Szándékdetektor


Miközben lankadatlanul folytatódik a hisztérikus acsarkodás a magyar kisebbségi kedvezménytörvény ellen, szerény román javaslat hangzott el a magyarországi románok ügyében: gondoskodjanak arról, hogy nemzetiségi önkormányzatuk élére románok kerüljenek.
Ez lenne a világ egyik legtermészetesebb elvárása. Hát tényleg: mit keresnének a magyarországi román kisebbségi önkormányzatban bunyevácok vagy mások, például – horror dictu – magyarok?
Ám a státustörvény gondolatának felbukkanása óta elhangzott sületlenségek ezt a problémát annyira elbonyolították, hogy tisztázására létre kellene hozni a ROMÁÉRT-et (Román Állandó Értekezletet). Ugyanis ha unalomig ismételgették, hogy de vajon ki a magyar, akkor a ki a román kérdést is alaposan meg kell rágni. A genetikai kutatgatás ki van zárva. Bár bizonyos szakemberek számára csábító lenne a lehetőség, hogy 2071 éves csontok állagának felhasználásával kimutathatnák a dák-római származást a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő területen is túl, de ha kimondták, hogy az eredetkutatás fasiszta módszer, nem lehet visszakozni. (Bár ki tudja... A mai román vezető gárdából sokan kihátráltak korábbi saját ateizmusukból, NATO-ellenességükből stb.)
Hosszas töprengés után végül eljutnának ahhoz a megfogalmazáshoz, amely átesett a velencei bizottság tűzpróbáján. Magyarországi román lenne az, aki románnak vallja magát, beszél románul, és tagja valamely román egyházi vagy polgári szervezetnek. Világos, egyszerű.
Vagy mégsem? Vajon ismétlődnie kellene a történelemnek? Ahhoz teljesen el kell tekintenünk a jelenlegi magyar kormányzattól, feltételeznünk kellene, hogy egészen más csavarra jár a hivatalban lévő miniszterelnök esze, és azt mondja: ne intézményesítsenek országában holmi etnikai detektorokat, hanem valamelyik magyarországi pártnak a tagsági könyve egyúttal legyen a magyarországi román nemzetiségi igazolvány. Melyik lehetne ez a párt? Természetesen az, amelynek állásfoglalásai bizonyos sajátos kérdésekben a legközelebb állnak a romániai politikai kasztéhoz. Melyik magyarországi párt állítja ugyanazt, hogy át kell dolgozni a státustörvényt? Hát persze! Aki SZDSZ-tagkönyvvel rendelkezik, máris jelentkezhetne a magyarországi román önkormányzat vezető tisztségeibe. Logikus, nemde? Az SZDSZ még üdvözölné is (az RMDSZ példáját követve). Viszont roppant karakteres képsort lehetne készíteni a román miniszterelnök arckifejezéséről, amikor ezt az ötletet közölnék vele. A legenyhébb megjegyzése az lenne, hogy ilyen politikai perverzió még csak egyszer született a világtörténelemben (szabadon idézve Tőkés Lászlót).
Egyszóval számos érdekes mozzanatot örökíthetnének meg a két ország kapcsolatának krónikásai, ha a román külügy nem hagyná annyiban a magyarországi román önkormányzat valóban visszás helyzetét. De annyiban fogja hagyni. A párhuzamvonás, az egyenértékűség követelése nem áll érdekében. (Illetve érdekében állna, de nem akarja észrevenni.) Elrettenti a gondolat, hogy a romániai magyaroknak is létre kellene hozni az önkormányzatot, amely – jaj! – állam az államban, sőt egyenesen autonómia. És ejteni fogja a magyarországi románok problémáját. Pontosabban: ezt a valós problémáját. A másikat, amelynek semmi köze a valósághoz, a kétszázezer asszimilált nemzettársat viszont még jó ideig emlegetni fogja. Az semmibe sem kerül. Igaz, a magyarországi románokon sem segít vele. De nem is az a cél.