Emlékek a normalitásból
Erdélyi Napló, 2002. április 2., XII. évfolyam, 13. (548.) szám
Befejeződött a népszámlálás és elkezdődött a kétségbeesett sminkelés. A kormányhoz közel álló szociológusok borúlátóbb becslései szerint ugyanis a számlálóbiztosok mintegy 0,001 százalékkal kevesebb magyar nemzetiségű lakost írtak össze, mint tíz évvel korábban, és ha ez az eredmény napvilágot látna, felbecsülhetetlen károkat okozna az észak-atlanti és nyugat-európai államszövetségekbe törekvő országnak...
Különösképpen nagy bajban lenne a kormány, miután épp a napokban hangzott el, hogy a fejével (kormányfőjével) fizet, ha nem sikerül az őszi NATO-betagolódás. Márpedig a NATO nem kedveli az etnikai tisztogatással vádolható országokat. Nem csoda hát, ha felsőbb körökben az a hír járja, hogy a miniszterelnök személyesen vezényli a statisztikai korrekciót annak bizonyítása érdekében, hogy Romániában a nemzeti kisebbségeket semmi sem kényszeríti elvándorlásra, felszívódásra, eltűnésre.
Az összesítés első fázisában azokat a személyi adatlapokat írják át, amelyekben a számlálóbiztosoknak sikerült ceruzával kitölteni a román nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó rubrikákat. Radírozás után magyar nemzetiséget, illetve anyanyelvet írnak be. Hasonlóképpen járnak el a ceruzával bejegyzett vallásfelekezeti besorolással: a görögkeleti vallást valamely nyugatibb történelmi egyházzal helyettesítik.
Külön problémaként kezelik a moldvai magyarok elfogadható létszámának kimutatását. Erre a célra különleges papírfehérítőt szereztek be, hogy a „ceangau” beírást akkor is magyarra módosíthassák, ha a biztos a legkeményebb golyóstollal dolgozott. Amennyiben ez a korrekció nem elegendő, a moldvai katolikusokat kivétel nélkül magyarnak nevezik ki. Ha több lesz belőlük a valóságosnál, abból nem lehet baj. De ha kevesebb, akkor a világ felkaphatja a fejét: miért fél a húszmilliós többség a néhány ezernyi főt számláló kisebbségi csoporttól? Milyen NATO-katona lenne egy ilyen rettegő nép fiaiból?
Jól értesült források szerint úgyszintén külön problémaként kezeli a statisztikai kormányzat a kolozsvári polgármestert, aki előbb nem akarta pezsgővel ünnepelni a város magyar lakosságának növekedését az előző népszámláláshoz képest, de aztán belátta, hogy ezzel szolgálja országa érdekét. Igaz, csak azután, hogy a kormányfő megfenyegette: előveszi a Caritas-ügyben játszott szerepének tévéarchívumban őrzött bizonyítékait.
………………………
Hogyan? Hogy mindennek az ellenkezőjét tapasztaljuk? Természetesen. De állította valaki, hogy normális világban élünk? Azt még kevésbé, hogy normális emberek között.
Különösképpen nagy bajban lenne a kormány, miután épp a napokban hangzott el, hogy a fejével (kormányfőjével) fizet, ha nem sikerül az őszi NATO-betagolódás. Márpedig a NATO nem kedveli az etnikai tisztogatással vádolható országokat. Nem csoda hát, ha felsőbb körökben az a hír járja, hogy a miniszterelnök személyesen vezényli a statisztikai korrekciót annak bizonyítása érdekében, hogy Romániában a nemzeti kisebbségeket semmi sem kényszeríti elvándorlásra, felszívódásra, eltűnésre.
Az összesítés első fázisában azokat a személyi adatlapokat írják át, amelyekben a számlálóbiztosoknak sikerült ceruzával kitölteni a román nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó rubrikákat. Radírozás után magyar nemzetiséget, illetve anyanyelvet írnak be. Hasonlóképpen járnak el a ceruzával bejegyzett vallásfelekezeti besorolással: a görögkeleti vallást valamely nyugatibb történelmi egyházzal helyettesítik.
Külön problémaként kezelik a moldvai magyarok elfogadható létszámának kimutatását. Erre a célra különleges papírfehérítőt szereztek be, hogy a „ceangau” beírást akkor is magyarra módosíthassák, ha a biztos a legkeményebb golyóstollal dolgozott. Amennyiben ez a korrekció nem elegendő, a moldvai katolikusokat kivétel nélkül magyarnak nevezik ki. Ha több lesz belőlük a valóságosnál, abból nem lehet baj. De ha kevesebb, akkor a világ felkaphatja a fejét: miért fél a húszmilliós többség a néhány ezernyi főt számláló kisebbségi csoporttól? Milyen NATO-katona lenne egy ilyen rettegő nép fiaiból?
Jól értesült források szerint úgyszintén külön problémaként kezeli a statisztikai kormányzat a kolozsvári polgármestert, aki előbb nem akarta pezsgővel ünnepelni a város magyar lakosságának növekedését az előző népszámláláshoz képest, de aztán belátta, hogy ezzel szolgálja országa érdekét. Igaz, csak azután, hogy a kormányfő megfenyegette: előveszi a Caritas-ügyben játszott szerepének tévéarchívumban őrzött bizonyítékait.
………………………
Hogyan? Hogy mindennek az ellenkezőjét tapasztaljuk? Természetesen. De állította valaki, hogy normális világban élünk? Azt még kevésbé, hogy normális emberek között.