Meg nem érdemelt döntetlen


Keményebb vitapartnert érdemelt volna Kovács László, az MSZP elnöke azért a mérhetetlen szennyért, amelyet az utóbbi négy évben és különösképpen karácsony óta pártja az ő vezetésével a magyarországi közéletbe ömlesztett. Nagy kár, hogy Pokorni Zoltán szokásához híven mindvégig úriemberként viselkedett a két legnagyobb párt elnökeinek vitaestjén. Kovács legalább három tiszta öngólt lőtt, de a Fidesz elnöke tette magát, hogy nem látja a háló rezdülését.
Az egyik a diákhitel jellegzetesen MSZP-s piszkálása közben született. Jó, de..., igen, ám..., hasznos, csakhogy... Szóval a diákhitel is jó dolog, de az MSZP ezt is másként csinálná. Többek között csökkentené a hitel kamatját. Pokorni megkérdezte, tudja-e, mekkora a diákhitel kamatja? Nem – hangzott a válasz, valami savanyú szagú szellemességgel megtoldva. Mire a Fidesz elnöke magyarázni kezdte, hogy a diákhitel kamatja azért pontosan annyi, amennyit megszabtak, hogy ez a hitelrendszer önállóan is működőképes maradjon. És nem kérdezte meg, hogyan akarja Kovács László csökkenteni azt, amiről nem tudja, hogy mennyi. Erre is mondhatott volna egy viccet a hajóskapitányról, aki arról faggatja a gépmestert, hogy mennyi az annyi.
Lehet, hogy Pokorni arra gondolt, hogy így is verőfénybe került az MSZP ígérgetéseinek alaptalansága. Minden kellemetlenséget – adót, áfát, kamatot, munkaidőt stb. – csökkentene, és minden kellemes dolgot – fizetést, szabad szombatot, tizenharmadik nyugdíjat stb. – növelne. A határ a csillagos ég, illetve a bányabéka alja.
A másik öngól a Népszabadság újabb találmányának, a tűzijátékpénzek állítólagos elsinkófálásának perszagú oknyomozásával kapcsolatban gurult a hálóba, amikor Kovács László – aduja keménységének tudatában – eleresztette magát, és jellegzetes tudálékosságával megjegyezte, hogy miként erről az újságírókkal elbeszélgetett... A közönség értelmesebbik felének ösztönszerű felnevetésétől az MSZP elnöke észbe kapott, és félszemmel a diákok reagálására figyelve olyan megszeppenve ecsetelte a jól begyakorolt, szenzációsnak remélt bejelentését, mintha odacsinált volna. Egy minden áron győzni akaró vitapartner mit tett volna Pokorni helyében? Nyilván megkérdezi: ilyen jól működő munkaviszony létezik az MSZP és a Népszabadság között? Ha még inkább kellemetlenkedni akart volna, megkéri elnöktársát, mondja már el, mi a különbség a kádári MSZMP és a kovácsi MSZP sajtópolitikája között. Vajon hasonlóképpen kapják az útmutatásokat a bértollnokok, mint egykoron a Duna-parti Fehér Házból? (Ennek a fejlett tapasztalatnak az ismertetése bennünket azért is érdekelne, mert napjainkban az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában is el-elbeszélgetnek az újságírókkal, mi több, minősítések is elhangzanak. Aki nem az útmutatások szellemében írogat, az tehetségtelen frusztrált, jobb esetben az egykori kommunista sajtó kiszolgálója. És ilyen értékítéleteket az egykori kommunista sajtó pátyolgatott hangadói, mesterségükre nézve örökös kultúraparatcsikok harsonáznak. Vajon milyen jogon?)
Aztán jött a bombaöngól. Azt mondta Kovács, hogy akkor lesz jó világ Magyarországon, amikor a nép jobban fog élni, mint 1989 előtt. Itt lett volna az alkalom emlékeztetni arra, hogy a sörös-trabantos gulyáskommunizmust nyugati adósságból finanszírozták. Továbbá figyelmeztetni kellett volna az MSZP elnökét arra, hogy a Kádár idején jobb volt választási szlogen a mostohatestvérpárté. Nem illik olyan idegen tollakkal ékeskedni, amelyek jogos viselőjét nem tartják szalonképes partnernek.
Pokorni azonban most is úriembernek bizonyult.
És vitapartnere hogyan viszonozta? A Fidesz elnökének beismerésére, miszerint nem tudja, mit válaszolhatna az MSZP elnökének éppen elhangzott kötekedéseire, mert gondolata elkalandozott, Kovács László azonnal lecsapott: nem csoda, hisz már elmúlt negyed tizenegy (romániai idő szerint negyed tizenkettő). Vagyis ilyenkor a gyerekek lefeküdtek már, csak a hétpróbás, egykor a Fehér Házban éjt nappallá tevő MSZMP-aktivisták bírják szusszal.
Így hát kétkedve fogadtuk a Duna Tévé stúdiójába meghívott politológusok eredményhirdetését a döntetlenről.