A dosszié-mérkőzés állása


Ezt az egész Măgureanu-Vadim párviadalt a legnagyobb fenntartással és kellő iróniával kell figyelni, különben úgy járhatunk, mint a szurkoló, aki lelkesen buzdítja csapatát a tavaly ilyenkori klubfogadáson eladott mérkőzésen.
Ebben a meggyőződésben erősített meg a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét felülvizsgáló parlamenti szakbizottság keddi ülése. Sokkal kisebb koncok elvitatásakor az újságírók naphosszat toporognak az utcán vagy jobbik esetben a folyosón, míg az illetékesek jónak látják néhány szűkszavú közlemény kiszórását az éhenkórászoknak; most pedig a magnókezelők rákönyökölhettek Văcaru nyakára, az operatőrök a kamera csőrével belekukkanthattak V. Tudor fülébe, senki sem fenyegetőzött a terem kiürítésével. A politikai kaszt minden tagja állandó szereplésre törekszik, szinte mindegy, hogy előnyös vagy kedvezőtlen színben tüntetik fel a tévében, rádióban – hívei első esetben növekvő elragadtatással, második esetben elmélyülő együttérzéssel követik az urnákig. Politikai hulla tehát nem lesz; a mérkőzés döntetlennel vagy kis gólkülönbséggel ér véget.
Ezért csak lakonikusan: kedden Corneliu Vadim Tudort hallgatták meg, aki letett öt iratcsomót a bizottság asztalára, nem kis műriadalmat váltva ki magas körökben a szélsőséges pártvezér rejtelmes hatalmáról. Mintha nem ők ruházták volna föl vele... Szerdán Virgil Măgureanu meghallgatásakor kitűnt, hogy korábbi beosztottjától kapta a dossziéjának másolatát, és az ügyről Iliescu elnökkel is konzultált. Korábbi beosztottjával azonban valószínűleg nem, mert az illető, bizonyos Marcu nevezetű tábornok azt állította, hogy ő az eredeti dokumentumokat adta át egykori főnökének.
Még csak annyit: a találgatásban valószínűleg a 93-as Liberális Párt vezérei mentek el a legmesszebbre (2000-ig). Szerintük Măgureanu azért dobatja ki magát nagy csinnadrattával a titkosszolgálatból, hogy népszerűségének növekedésével biztosan bejusson a parlamentbe, négy év múltán pedig Cotroceni-ben biztosítsa az Iliescu-csoport folytonosságát.