Szelektív történelmi emlékezet


Különös viták előzték meg a magyarországi népszámlálást. Előbb egyéni, majd amikor a személyazonosságra vonatkozó rovat fehéren hagyása mellett döntöttek, kollektív félelmek bukkantak felszínre a felekezeti hovatartozás bevallásával kapcsolatban.
Valóban súlyos teher a történelmi sérelem. Képtelenség elfelejteni, hogy lezárult évszázadunk közepe táján egy házmesteri lakólista megpecsételhette családok sorsát. És ki lehet biztos abban, hogy soha többé nem térnek vissza azok az idők?
Az viszont furcsa, hogy a történelmi emlékezet mennyire szelektív. A múlt évszázad második felében – tehát napjainkhoz közelebb – újabb típusú feketelisták jöttek divatba. Akire a szomszédja valamiért irigykedett, az kuláklistára került, és választhatott: vagy elsőnek iratkozik a kolhozba, magával rántva az egész falut, vagy előveszi a Scânteiát, illetve a Szabadnépszabadságot, hogy belecsomagolja az átnevelési gulágprogram megkezdéséhez szükséges kétnapi tízórait. Az ‘50-es évek fekete autós vagy gyalogos elhurcolásai szintén listák alapján történtek, és mégis: ma senki sem ássa el rózsalugasos kertje végében 2001-es évjáratú dzsipjét, nem rejti műtölgyek mögé villácskáját. Sőt hivalkodik vagyontárgyaival, ahogy csak belevaló újgazdaghoz illik. Pedig arra sincs biztosíték, hogy a kuláklistás idők nem térhetnek vissza. Szociáldemokrata vagy liberális báránybőrbe bújt szocialista ordasok lesik a visszarendezés kedvező pillanatát. Iliescu például foksányi jelenése idején azt hitte, hogy aranyálma máris valósággá vált, és beintette a jogos földtulajdonukat még vissza sem nyert kisbirtokosok kolhozosítását. Ezek után megtollasodott párthívei berezelhetnének, hogy következik a „kisajátítók kisajátítása”, és igyekeznének megszabadulni így vagy úgy szerzett vagyonuktól. De nem kell attól tartani, hogy a búzabáró Trita Fanita elsőnek szolgáltatja be gabonatárolóit, egyrészt mert azok beleilleszkednek az újfajta szocializmus tőkés-földesúri világképébe, másrészt mert a holló is holló.
Tehát valahol itt a magyarázata annak, hogy senki sem horkant fel, amikor a népszámlálás kapcsán életminőségi adatok is szóba kerültek. A dzsip és a villa bevallása kellemes és kiszámíthatóan veszélymentes, míg bizonyos vallások vállalása nem jár haszonnal, és kockázattól sem teljesen mentes. Lám, most éppen Izraelben történtek olyan dolgok, hogy a világot az sem lepné meg, ha a Szabadság Párt kérésére Ausztria visszahívná tel-avivi nagykövetét. Ha abban a térségben a közelmúltban népszámlálást tartottak volna, egyesek most amiatt nyugtalankodhatnának, hogy Mohamed híveinek vallották magukat.