Gyermekimádók kiszolgáltatottsága


Bizonyos beállítottságú civil szerveződéseknek fel kellene végre figyelniük egy súlyos emberjogi problémára: a gyermekimádók kiszolgáltatottságára. A kis- és nagykereskedelmi tévéadók hírműsorában szinte naponta állítják pellengérre a pedofil hajlamúak kisebbségéhez tartozó személyeket pusztán azért, mert szexuális érdeklődésük eltér a többségétől. És ez még semmi. Miután a riporterek hihetetlenül körmönfont keresztkérdésekkel kínvallatják a szerelmi életük legszebb pillanataiban tetten ért szerencsétleneket (például: miért tették?), következik a hírszerkesztő fenyegetése: egy ilyen bűn(?)cselekményért háromtól tizenöt évet kaphat.
Képzeljük el, mi minden történhet 3–15 év alatt. A szabadságvesztés-végrehajtási intézetekben a lakók jönnek-mennek, és egyszer csak jöhet egy új szobatárs, aki egy szintén eltérő vonzalmú, de immár nemzetközileg elfogadtatott kisebbséghez tartozik. És akkor azt, aki egy hamvas kisfiúra vágyik, megerőszakolja egy hajlott korú kéjenc…
Tehát valamit tenni kellene. Mivel már van történelmi és jogi precedens, hasonlóképpen kellene elkezdeni a pedofil kisebbség elfogadtatását, a többségi türelmetlenség leküzdését: előbb azt kellene tudományosan, liberálisan, szociálisan megmagyarázni, hogy a gyermekek iránti szexuális vonzalom nem bűn és nem betegség, hanem leküzdhetetlen hajlam.
Hogy veleszületett vagy szerzett – azt ne bolygassuk. Kiderülhet, hogy bizonyos ráhatásoknak szerepük lehet, és akkor azok a begyepesedett konzervatívok szót emelhetnek a pedofilek házassága ellen. Mi több, az ellen is, hogy nagykorú férfi és kiskorú fiú közös háztartásába gyermeket fogadhasson örökbe és nevelhessen. A gyermek, ugye, kíváncsi, és meglesheti, mit művelnek nevelőszülei a paplan leple alatt – szokták mondani azok, akik képtelenek megérteni a más hajlamúak fennkölt érzésvilágát.
Idővel és kitartással pedofiles tüntetéseket, körmeneteket, fesztiválokat is lehetne szervezni. A napjainkban borostásan, ibolyalikőrtől (egészségügyi szesztől) tántorogva láttatott gyermekimádókkal felemelő lenne újra találkozni, amint szerelmi vágytól lobogva, átszellemült vagy kifestett arccal sétálnának karon ülő imádottjaikkal.
Persze mindez nem volna elég. Legyünk felkészülve arra, hogy a tömeg tájékozatlan, és nem hinné el első látásra, hogy mindez a lehető legtermészetesebb. Ezért felvilágosító előadásokra lenne szükség, egyelőre nem világ- és országszerte, hanem elszigetelten. Például a Margit-szigeten. Ez sem lesz könnyű, mert mint a történelemből tudjuk, egyes maradi szülők és polgármesterek nem szívesen engedik a gyermekeket élményszerző társaságokba.
Szerencsére olyan politikai pártok is akadnak, amelyek ilyenkor a bizonyos beállítottságú civil szerveződések segítségére sietnek. Az alig múlt században is megtörtént, hogy a kérges szívű hatóságokkal ellentétben egyes politikusok liberálisan bizonygatták, hogy a kábítószertől nem szabad eltiltani a fiatalokat. Hát még a pedofilektől? Tőlük legalább szeretetet kap a gyermek, nem csak tömény politikát.