Választási számítgatások
Szabadság, 1996. április 26., VIII. évfolyam, 95. szám
Miért késik az ellenzéki pártok megállapodása? Hiszen az eddigi barkochbázásokból kitűnik, hogy egyetlen ellenzéki jelölt már az első fordulóban meghozhatná a várva várt változást. Miért olyan nehéz megállapodni a közös jelölt személyében?
A válasz kézenfekvő: senki sem lép vissza szívesen, amíg a legkisebb remény van arra, hogy a felhajtás gépezetének beindulásával az ő javára billen a mérleg. Meg aztán van más ösztönző tényező is. Kevéssel a helyhatósági választások után megkezdődik a parlamenti korteskedés, és abban kedvezőbben rajtol az a párt, amelynek a jelöltjei hosszasan szerepeltek a tavasszal. Még akkor is, ha leszerepeltek, a köztudatban élnek. Érthető tehát, hogy az ellenzéki pártok vezérei szerették volna május vége felé kitolni a megállapodás határidejét. Ezt sugallta nemcsak a politikai létfenntartási ösztön, hanem egyes pártok központi vezetősége is, nagyobb esélyt látva a parlamenti küszöb átlépésére olyan jelöltekkel, akik végighangoskodták a helyi választásokat.
Erre a számítgatásra alapoztak egy hibás döntést. A választási törvény felszínes átfutása után (vagy helyett!) az ellenzéki pártok eldöntötték, hogy május közepén újabb közvélemény-kutatást szerveznek, annak adatai alapján eldöntik, kit a legérdemesebb támogatni, és erről május 19-én közleményt adnak ki. Igen ám, de a választási törvényben leszögezték, hogy május 14-e után a jelöltek nem léphetnek vissza. Hiába mondanak le a legnépszerűbb kolléga javára, a választási névjegyzéken maradnak, és osztoznak a választók kegyeiben, mintha nem is történt volna megállapodás.
Ezért újabb egyeztető tárgyalásokra van szükség.
Mit tehet a választópolgár? Még bőven van ideje reménykedni, hogy a törvényben leszögezett határidőkig tisztázódnak a dolgok.
A válasz kézenfekvő: senki sem lép vissza szívesen, amíg a legkisebb remény van arra, hogy a felhajtás gépezetének beindulásával az ő javára billen a mérleg. Meg aztán van más ösztönző tényező is. Kevéssel a helyhatósági választások után megkezdődik a parlamenti korteskedés, és abban kedvezőbben rajtol az a párt, amelynek a jelöltjei hosszasan szerepeltek a tavasszal. Még akkor is, ha leszerepeltek, a köztudatban élnek. Érthető tehát, hogy az ellenzéki pártok vezérei szerették volna május vége felé kitolni a megállapodás határidejét. Ezt sugallta nemcsak a politikai létfenntartási ösztön, hanem egyes pártok központi vezetősége is, nagyobb esélyt látva a parlamenti küszöb átlépésére olyan jelöltekkel, akik végighangoskodták a helyi választásokat.
Erre a számítgatásra alapoztak egy hibás döntést. A választási törvény felszínes átfutása után (vagy helyett!) az ellenzéki pártok eldöntötték, hogy május közepén újabb közvélemény-kutatást szerveznek, annak adatai alapján eldöntik, kit a legérdemesebb támogatni, és erről május 19-én közleményt adnak ki. Igen ám, de a választási törvényben leszögezték, hogy május 14-e után a jelöltek nem léphetnek vissza. Hiába mondanak le a legnépszerűbb kolléga javára, a választási névjegyzéken maradnak, és osztoznak a választók kegyeiben, mintha nem is történt volna megállapodás.
Ezért újabb egyeztető tárgyalásokra van szükség.
Mit tehet a választópolgár? Még bőven van ideje reménykedni, hogy a törvényben leszögezett határidőkig tisztázódnak a dolgok.