Rémhírterjesztő tudósok
Erdélyi Napló, 2002. augusztus 20., XII. évfolyam, 33. (568.) szám
Kényszergombaszedők népesítik be az erdőket, a mezőket és a belgyógyászati klinikákat, mint minden nyáron, amióta sokoldalúan fejlett szocializmus, illetve ugyanolyan kapitalizmus tombol drága hazánkban. Mint köztudomású, 1989 előtt a gyomorkorgás azért kényszerítette gombagyűjtésre az embereket, mert az üzletekben nem akadt ennivaló, most pedig, amikor a piacgazdaságot építik ugyanazok a szocialisták, kapható minden, de kiürítették a dolgozói és nyugdíjas zsebeket. Ezzel szemben a tudósok azt állítják, hogy azért gyakori a gombamérgezés, mert kereszteződnek a gombák. Hogyan? Ha a bocskoros, fehér galóca spórája megtermékenyíti a csiperke-micéliumot, akkor létrejön egy vegyileg semleges gyilkos galóca és egy halálosan mérgező csiperke? Tudálékosabb tudósok genetikai mutációkra is célozgatnak. Szerintük kozmikus és atomsugárzás hatására új gombafajok keletkeznek, ezért a korábban ehetőnek ismert gombáktól is mindenkit elriasztanának. Ha valaki mégis ellenállhatatlan étvágyat érezne gombára, az feltétlenül állami, nagyvállalkozói, szövetkezeti vagy importált terméket vásároljon – teszik hozzá a doktor C. Elena mérnök, akadémikus stb. emlőin nevelkedett micsurinisták.
Az állami és kiskereskedelmi televíziókban terjesztett zagyvaságokból nem kapunk magyarázatot arra, hogy általános biológiai törvényszerűségek miért nem érvényesülnének a termesztett és az importált gombák esetében. Pedig nagyon érdekes lenne megtudni, mi akadályozza meg a szelek szárnyán száguldó spórákat abban, hogy gombatenyésztő pincékbe is betévedjenek. Legalább olyankor, amikor a személyzet a munka mezejére lép. Vagyis kinyitja az ajtót. Továbbá hogyan lehet az, hogy a kozmikus sugárzás csak a Balkánon tördeli a gombagéneket, Törökország ázsiai részében már nem, tehát onnan bátran lehet importálni?
Azért sem kellene játszani az áltudományos rémhírterjesztéssel, mert az erdélyi hegyekből tekintélyes mennyiségű rókagomba kerül ki a nyugati piacokra. Annak kevés a valószínűsége, hogy a tanultabb, tehát kevésbé hiszékeny fogyasztó leszokik a rókagombáról, de az nagyon könnyen elképzelhető, hogy műpánikunkat a megrendelő felhasználja az árak letörésére. Nem is várhatjuk el, hogy a mi keresztezett, mutáns árunkért változatlanul megfizetik a gombaszedők éhbérét.
Szerencsétlenül kezdődött évezredünk másik horrorszkópikus szenzációja a földrengés-előrejelzők lódítási versenye. Egy magáncég kezdte el homályos üzleti megfontolásból, amire az állami tudományos intézet előbb lekezelően reagált, majd népszerűségi indexének zuhanását látva és berezelve a konkurencia találati lehetőségétől, azt állította, hogy műszerei valóban jeleznek némi elektromosmező-változást, ami belátható időn belüli legfeljebb 6-os erősségű földrengés előjele lehet, ez azonban nem ok az aggodalomra, mert az ősi rögön csak a 7-esnél erősebb földrengések szoktak rombolni. Hogyan értelmezhető egy ilyen szakértői állásfoglalás? Ha történik valami a föld gyomrában, akkor a magáncég nem egyedül aratja le a világon párját ritkító siker babérjait. Ha 7-es földrengés következik be, akkor az állami – mai kifejezéssel: közszolgálati – tudósok csak 1-gyel tévedtek, ami a társadalomtudományok terén az elfogadott tűréshatáron belül van. Ha a teljesen véletlenül kipattanó földrengés 6-os lesz, és mégis összedől fél Bukarest, arra az esetre kéznél van a magyarázat: a román földrengések újabban kereszteződnek a török földmozgásokkal, ahol a 6-os erősség bőven elég a katasztrófához. Ha szintén teljesen véletlenül egyáltalán nem lesz földrengés a közeljövőben, akkor sincs tudományos kudarc, mert megmondták, hogy mindez csak a lehetőség szintjén értendő.
A meteorológia terén még nem kezdődött el az árveréses piachódítás, így a havasalföldi tornádót senki sem próbálta előre jelezni tavaly vagy idén legalább Medárd idején, pedig a globális felmelegedésről több hazai napilap közölt már ismeretterjesztő cikkeket, amelyeket fel lehetett volna használni bibliográfiai hivatkozásra. Elaludták a nagy lehetőséget, így utólagos előrejelzésekre kellett szorítkozniuk. Például ilyenekre: ha a meteorológiai radar közelebb lett volna a forgószél kialakulásának övezetéhez, akkor értesíthették volna a lakosságot. Ugyancsak szólhattak volna, hogy nemsokára elrepül a tető a házakról, ha a forgószél a radarállomás közelében alakul ki, és nem a síkság másik végén. No, ami késik, nem múlik, lesznek itt ezután akkora előrejelzések Bermuda-típusú ciklonokról, hogy a porfelhők eltakarják a szemünk elől a gazdasági és társadalmi mélyrepülést!
A tudományos rémhírterjesztés jellegzetesen politikai vonatkozásait figyelhetjük meg egy szomszédos, baráti, szintén szocialista államban is, ahol fél évvel ezelőtt arról szólt az előrejelzés, hogy 23 millió román árasztja el az országot. Szó sem esett arról, hogy megint folyóvízből lesz több a kelleténél, tehát megállás nélkül folytatni kellene a védelmi vonalak kiépítését. Ehelyett folyt és folyik a pénz mindenre, ami szavazatokat hoz a kormánypártoknak a helyhatósági választásokon. No, ott is lesz október után pánikszerű előrejelzés minden alkalommal, amikor a 100 meg 50 napos ígéretek visszavonását kell magyarázni azzal, hogy katasztrófa-elhárításra kell a pénz. Nem arra fogják használni, mert másfajta lyukakat kell betömni, és további busás honoráriumukat türelmetlenül várják a hálózati munkatársak, de kifogásnak nem lesz rossz a vészhangulat.
Az állami és kiskereskedelmi televíziókban terjesztett zagyvaságokból nem kapunk magyarázatot arra, hogy általános biológiai törvényszerűségek miért nem érvényesülnének a termesztett és az importált gombák esetében. Pedig nagyon érdekes lenne megtudni, mi akadályozza meg a szelek szárnyán száguldó spórákat abban, hogy gombatenyésztő pincékbe is betévedjenek. Legalább olyankor, amikor a személyzet a munka mezejére lép. Vagyis kinyitja az ajtót. Továbbá hogyan lehet az, hogy a kozmikus sugárzás csak a Balkánon tördeli a gombagéneket, Törökország ázsiai részében már nem, tehát onnan bátran lehet importálni?
Azért sem kellene játszani az áltudományos rémhírterjesztéssel, mert az erdélyi hegyekből tekintélyes mennyiségű rókagomba kerül ki a nyugati piacokra. Annak kevés a valószínűsége, hogy a tanultabb, tehát kevésbé hiszékeny fogyasztó leszokik a rókagombáról, de az nagyon könnyen elképzelhető, hogy műpánikunkat a megrendelő felhasználja az árak letörésére. Nem is várhatjuk el, hogy a mi keresztezett, mutáns árunkért változatlanul megfizetik a gombaszedők éhbérét.
Szerencsétlenül kezdődött évezredünk másik horrorszkópikus szenzációja a földrengés-előrejelzők lódítási versenye. Egy magáncég kezdte el homályos üzleti megfontolásból, amire az állami tudományos intézet előbb lekezelően reagált, majd népszerűségi indexének zuhanását látva és berezelve a konkurencia találati lehetőségétől, azt állította, hogy műszerei valóban jeleznek némi elektromosmező-változást, ami belátható időn belüli legfeljebb 6-os erősségű földrengés előjele lehet, ez azonban nem ok az aggodalomra, mert az ősi rögön csak a 7-esnél erősebb földrengések szoktak rombolni. Hogyan értelmezhető egy ilyen szakértői állásfoglalás? Ha történik valami a föld gyomrában, akkor a magáncég nem egyedül aratja le a világon párját ritkító siker babérjait. Ha 7-es földrengés következik be, akkor az állami – mai kifejezéssel: közszolgálati – tudósok csak 1-gyel tévedtek, ami a társadalomtudományok terén az elfogadott tűréshatáron belül van. Ha a teljesen véletlenül kipattanó földrengés 6-os lesz, és mégis összedől fél Bukarest, arra az esetre kéznél van a magyarázat: a román földrengések újabban kereszteződnek a török földmozgásokkal, ahol a 6-os erősség bőven elég a katasztrófához. Ha szintén teljesen véletlenül egyáltalán nem lesz földrengés a közeljövőben, akkor sincs tudományos kudarc, mert megmondták, hogy mindez csak a lehetőség szintjén értendő.
A meteorológia terén még nem kezdődött el az árveréses piachódítás, így a havasalföldi tornádót senki sem próbálta előre jelezni tavaly vagy idén legalább Medárd idején, pedig a globális felmelegedésről több hazai napilap közölt már ismeretterjesztő cikkeket, amelyeket fel lehetett volna használni bibliográfiai hivatkozásra. Elaludták a nagy lehetőséget, így utólagos előrejelzésekre kellett szorítkozniuk. Például ilyenekre: ha a meteorológiai radar közelebb lett volna a forgószél kialakulásának övezetéhez, akkor értesíthették volna a lakosságot. Ugyancsak szólhattak volna, hogy nemsokára elrepül a tető a házakról, ha a forgószél a radarállomás közelében alakul ki, és nem a síkság másik végén. No, ami késik, nem múlik, lesznek itt ezután akkora előrejelzések Bermuda-típusú ciklonokról, hogy a porfelhők eltakarják a szemünk elől a gazdasági és társadalmi mélyrepülést!
A tudományos rémhírterjesztés jellegzetesen politikai vonatkozásait figyelhetjük meg egy szomszédos, baráti, szintén szocialista államban is, ahol fél évvel ezelőtt arról szólt az előrejelzés, hogy 23 millió román árasztja el az országot. Szó sem esett arról, hogy megint folyóvízből lesz több a kelleténél, tehát megállás nélkül folytatni kellene a védelmi vonalak kiépítését. Ehelyett folyt és folyik a pénz mindenre, ami szavazatokat hoz a kormánypártoknak a helyhatósági választásokon. No, ott is lesz október után pánikszerű előrejelzés minden alkalommal, amikor a 100 meg 50 napos ígéretek visszavonását kell magyarázni azzal, hogy katasztrófa-elhárításra kell a pénz. Nem arra fogják használni, mert másfajta lyukakat kell betömni, és további busás honoráriumukat türelmetlenül várják a hálózati munkatársak, de kifogásnak nem lesz rossz a vészhangulat.