Emlékek a jelenből


Kevesen tudják, hogy Ceauşescu is kényesen vigyázott a választások tisztaságának nemzetközi megítélésére. Annak a képtelenségnek a bizonyítására, hogy őt és az udvartartása által kiszemelt nagynemzetgyűlési jelölteket a szavazók 99,5 százalékban támogatják, egy ideig irattárban őriztette a szavazólapokat és szavazókörzeti jegyzőkönyveket. Ha netán valamely nemzetközi szervezet utólag kíváncsiskodott demokráciájának elmélyültségéről, bármikor kész volt semleges megfigyelők előtt újraszámláltatni néhány község, város vagy akár egy egész megye népakaratának voksokban kifejezett méreteit. Biztos volt a dolgában. Pontosan tudta például azt is, hogy a székelyföldi urnákban valamivel több ellenszavazat található, mint a már homogenizáltabb tájegységeken. Nem sokkal, csak pontosan annyival, amennyiből a szocialista román nemzet számára még világosabbá válik, hogy itt-ott még vannak tennivalók a horthysta maradványok felszámolásában.
Vágyainak urnabeli pontos tükröződését aktivistái a nemzetközi és a hazai szocialista építésben felhalmozott tapasztalatok alkotó alkalmazásával valósították meg. Voltak szavazókörzetek, ahol urnazárás után fáradságos szavazólap-pecsételéssel és -cserével oldották meg a pártfeladatot. Máshol „kifinomultabb” eljárásokhoz folyamodtak. Suttogópropagandával ijesztgették a lakosságot, hogy nem jó viccelni a szavazólappal, nem ajánlatos mindenféle hülyeségeket ráfirkálni, mert fejlett módszereivel a szeku könnyedén megtalálja az elkövetőt. Így helyenként a szavazókörzet zárása után ellenszavazatot kellett becsempészni az urnába – a hitelesség kedvéért.
Egy „nagyvonalú” módszert Bukaresttől alig száz kilométerre, egykori rajoni székhelyből községi szintre lefokozott városkában alkalmaztak a látszatdemokrácia mesterei. Szavazókörzet-zárás után az urnát egyszerűen behajították a néhány lakótömböt kiszolgáló fűtőház kazánjába, az irattárba pedig elküldték azt az urnát, amelyet napokkal korábban előkészítettek 99,5 százaléknyi szavazattal. Mivel az összesítő jegyzőkönyv megírásának feladatát is jóval határidő előtt teljesítették, a szavazás fáradságos napján idejekorán tértek nyugovóra.
A sokoldalúan fejletlen szocializmus építőinek ilyen rugóra járt az eszük, és erről nem is restelltek dicsekedni némi alkohol befolyása alatt.
Az ördögnek jutnának eszébe ezek a kreténségek, ha napjainkban egy szomszédos és baráti, immár szintén újra szocialista pártvezetésű államban nem jön ki a 99,5 százalékoshoz feltűnően hasonló választási eredmény. Egy hajszálnyival sem több szavazattal, mert ha az MSZP túlnyeri magát, azzal kilöki a parlamentből a választás tulajdonképpeni nyertesét, az SZDSZ-t, amelynek kormányba való visszajuttatásáért kerek négy évig folyt a hazai, határon túli és nemzetközi liberálisnak nevezett sajtóban a Fidesz mocskolása. És hajszálnyival sem kevesebb vokssal, mert akkor a polgári jobbik oldal eléri a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget. Ez így volt kiszámítva, és a rossz emlékű múlt század hazai és nemzetközi szocialista hatalombitorlásában szerzett tapasztalatok felhasználásával sikerült is megvalósítani.
A legszomorúbb, hogy a patikamérlegen előtervezett választási eredmények mit sem érnének valós tömegtámogatás nélkül. Ceauşescu rendszerének totális tömegellenállás-hiányát végső soron össznépi támogatásnak foghatjuk fel, sőt, az a néhány ember, aki életét kockára téve szót emelt a szocialista diktatúra ellen, távolról sem adta ki a hatalmilag jóváhagyott 0,5 százalékos ellenszegülést. A magyarországi választásokon is lophattak-csalhattak volna napestig a szocialista aktivisták, ha nincs az a jelentős létszámú tömeg, amely elhiszi bankárok és főrészvényesek, valamint globális tőkés-érdekképviselők balról (!) jövő ígéreteit, miszerint nem lesz gázáremelés, adónövelés, tandíj-visszaállítás, nyugdíjcsökkentés és mindenféle Bokros-nyalánkság.