Suttogók
Erdélyi Napló, 2002. június 4., XII. évfolyam, 22. (557.) szám
Azt mondta a napokban egy romániai magyar értelmiségi, pontosabban egyetemi káder vagy kádár – nem ismerem közelebbről –, hogy Szász Jenő nem ingyen űzi az eszét, fáradozását a román állam bőségesen megfizeti. Megdöbbenésem leplezésére azt firtattam, hogy melyik Szász Jenőről van szó. Arról, aki nyugati balliberális körökben hangoztatja, hogy Romániát kisebbségjogi szempontból már nem kell megfigyelés alatt tartani, mert elképesztő módon túlteljesített minden elvárást? Egy ilyen agitátor – ha véletlenül Szász Jenőnek hívják – valóban rászolgál némi román állami közpénzre, többek között a mi adónkból.
A keresztkérdésre a legőszintébb felháborodással jött a válasz: természetesen a székelyudvarhelyi polgármesterre gondol. Akkor viszont melyik az a román kormány – tettem tovább az értetlent –, amely pénzelné a legmagyarabbnak megmaradt erdélyi város első emberét? Talán létezik egy árnyékkormány? Tehát van remény a román ellenzék feléledésére? Ugyan, hagyjuk a tréfát, mert az ügy halálosan komoly – hangzott a türelmetlen replika –, a Năstase-kormány érdeke az RMDSZ szétzilálása, és ezért támogatja minden eszközzel annak belső ellenzékét.
Áhá! Ha eddig nem vettük volna észre, a kormányzó román szocialisták anyagi áldozatot sem kímélve törekednek annak az RMDSZ-vezetőségnek a kigittelésére, amely az egyetlen és legbiztosabb szövetségesük a parlamentben és másutt. Továbbá a kormányellenőrök feltűnően gyakori, rajtaütésszerű látogatása a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalban nem zaklatás, hanem ellenkezőleg: színtiszta örömszerzés. Azok nem pénzért jönnek, amit büntetés formájában esetleg elvinnének, hanem pénzt hoznak. Júdáspénzt az RMDSZ elárulásáért.
Egyszóval Szász Jenő román kormány általi támogatása pontosan akkora kreténség, mint a 23 millió román vendégmunkás Magyarországra özönlése. Meg akarnak etetni úgy, ahogy az égbekiáltó ostobaságokat betáplálták jó néhány magyarországi szavazóba, mint valami primitív számítógépbe, amelynek nincs víruskereső programja.
Nem fog menni. Nekünk könnyebb átlátni a szitán. Mi nem éltünk gulyáskommunizmusban, ezért nem hisszük el a rémhíreket, ahogy sajnos elhitték egyes magyarországi véreink a baloldali pártaktivisták szakmai ártalomtól ördögivé torzult vigyorgásával feltálalt ijesztgetéseit (1. ábra: Kovács László, 2. ábra: Lendvai Ildikó stb.). Rajtunk nem fog a suttogó propaganda – mondhatnánk, ha nem volna ellentétes tapasztalatunk is. Nem olyan sok, de akad.
Emlékezzünk például azokra a hősi időkre, amikor még azt hittük, hogy társadalmi összforradalom történt Romániában. Jöttek, ugye, a nyugati kamionok a segélyekkel, és nemsokára elindultak a suttogók rémhírei is, miszerint a magyar kamionok tele vannak fegyverekkel, a székelyek már hadgyakorlatoznak, vér fog folyni stb. A régi rendszer apparátusa ilyen szalmaszálakba kapaszkodott – mint később kiderült, nem is eredménytelenül. A szekuskórusba különös felhang keveredett. RMDSZ-körökben egyesek arról hírharangoztak, hogy a Kolozsvár melletti Gyalu község határában felborult egy magyarországi kamion, és a mezőt teleszórta géppisztollyal meg lőszerrel. Rettenetes, hogyan járatják le a románok magyarokkal együtt-împreună kivívott forradalmának nemes eszméit – mondták az egyesek, majd hozzáfűzték, hogy ebben Tőkés László és Szőcs Géza keze is benne van.
Az a rettenetes, hogy ezek az egyesek 12 évet számonkérés nélkül eltölthettek az RMDSZ-ben, sőt tisztségeket is betölthettek. Senki sem faggatta őket, hogy hol vannak azok a fegyverszállítmányok, amelyek álhírét csak azért kapták fel, hogy megkezdjék a politikai vetélytársak félreállítását. Mint mostani kilátástalan szervezettségi állapotunk bizonyítja, nem is eredménytelenül.
A suttogópropagandisták ellen nehéz harcolni. Kérdőre vonás esetén rángatnák a vállukat, hogy ők is csak hallottak valamit valakitől, az is hallotta másvalakitől stb. Választáskor lehetne megszabadulni azoktól, akik ellenőrizetlen és főleg ostoba rémhírek terjesztésével mételyezik a közvéleményt, de nekünk nem adatik meg a lehetőség, hogy közvetlenül válasszuk meg képviselőinket. A Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén sem a belső választások mielőbbi megszervezéséről tanácskoztak, hanem arról ideologizáltak, hogy az erdélyi magyarokat pártsemlegességre ítélte a sors. Vagyis miután állítólagos legitim vezetőink másfél éve a román baloldalt, Ceauşescu egykori aktivistáit támogatják politizálásukkal és elsők között gratuláltak az MSZP–SZDSZ kódnevű ikerklónnak, szálljunk csak magunkba, és ismerjük be, hogy sorsunkkal szembeszegülve szurkoltunk a polgári Magyarországnak...
Nem így látjuk. Mint ahogy nem vesszük be a Szász Jenő elleni diverziót sem.
Úgyhogy ha nem változik valami, számunkra nem marad más hátra, mint mellőzzük az olyan választási listákat, amelyeken az MSZP és az SZDSZ módszereivel azonosuló vaklármázók szerepelnek. Sajnálni fogjuk a listák becsületes jelöltjeit, de rajtuk is múlik, ha korpa közé keverednek.
A keresztkérdésre a legőszintébb felháborodással jött a válasz: természetesen a székelyudvarhelyi polgármesterre gondol. Akkor viszont melyik az a román kormány – tettem tovább az értetlent –, amely pénzelné a legmagyarabbnak megmaradt erdélyi város első emberét? Talán létezik egy árnyékkormány? Tehát van remény a román ellenzék feléledésére? Ugyan, hagyjuk a tréfát, mert az ügy halálosan komoly – hangzott a türelmetlen replika –, a Năstase-kormány érdeke az RMDSZ szétzilálása, és ezért támogatja minden eszközzel annak belső ellenzékét.
Áhá! Ha eddig nem vettük volna észre, a kormányzó román szocialisták anyagi áldozatot sem kímélve törekednek annak az RMDSZ-vezetőségnek a kigittelésére, amely az egyetlen és legbiztosabb szövetségesük a parlamentben és másutt. Továbbá a kormányellenőrök feltűnően gyakori, rajtaütésszerű látogatása a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalban nem zaklatás, hanem ellenkezőleg: színtiszta örömszerzés. Azok nem pénzért jönnek, amit büntetés formájában esetleg elvinnének, hanem pénzt hoznak. Júdáspénzt az RMDSZ elárulásáért.
Egyszóval Szász Jenő román kormány általi támogatása pontosan akkora kreténség, mint a 23 millió román vendégmunkás Magyarországra özönlése. Meg akarnak etetni úgy, ahogy az égbekiáltó ostobaságokat betáplálták jó néhány magyarországi szavazóba, mint valami primitív számítógépbe, amelynek nincs víruskereső programja.
Nem fog menni. Nekünk könnyebb átlátni a szitán. Mi nem éltünk gulyáskommunizmusban, ezért nem hisszük el a rémhíreket, ahogy sajnos elhitték egyes magyarországi véreink a baloldali pártaktivisták szakmai ártalomtól ördögivé torzult vigyorgásával feltálalt ijesztgetéseit (1. ábra: Kovács László, 2. ábra: Lendvai Ildikó stb.). Rajtunk nem fog a suttogó propaganda – mondhatnánk, ha nem volna ellentétes tapasztalatunk is. Nem olyan sok, de akad.
Emlékezzünk például azokra a hősi időkre, amikor még azt hittük, hogy társadalmi összforradalom történt Romániában. Jöttek, ugye, a nyugati kamionok a segélyekkel, és nemsokára elindultak a suttogók rémhírei is, miszerint a magyar kamionok tele vannak fegyverekkel, a székelyek már hadgyakorlatoznak, vér fog folyni stb. A régi rendszer apparátusa ilyen szalmaszálakba kapaszkodott – mint később kiderült, nem is eredménytelenül. A szekuskórusba különös felhang keveredett. RMDSZ-körökben egyesek arról hírharangoztak, hogy a Kolozsvár melletti Gyalu község határában felborult egy magyarországi kamion, és a mezőt teleszórta géppisztollyal meg lőszerrel. Rettenetes, hogyan járatják le a románok magyarokkal együtt-împreună kivívott forradalmának nemes eszméit – mondták az egyesek, majd hozzáfűzték, hogy ebben Tőkés László és Szőcs Géza keze is benne van.
Az a rettenetes, hogy ezek az egyesek 12 évet számonkérés nélkül eltölthettek az RMDSZ-ben, sőt tisztségeket is betölthettek. Senki sem faggatta őket, hogy hol vannak azok a fegyverszállítmányok, amelyek álhírét csak azért kapták fel, hogy megkezdjék a politikai vetélytársak félreállítását. Mint mostani kilátástalan szervezettségi állapotunk bizonyítja, nem is eredménytelenül.
A suttogópropagandisták ellen nehéz harcolni. Kérdőre vonás esetén rángatnák a vállukat, hogy ők is csak hallottak valamit valakitől, az is hallotta másvalakitől stb. Választáskor lehetne megszabadulni azoktól, akik ellenőrizetlen és főleg ostoba rémhírek terjesztésével mételyezik a közvéleményt, de nekünk nem adatik meg a lehetőség, hogy közvetlenül válasszuk meg képviselőinket. A Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén sem a belső választások mielőbbi megszervezéséről tanácskoztak, hanem arról ideologizáltak, hogy az erdélyi magyarokat pártsemlegességre ítélte a sors. Vagyis miután állítólagos legitim vezetőink másfél éve a román baloldalt, Ceauşescu egykori aktivistáit támogatják politizálásukkal és elsők között gratuláltak az MSZP–SZDSZ kódnevű ikerklónnak, szálljunk csak magunkba, és ismerjük be, hogy sorsunkkal szembeszegülve szurkoltunk a polgári Magyarországnak...
Nem így látjuk. Mint ahogy nem vesszük be a Szász Jenő elleni diverziót sem.
Úgyhogy ha nem változik valami, számunkra nem marad más hátra, mint mellőzzük az olyan választási listákat, amelyeken az MSZP és az SZDSZ módszereivel azonosuló vaklármázók szerepelnek. Sajnálni fogjuk a listák becsületes jelöltjeit, de rajtuk is múlik, ha korpa közé keverednek.