Emlékek a normalitásból


Befejeződött a népszámlálás és elkezdődött a kétségbeesett sminkelés. A kormányhoz közel álló szociológusok borúlátóbb becslései szerint ugyanis a számlálóbiztosok mintegy 0,001 százalékkal kevesebb magyar nemzetiségű lakost írtak össze, mint tíz évvel korábban, és ha ez az eredmény napvilágot látna, felbecsülhetetlen károkat okozna az észak-atlanti és nyugat-európai államszövetségekbe törekvő országnak...
Különösképpen nagy bajban lenne a kormány, miután épp a napokban hangzott el, hogy a fejével (kormányfőjével) fizet, ha nem sikerül az őszi NATO-betagolódás. Márpedig a NATO nem kedveli az etnikai tisztogatással vádolható országokat. Nem csoda hát, ha felsőbb körökben az a hír járja, hogy a miniszterelnök személyesen vezényli a statisztikai korrekciót annak bizonyítása érdekében, hogy Romániában a nemzeti kisebbségeket semmi sem kényszeríti elvándorlásra, felszívódásra, eltűnésre.
Az összesítés első fázisában azokat a személyi adatlapokat írják át, amelyekben a számlálóbiztosoknak sikerült ceruzával kitölteni a román nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó rubrikákat. Radírozás után magyar nemzetiséget, illetve anyanyelvet írnak be. Hasonlóképpen járnak el a ceruzával bejegyzett vallásfelekezeti besorolással: a görögkeleti vallást valamely nyugatibb történelmi egyházzal helyettesítik.
Külön problémaként kezelik a moldvai magyarok elfogadható létszámának kimutatását. Erre a célra különleges papírfehérítőt szereztek be, hogy a „ceangau” beírást akkor is magyarra módosíthassák, ha a biztos a legkeményebb golyóstollal dolgozott. Amennyiben ez a korrekció nem elegendő, a moldvai katolikusokat kivétel nélkül magyarnak nevezik ki. Ha több lesz belőlük a valóságosnál, abból nem lehet baj. De ha kevesebb, akkor a világ felkaphatja a fejét: miért fél a húszmilliós többség a néhány ezernyi főt számláló kisebbségi csoporttól? Milyen NATO-katona lenne egy ilyen rettegő nép fiaiból?
Jól értesült források szerint úgyszintén külön problémaként kezeli a statisztikai kormányzat a kolozsvári polgármestert, aki előbb nem akarta pezsgővel ünnepelni a város magyar lakosságának növekedését az előző népszámláláshoz képest, de aztán belátta, hogy ezzel szolgálja országa érdekét. Igaz, csak azután, hogy a kormányfő megfenyegette: előveszi a Caritas-ügyben játszott szerepének tévéarchívumban őrzött bizonyítékait.
………………………
Hogyan? Hogy mindennek az ellenkezőjét tapasztaljuk? Természetesen. De állította valaki, hogy normális világban élünk? Azt még kevésbé, hogy normális emberek között.