi Karen Attila Kós Károly Kiáltó szó című írásából olvasott fel részleteket, Boér Ferenc elszavalta Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd a Zurboló együttes előadása következett. Kónya-Hamar Sándor bemutatta II. Rákóczi Ferenc egyenes ágú leszármazottait, akik Franciaországból, illetve Amerikából érkeztek Kolozsvárra, hogy az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit támogassák. Kónya keserűen állapította meg, hogy elég sok helybéli sem vette ehhez a fáradságot.
Beszédében Tőkés László kiemelte: 10 év után újabb kísérletet kell tenni az RMDSZ-politika hibáinak kiigazítására a belső önrendelkezés útján, szemben az önfeladás politikájával, mert ami 1989 óta történik, az Trianon új korszaka. Az erdélyi magyarságnak Béke Nobel-díjat kellene adni – mondta a tiszteletbeli elnök –, türelménél, ahogyan szenvedéseit viseli, talán csak bárgyúsága nagyobb. Ennek felismerése helyett folyik a sikerpropaganda, az egység- és békedemagógia, miközben román demokraták is kétségbe vonják az RMDSZ-vezetőség feltétlen kormánytámogatásának helyességét. Somai József a civil társadalmi szervezetek tevékenységét összehangoló szövetségek létrehozásának szükségességéről tartott előadást, hivatkozva a nemzetközi tapasztalatokra, amelyek különösképpen fontosak egy nemzeti kisebbség esetében. Jakab István a Magyar Ifjúsági Tanács tapasztalatai alapján kijelentette: belső demokrácia helyett belső diktatúra uralkodik az RMDSZ-ben, a MIT-et azért lökték ki az SZKT-ból, mert más véleménye van. A fiatalok ezért is tartják fontosnak a visszatérést a Kolozsvári Nyilatkozat szelleméhez. Toró T. Tiborszerint jelenleg annak vagyunk tanúi, hogy az óriáskígyó emészti az elefántot, az érdekvédő szervezet fojtogatja saját társadalmát. A megemlékezésre szóló meghívók kézbesítése során szomorú tapasztalatokat szerzett. Képviselőtársa azzal mentette ki magát, hogy nem szeretne feketelistára kerülni, mert akkor bezárulnak előtte a minisztériumok, és választóinak nem képes kijárni bizonyos dolgokat. Polgármester ismerőse, aki lélekben szintén a Kolozsvári Nyilatkozat mellett áll, attól tart, hogy ha a „nagyok” megorrolnak rá, települése elesik a megyei költségvetés kiutalásaitól, egy megyei elnök pedig a Communitas Alapítványtól remélt juttatást féltette. Felsorolásában újságszerkesztőig jutott el, aki a meghívást nem közölte, mondván, hogy a lap így is nehéz anyagi helyzetben van. Ne hagyjuk tovább épülni a félelem falát – vonta le a következtetést Toró.
Kövér László, a Fidesz–Magyar Polgári Párt elnökségi tagja azzal kezdte beszédét: Magyarország politikai kultúrája felzárkózott a romániaihoz, de ebben nem vagyunk egyedül. A környékbeli népek szeretnek felejteni, elnyomóikat visszaválasztják a hatalomba. A polgári kormány megkezdte a határon túli kis magyar világok megteremtését, amelyekben jó élni, és még nem lehet biztosan tudni, hogy az új kormány hajlandó-e folytatni ezt az építést. Mivel a kommunisták nem hisznek az örökkévalóságban, nem tudnak 100 napoknál tovább számolni. Az előjelek más szempontból sem jók. A szocialisták megváltoztatták a Magyar Állandó Értekezlet összetételét, lefejezték a Határon Túli Magyarok Hivatalát, megfosztották szakembereitől. Az erdélyi magyarság harcát magának kell megvívnia, de maga mögött tudhatja Magyarország támogatását. Ez alatt nem 49 vagy 51 százalékot, nem pártokat kell érteni – hangsúlyozta Kövér –, hanem magát az anyaországot, annak polgárait.
A tájegységeket képviselők sorában felszólalt Tóth József (Szamos vidéke), Fodor Imre (Maros megye), Vekov Károly (Kolozsvár), Sípos Miklós (Szatmárnémeti), Farkas Csaba (Székelyudvarhely), Árus Zsolt (Gyergyószentmiklós).
Végezetül felolvasták és a megjelentek elfogadták a Kolozsvári Üzenet című dokumentumot.
Ökumenikus istentisztelet a Szent Mihály-templomban
A jubileumi rendezvénysorozat szombat délután istentisztelettel zárult a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ott, ahol tíz évvel ezelőtt hatalmas tömeg jelenlétében, az akkori RMDSZ-vezetőség hiánytalan részvételével a romániai magyarság képviselői „Isten és ember előtt” felesküdtek a Kolozsvári Nyilatkozatra. A jóval szerényebb mostani rendezvényt is Czirják Árpád kanonok, érseki helynök nyitotta meg, igét hirdetett Kovács Attila evangélikus teológiai tanár és Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora.