Baloskodások


A Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt, alatt és után újra sikerpropagandától visszhangzott a romániai magyar tömeges tájékoztatás ama bizonyos (ártámogatott) része. És nem is alaptalanul. Mint a rosszmájú román sajtó kidomborította, az RMDSZ ellenzékben egy hónap alatt többet valósított meg, mint a kormányban négy év alatt.
De éppen ez az, amitől egyik szemünk sírna, a másik pedig zokogna. Mostani sikereinek túlbeszélésével ugyanis az RMDSZ vezetői azt bizonygatják, hogy nekünk a bal jobb, mint a jobb. Vagyis Iliescu és Nastase társaságával könnyebb szót érteni, mint a korábbi, jobbosabbnak tekintett kormányszövetség pártjaival. A sikerpropaganda tehát ezúttal azt sulykolná köztudatunkba, hogy baloldalon a helyünk, attól lesz jó dolgunk, ha vezéreink azok körül forognak szatellitként, akik a román–magyar alapszerződést az MSZP–SZDSZ-kormánnyal oly nagy egyetértésben látták el kézjegyükkel, akaratunk ellenére.
Szerencsére nincs okunk a megszokottnál mélyebb elkeseredésre, mert a valóság egészen más. A szociálisnak nevezett demokraták egyszerűen ravaszabbak; ennyi a különbség az előző és a mostani kormányzat kisebbségpolitikája között, egyébként mindkét garnitúra egyformán semmibe veszi az RMDSZ vezetőit. A négyévi kényszerpihenő idején Iliescuék kifundálták, hogy a legnépszerűtlenebb törvényeket a mandátum kezdetén kell megszavaztatni, hogy a következő választásokig legyen idő mindent „helyrehozni”. Próbáljuk meg letakarni az RMDSZ-t – mondjuk, éppen műholdfogyatkozás van –, és nézzük meg, mi történne. Ugyanaz. Vagyis az SZDRP ugyanazokat a törvényeket hajtaná át a parlamenten, amelyeket belépőjegyekre akar átváltani jobb (nyugatibb, vagyis pénzesebb) társaságokba. Csak néhány képviselő duzzogna épp úgy, mint most, akinek a demokratikus látszat kedvéért elfelejtenek szólni, hogy már nem kell a hidakat robbantgatni, mert úgyis ők győztek.
*
Külön morfondírozás tárgyát képezhetné ezeknek a nagy rössel elfogadott, állítólag számunkra rendkívül előnyös törvényeknek a hatásfoka. Kolozsváron máris bejelentették, hogy ebben a föderatív, autonóm, önkénykormányzati városban nem lesz érvényes a húszszázalékos nyelvhasználati előírás, mire egyik szakértő szenátorunk azt mondta, hogy ha a polgármester nem akarja alkalmazni, akkor nem marad más hátra, mint a polgárok feljelentése. Akitől nem fogadnak el magyarul megírt kérvényt, panaszával forduljon a bírósághoz, mert akadályozták jogainak gyakorlásában.
Épp csak azt nem mondta, hogy tud egy jó ügyvédet.
Nem ez az egyetlen törvény, amely ügyvéd nélkül nem működik. Az újabb ingatlan-visszaszolgáltatási törvényt is úgy fogalmazták meg, hogy minél nagyobb gépkocsisor és jogásztömeg okozzon forgalmi dugókat a törvényszékek környékén. Kolozsváron legalábbis maholnap rollerrel sem lehet áthaladni a Honvéd utca elején, még akkor sem, ha időnként látványos lebukások csökkentik átmenetileg az igazságszolgáltatók létszámát.
Mivel ez a probléma régóta foglalkoztat, alkalomadtán társaságban próbálok a jelenségre magyarázatot találni. A minap a találgatásokkal odáig jutottam, hogy a parlamentben talán túl sok az olyan jogász, aki kollégái – és miért ne, saját – munkalehetőségeire gondolva facsarja meg úgy a törvényeket, hogy azok ne működjenek maguktól. Senki se kaphassa vissza például elrekvirált lakásának ellenértékét egy kérvény benyújtása árán, hanem perelje az államot, alkalmaztasson műszaki rajzolót, aki felméri azt a típuslakást, amelyről a tervrajz egyébként megtalálható a városrendészetnél, veszítse el a pert első fokon, fellebbezzen újabb ügyvédi honorárium lepengetése árán, veszítse el másodszor is a pert, csak Strassburgban nyerhesse meg, ha kitart a pénztárcája, és még nem kapott idegösszeomlást.
Na, és mi lenne a javaslatom? – hangzott a kérdés, amire olyasmit találtam mondani, amitől a társaság több tagja fuldokolni kezdett a röhögéstől, és lehordtak nosztalgiázónak. Pedig mi van abban, hogy a munkásosztálynak és a parasztságnak is helyet kellene biztosítani a parlamentben? Talán nem fogna jól némi józan paraszti és melós észjárás? Egyáltalán: mitől balosabb egy ilyen gondolat annál a propagandánál, amely szerint az egykori pártállami nómenklatúrából és újkori szakszervezeti vezetőkből összeverődött társaság mellett a helyünk?
Mellesleg nagyon könnyen el tudok képzelni jobboldali beállítottságú munkást vagy falusi gazdát – de mutasson valaki egy baloldali pártaktivistát, akiből jó munkás vagy paraszt lehetne!