Lármamérő
Erdélyi Napló, 2001. július 10., XI. évfolyam, 28. (511.) szám
Képzeletbeli decibelmérő készüléket állítottunk üzembe a határsávon, és azt a nem meglepő eredményt kaptuk, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos lárma a HU-oldalon élesebb, kitartóbb és nevetségesebb. Mert míg a román oldalon a pánikhangoknak komoly oka van (a magyar kisebbség asszimilációjának nyolcvanéves tervében elért kimagasló eredmények féltése), addig Kovács László csupán azért mélyíti tovább gondterhelten homlokának redőit, mert úgymond a román felet a magyar kormány nem készítette fel a meglepetésre.
Ha valaki ezt szajkózza, megjátssza magát, hogy nem tudja, mi fán teremnek a titkosszolgálatok, amelyek napjainkban olyan szintre emelték tevékenységük minőségét, hogy nincs az az újszerű fogpiszkáló-termelési technológia, amelyet le ne koppintanának a szabadalom bejegyzését követő félórában. A más országok állampolgáraira vonatkozó törvények előkészítését még ennél is nagyobb érdeklődés övezi, úgyhogy a megszavazás előtti viszonylagos csendnek és az azt követő felüvöltésnek egészen más magyarázata lehet.
A magyarországi ellendrukkereknél a neves román publicista, Tia Serbănescu sokkal mélyebbre hatolt a valóságelemzésben, amikor feltette a nagy kérdést: vajon miért hallgatott a román diplomácia, amikor az orra előtt zajlottak a státustörvény előkészületei, miért csak elfogadása után lendült akcióba?
Na ez az!
Mert ha a törvény elfogadása előtt, alatt és után az ellenkezés azonos hangerejű lett volna, akkor a magyarországi baloldal most nem harsoghatna kígyót-békát a Fideszre, úgy meglovagolva a konjunktúrát az előrehozott választási kampányban, hogy még a Kossuth rádió bizonyos adásaiban is helyreigazítás nélkül elhangozhat akkora „hallgatói” ostobaság, hogy a román hatóságok tájékoztatásának elmulasztása miatt érthető a heves bukaresti tiltakozás. Ha pedig nem lehetne ilyen élesen bírálni a jelenlegi magyar kormányt, akkor az MSZP nem segítené olyan lelkesen az újdonsült román Szociáldemokrata Párt felvételét a nyugati kominternbe.
A dolgok összefüggnek, avagy bal kéz bal kezet mos.
Ha valaki ezt szajkózza, megjátssza magát, hogy nem tudja, mi fán teremnek a titkosszolgálatok, amelyek napjainkban olyan szintre emelték tevékenységük minőségét, hogy nincs az az újszerű fogpiszkáló-termelési technológia, amelyet le ne koppintanának a szabadalom bejegyzését követő félórában. A más országok állampolgáraira vonatkozó törvények előkészítését még ennél is nagyobb érdeklődés övezi, úgyhogy a megszavazás előtti viszonylagos csendnek és az azt követő felüvöltésnek egészen más magyarázata lehet.
A magyarországi ellendrukkereknél a neves román publicista, Tia Serbănescu sokkal mélyebbre hatolt a valóságelemzésben, amikor feltette a nagy kérdést: vajon miért hallgatott a román diplomácia, amikor az orra előtt zajlottak a státustörvény előkészületei, miért csak elfogadása után lendült akcióba?
Na ez az!
Mert ha a törvény elfogadása előtt, alatt és után az ellenkezés azonos hangerejű lett volna, akkor a magyarországi baloldal most nem harsoghatna kígyót-békát a Fideszre, úgy meglovagolva a konjunktúrát az előrehozott választási kampányban, hogy még a Kossuth rádió bizonyos adásaiban is helyreigazítás nélkül elhangozhat akkora „hallgatói” ostobaság, hogy a román hatóságok tájékoztatásának elmulasztása miatt érthető a heves bukaresti tiltakozás. Ha pedig nem lehetne ilyen élesen bírálni a jelenlegi magyar kormányt, akkor az MSZP nem segítené olyan lelkesen az újdonsült román Szociáldemokrata Párt felvételét a nyugati kominternbe.
A dolgok összefüggnek, avagy bal kéz bal kezet mos.