Az első vizsga
Erdélyi Napló, 2001. július 10., XI. évfolyam, 28. (511.) szám
A Sapientia Tudományegyetem július 23-ával kezdődően megtartja első felvételi vizsgáit Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. Tehát mégis lesz – van! – erdélyi magyar tudományegyetem, még ha hivatalos neve az akkreditációs folyamatban le is rövidült. Aki járatlan a latinban, az idegen szavak szótárából megtudhatja: egyetemünk a Bölcsesség névre hallgat – hogy ne bántson bizonyos füleket. De attól sem tekinthetünk el, hogy éppen a román–magyar viszony egyik mélypontján, a státustörvény-vita hevében kapott ideiglenes akkreditálást három újabb szak.
Enyhén szólva ellentmondásos korszakban élünk.
A legfőbb érdekelteknek, a Sapientia legelső gólyajelöltjeinek most nem ezen kell töprengeniük. Idézünk dr. Tonk Sándor rektor köszöntőjéből, amelyet a 2001. évi felvételi tájékoztatóban olvashatunk: „A most induló szakok csak a csíráját jelentik az eljövendő nagy Universitasnak. Ahhoz, hogy e csírából életerős egyetem legyen, a jól képzett tanárok mellett bizakodó, dolgozni kész diákok kellenek – és ebben kérjük az Önök, eljövendő diákok segítségét.”
A múlt heti sajtóértekezleten a rektor vázolta a következő lépéseket. A Sapientia Tudományegyetembe szerződés alapján épül majd be a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem. Kolozsváron, ahol a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében életerős magyar oktatás folyik, kiegészítő jellegű szakokat fognak létrehozni, amilyen a környezettanulmányi, a tömegtájékoztatási és a zenetudományi szak. A hagyományos egyetemi központban hihetetlenül rosszak a könyvtári viszonyok, ezért könyvtárlétesítésre fordítanak kiemelt figyelmet. A kolozsvári új egyetemi létesítményekkel kapcsolatban felmerült a Mátyás király szülőháza melletti Bocskai-ház kihasználásának lehetősége. Idővel megteremtik a feltételeket az elitképzéshez is.
Valami tehát épülni kezdett. Nem hasonlít az RMDSZ hőskori programjába iktatott Bolyai-egyetemre, és még nem lehet felbecsülni, hogy annál több avagy kevesebb lesz. A végeredmény szerencsére nem a politikusokon múlik.
Enyhén szólva ellentmondásos korszakban élünk.
A legfőbb érdekelteknek, a Sapientia legelső gólyajelöltjeinek most nem ezen kell töprengeniük. Idézünk dr. Tonk Sándor rektor köszöntőjéből, amelyet a 2001. évi felvételi tájékoztatóban olvashatunk: „A most induló szakok csak a csíráját jelentik az eljövendő nagy Universitasnak. Ahhoz, hogy e csírából életerős egyetem legyen, a jól képzett tanárok mellett bizakodó, dolgozni kész diákok kellenek – és ebben kérjük az Önök, eljövendő diákok segítségét.”
A múlt heti sajtóértekezleten a rektor vázolta a következő lépéseket. A Sapientia Tudományegyetembe szerződés alapján épül majd be a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem. Kolozsváron, ahol a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében életerős magyar oktatás folyik, kiegészítő jellegű szakokat fognak létrehozni, amilyen a környezettanulmányi, a tömegtájékoztatási és a zenetudományi szak. A hagyományos egyetemi központban hihetetlenül rosszak a könyvtári viszonyok, ezért könyvtárlétesítésre fordítanak kiemelt figyelmet. A kolozsvári új egyetemi létesítményekkel kapcsolatban felmerült a Mátyás király szülőháza melletti Bocskai-ház kihasználásának lehetősége. Idővel megteremtik a feltételeket az elitképzéshez is.
Valami tehát épülni kezdett. Nem hasonlít az RMDSZ hőskori programjába iktatott Bolyai-egyetemre, és még nem lehet felbecsülni, hogy annál több avagy kevesebb lesz. A végeredmény szerencsére nem a politikusokon múlik.