A járható, az európai terelőút
Erdélyi Napló, 2001. február 27., XI. évfolyam, 9. (492.) szám
Eseménydús volt az elmúlt hétvége Kolozsváron. Németh Zsolt külügyi államtitkár Bukarest és Sepsiszentgyörgy után Erdély egykori fővárosát is megtisztelte jelenlétével. Többek között találkozott a magyar tannyelvű magánegyetem létrejöttén munkálkodó Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagjaival, és Szabó Tiborral, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével együtt pénteken részt vett a kuratórium soros ülésén, amelyen megbeszélték a marosvásárhelyi műszaki felsőoktatás akkreditálási előkészületeit és a doktorandusi ösztöndíjak elosztását. Németh Zsolt arra buzdította a kuratóriumot, hogy mielőbb fejezzenek be minden szükséges előkészületet, és az erdélyi magyar tudományegyetem szakjain ősszel kezdjék meg az oktatást. Az egyetem ügyét az Erdélyi Református Egyházkerület püspökségén tett látogatáson is megvitatták, és a püspökség kifejezte szándékát, hogy anyagilag is hozzájárul annak támogatásához.
A külügyi államtitkár az RMDSZ Ügyvezető Elnökségével a magyar–román viszony alakulásáról tartott megbeszélést.
A hét végén Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora meghívására magyarországi egyetemi rektorok is Kolozsvárra látogattak. Csütörtökön a vendégek felkeresték a Sapientia Alapítványt, ahol este hatkor szokatlanul rövid sajtótájékoztatóra került sor. A vendégek búcsúzkodása közben, az előszobában kértük meg Tóth József egyetemi tanárt, a Pécsi Tudományegyetem rektorát, hogy az akkreditálási gátfutásban nyújtható segítségről fejtse ki véleményét. Röviden elmondtuk aggályunkat, hogy az eddigi jelekből ítélve csak akkor engedélyezik a magyar magánegyetemet, ha rákényszeríthetik a multikulturális jelleget. Mi lenne, ha az erdélyi magyar magánegyetem diákjainak tanulmányi eredményéről magyarországi oktatási intézmény állítana ki diplomát? (Rögtön hozzátettük: egy ilyen diploma csak honosítás után válhatna érvényessé, azelőtt nem is adnák a végzős kezébe, nehogy eszébe jusson a magyarországi letelepedés.)
A pécsi egyetem rektora a „külső” akkreditálást járhatatlan útnak tartja. Szerinte alkalmazkodni kell az európai akkreditálási rendszerhez, el kell érni, hogy az erdélyi magyar magánegyetemnek Romániában rendezett státusa legyen. Ezért a magyarországi felsőoktatási intézmények az elismertetési folyamat felgyorsításához igyekeznek segítséget nyújtani, mégpedig a jó kapcsolatok ápolásával, mint amilyen ez az alkalom is. A maguk során a magyarországi rektorok meghívják a bukaresti akkreditáló bizottság elnökét Budapestre, ahol a magyarországi akkreditáló bizottság tagjaival együtt folytatnak majd megbeszélést.
Minden történelmi és jelenkori keserű tapasztalat ellenére reméljük, hogy az európai út ebben a kérdésben célhoz vezet. Csak ne legyen túl hosszú a terelőút, mert akkor nem lesz kinek egyetemet akkreditálni, és a bukaresti akkreditáló főnök budapesti látogatásának eredménye arra korlátozódna, hogy a Mátyás-pincében elköltött vacsora emléke tovább javította a hagyományosan egyre jobb magyar–román kapcsolatokat...
A külügyi államtitkár az RMDSZ Ügyvezető Elnökségével a magyar–román viszony alakulásáról tartott megbeszélést.
A hét végén Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora meghívására magyarországi egyetemi rektorok is Kolozsvárra látogattak. Csütörtökön a vendégek felkeresték a Sapientia Alapítványt, ahol este hatkor szokatlanul rövid sajtótájékoztatóra került sor. A vendégek búcsúzkodása közben, az előszobában kértük meg Tóth József egyetemi tanárt, a Pécsi Tudományegyetem rektorát, hogy az akkreditálási gátfutásban nyújtható segítségről fejtse ki véleményét. Röviden elmondtuk aggályunkat, hogy az eddigi jelekből ítélve csak akkor engedélyezik a magyar magánegyetemet, ha rákényszeríthetik a multikulturális jelleget. Mi lenne, ha az erdélyi magyar magánegyetem diákjainak tanulmányi eredményéről magyarországi oktatási intézmény állítana ki diplomát? (Rögtön hozzátettük: egy ilyen diploma csak honosítás után válhatna érvényessé, azelőtt nem is adnák a végzős kezébe, nehogy eszébe jusson a magyarországi letelepedés.)
A pécsi egyetem rektora a „külső” akkreditálást járhatatlan útnak tartja. Szerinte alkalmazkodni kell az európai akkreditálási rendszerhez, el kell érni, hogy az erdélyi magyar magánegyetemnek Romániában rendezett státusa legyen. Ezért a magyarországi felsőoktatási intézmények az elismertetési folyamat felgyorsításához igyekeznek segítséget nyújtani, mégpedig a jó kapcsolatok ápolásával, mint amilyen ez az alkalom is. A maguk során a magyarországi rektorok meghívják a bukaresti akkreditáló bizottság elnökét Budapestre, ahol a magyarországi akkreditáló bizottság tagjaival együtt folytatnak majd megbeszélést.
Minden történelmi és jelenkori keserű tapasztalat ellenére reméljük, hogy az európai út ebben a kérdésben célhoz vezet. Csak ne legyen túl hosszú a terelőút, mert akkor nem lesz kinek egyetemet akkreditálni, és a bukaresti akkreditáló főnök budapesti látogatásának eredménye arra korlátozódna, hogy a Mátyás-pincében elköltött vacsora emléke tovább javította a hagyományosan egyre jobb magyar–román kapcsolatokat...