Orbán Viktor Erdélyben
Erdélyi Napló, 2002. augusztus 27., XII. évfolyam, 34. (569.) szám
Drágán mért történelem
Kétségtelen, hogy nem következett volna be a 2002. évi magyarországi választások szerencsétlen kimenetele, ha a második világháborút lezáró párizsi békeszerződések nem állítják vissza a trianoni határokat – ezt az alaptézist igazolta augusztus 24-én a mezőségi Szék lakossága. Az idén ezeréves település alapításának megünneplése és az utolsó tatárdúlásra való Szent Bertalan-napi emlékezés alkalmából Székre látogató Orbán Viktort a kétnyelvű helységnévtáblánál akkora tömeg várta, amilyen legutóbb 1940-ben fogadta a visszatérő magyar hatóságokat. Később az ünnepség során el is hangzott, hogy a helybéliek a Fideszre szavaztak volna a magyarországi választásokon, ha alkalmuk lett volna.
Az önkormányzat kezdeményezésére ezen a napon jeles személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel a székieket. Délelőtt Pap Géza erdélyi, délután Tőkés László királyhágó-melléki református püspök hirdetett igét. Utóbbi Szék példájával szemléltette Orbán Viktor augusztus 20-ai beszédében elhangzott állítását, miszerint a magyarság drágán fizette meg történelmét. Most ugyanis a székieket újabb veszély fenyegeti: háromszor annyian halnak meg, mint ahányan születnek. A jelenség sajnos nem elszigetelt, az utóbbi tíz évben többen fogytunk, mint korábban nyolc évtizeden keresztül. Kevesebben vagyunk, de még elegen ahhoz, hogy megmaradjon az erdélyi magyarság. Talán még elegen – hangsúlyozta Tőkés ezzel is azt, hogy érdekvédelmi szervezetünknek sürgősen meg kell újulnia.
Az istentisztelet után az egykori szabad királyi város főterén ezernyi ember gyűlt össze, hogy meghallgassa az eseményt méltatókat. Többek között felszólalt Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Hosszas, ütemes taps kísérte Orbán Viktor szavait, aki méltatta a székiek haza- és helyszeretetét, ismertette a nemzet határokon átívelő egyesítését szolgáló folyamatot, amely el kell hogy vezessen egy olyan Magyarország megteremtéséhez, amelyre minden magyar számíthat és amely minden magyarra számít. „Ó, milyen szépen beszél, be szívesen hallgattam volna reggelig” – sóhajtott egy széki asszony, majd elindult a templom melletti kapaszkodón felfelé, a sötét éjszakába.
Odahaza hiába kapcsolta be a Kossuth rádiót, ezen a hullámhosszon már kevés az esélye, hogy Orbán Viktor szavait hallja. A hozzánk besugárzó tévéadók sem kényeztették el. Másnap a híradóműsorokban a nemzet miniszterelnökének, immár Szék díszpolgárának lelkes fogadtatásából egy filmkockányit sem láthatott, a település központjában összegyűlt tömegből pedig csak néhány arcot mutatott alulnézetből az érdekből vagy félszből balra húzó köztájékoztatás.
*
A hivatalától két hónapja megválni kényszerült magyar miniszterelnök Nagyváradon kezdte hétvégi erdélyi látogatását, ahol is egy nagyszabású polgári fórum részvevője és egyik szónoka volt szombaton délelőtt. A szűknek bizonyult új rogériuszi református templomban előbb átvette Tőkés László püspöktől és Kovács Zoltán főgondnoktól a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábban neki ítélt, de eddig megfelelő alkalom híján át nem adott Pro Partium-díját, majd meghallgatta a Polgári Együttműködési Mozgalom szervezte partiumi fórumon felszólalókat, végül a nemzet sorskérdéseit taglaló, új megközelítéseket és terminológiai tisztázást sürgető, a határokon túli nemzetrészeket méltató, a politikai eliteket bíráló, végkicsengésében optimistán realisztikus beszédet mondott. Orbán Viktor sietett megköszönni a Magyarország határain túl élő magyarságnak – azon belül külön is azerdélyieknek – azt a sokrétű (elsősorban erkölcsi) támogatást, amit az egész anyaország és annak kormánya kapott az ő miniszterelnöksége idején.
Kétségtelen, hogy nem következett volna be a 2002. évi magyarországi választások szerencsétlen kimenetele, ha a második világháborút lezáró párizsi békeszerződések nem állítják vissza a trianoni határokat – ezt az alaptézist igazolta augusztus 24-én a mezőségi Szék lakossága. Az idén ezeréves település alapításának megünneplése és az utolsó tatárdúlásra való Szent Bertalan-napi emlékezés alkalmából Székre látogató Orbán Viktort a kétnyelvű helységnévtáblánál akkora tömeg várta, amilyen legutóbb 1940-ben fogadta a visszatérő magyar hatóságokat. Később az ünnepség során el is hangzott, hogy a helybéliek a Fideszre szavaztak volna a magyarországi választásokon, ha alkalmuk lett volna.
Az önkormányzat kezdeményezésére ezen a napon jeles személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel a székieket. Délelőtt Pap Géza erdélyi, délután Tőkés László királyhágó-melléki református püspök hirdetett igét. Utóbbi Szék példájával szemléltette Orbán Viktor augusztus 20-ai beszédében elhangzott állítását, miszerint a magyarság drágán fizette meg történelmét. Most ugyanis a székieket újabb veszély fenyegeti: háromszor annyian halnak meg, mint ahányan születnek. A jelenség sajnos nem elszigetelt, az utóbbi tíz évben többen fogytunk, mint korábban nyolc évtizeden keresztül. Kevesebben vagyunk, de még elegen ahhoz, hogy megmaradjon az erdélyi magyarság. Talán még elegen – hangsúlyozta Tőkés ezzel is azt, hogy érdekvédelmi szervezetünknek sürgősen meg kell újulnia.
Az istentisztelet után az egykori szabad királyi város főterén ezernyi ember gyűlt össze, hogy meghallgassa az eseményt méltatókat. Többek között felszólalt Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Hosszas, ütemes taps kísérte Orbán Viktor szavait, aki méltatta a székiek haza- és helyszeretetét, ismertette a nemzet határokon átívelő egyesítését szolgáló folyamatot, amely el kell hogy vezessen egy olyan Magyarország megteremtéséhez, amelyre minden magyar számíthat és amely minden magyarra számít. „Ó, milyen szépen beszél, be szívesen hallgattam volna reggelig” – sóhajtott egy széki asszony, majd elindult a templom melletti kapaszkodón felfelé, a sötét éjszakába.
Odahaza hiába kapcsolta be a Kossuth rádiót, ezen a hullámhosszon már kevés az esélye, hogy Orbán Viktor szavait hallja. A hozzánk besugárzó tévéadók sem kényeztették el. Másnap a híradóműsorokban a nemzet miniszterelnökének, immár Szék díszpolgárának lelkes fogadtatásából egy filmkockányit sem láthatott, a település központjában összegyűlt tömegből pedig csak néhány arcot mutatott alulnézetből az érdekből vagy félszből balra húzó köztájékoztatás.
*
A hivatalától két hónapja megválni kényszerült magyar miniszterelnök Nagyváradon kezdte hétvégi erdélyi látogatását, ahol is egy nagyszabású polgári fórum részvevője és egyik szónoka volt szombaton délelőtt. A szűknek bizonyult új rogériuszi református templomban előbb átvette Tőkés László püspöktől és Kovács Zoltán főgondnoktól a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábban neki ítélt, de eddig megfelelő alkalom híján át nem adott Pro Partium-díját, majd meghallgatta a Polgári Együttműködési Mozgalom szervezte partiumi fórumon felszólalókat, végül a nemzet sorskérdéseit taglaló, új megközelítéseket és terminológiai tisztázást sürgető, a határokon túli nemzetrészeket méltató, a politikai eliteket bíráló, végkicsengésében optimistán realisztikus beszédet mondott. Orbán Viktor sietett megköszönni a Magyarország határain túl élő magyarságnak – azon belül külön is azerdélyieknek – azt a sokrétű (elsősorban erkölcsi) támogatást, amit az egész anyaország és annak kormánya kapott az ő miniszterelnöksége idején.