Komédia-epilógus


Mennél többet kap az RMDSZ, annál kevesebb jut másoknak – mondotta Markó Béla nemzetiségvezér a kampányzáró gálaesten, majd hozzátette: ezt ő nem fél kimondani.
A kijelentéshez valóban halálmegvető bátorság kellett, ugyanis az RMDSZ nemcsak leendő képviselői és szenátorai, hanem elnökjelöltje számára is esdekelte a romániai magyarok szavazatait. Ilyen összefüggésben az elnöki útmutatás így értelmezhető: minél több szavazatot kap Frunda György, annál nagyobb esélyt biztosítunk Iliescu egykori (tényleg csak egykori?) szövetségesének, Corneliu Vadim Tudornak a bejutáshoz a második menetbe.
Elvártuk, hogy a kampányzárón bejelentik: vége a komédiának. Jó lett volna, ha a lerohangált több tízezer gépkocsi/kilométer elszámolása, a sok túldumált nép-gyűlés és tévébeli jelöltsó után kereken megmondják, ne pazaroljuk el szavazatainkat, úgy pecsételjünk az elnökjelöltlistára, hogy annak legyen valami értelme.
Sajnos a Duna TV is rátett egy lapáttal az RMDSZ hivatalos propagandájára. A gálaest helyszíni közvetítésével, a hosszas Frunda-mutogatásokkal tételesen és áttételesen sugallták, hogy nekünk nem lehet más elnökeszményképünk. Másnap a Napórában pedig bemutatták a „hét esélyes jelöltet”. Az ötszázalékosokat is megszólaltatták, mintha az elnöki palotának olyan alacsony bejutási küszöbe lenne, hogy a tömegsport műkedvelői sikerrel kísérletezgethetnek. Ezek szerint Frunda is esélyes, tehát érdemes rá szavazni – gondolhatták a félrevezetett szavazók.
Persze már korábban jó lett volna jelezni valamiképpen, hogy a szimpatikusabb, elfogadhatóbb elnökjelöltek közül kire érdemes szavazni. Nem lett volna szabad nyíltan kimondani, mert még működik a reflex, hogy aki a magyaroknak jó vagy kevésbé rossz, arra a románok bizonyos része azért se szavaz, ha ezzel saját magának is árt, tehát „kedvencünk” többet veszít a vámon, mint amennyit nyer a révünkön. De nem vagyunk már kisz-korúak, fél szavakból is értünk. Elég lett volna annyit mondani, hogy az Isarescu népszerűségének zuhanását kimutató közvélemény-kutatásokban azért ne bízzunk, mert… Vagy Stolojan felkapaszkodását hitelt érdemlő forrásokból ellenőrizték, és úgy néz ki, hogy… Valami ilyesmit vártunk el hivatásos politikai megfigyelőinktől-elemzőinktől, akik az utóbbi évtizedben alap-, utó- és továbbképzéseken vettek részt Nyugaton, és akik hozzájutnak szigorúan bizalmas információkhoz. Ha ők nem láttak tisztán abban a kérdésben, hogy ki lehetne Ion Iliescu lehetséges vetélytársa, vissza kellene adni az ösztöndíjakat.
Most maradunk az emberevők kazánjába jutottak kárörömével: jól belecsináltunk a levesbe. Mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy Ion Iliescu kényelmes vetélytárssal mérkőzhet meg a második fordulóban, majd azzal dicsekedhet a Nyugat előtt, hogy a veszélyes szélsőjobb fölött győzedelmeskedett, és nem egy jóravaló, européer pénzszakembert ütött ki a döntőben. Megint jól hozzájárultunk az országimázs, pontosabban az Iliescu-portré kifényesítéséhez. Be lehet nyújtani érte a számlát.
Az igénylések már megfogalmazódtak, ebben pillanatig se kételkedjünk. Vagy kormányhivatali posztokért, vagy más, a hátsó ajtón kinyújtható alamizsnáért.
*
Ui.: Máskor etessék a keresztmamájukat az úgynevezett politikai megfigyelők, akik október elején azt állították, hogy a kampány idején nem módosul számottevően a választók négy év alatt lassan, de biztosan rögzült szavazási szándéka. Lám, a neonácizmusnak hogy feljött a csillagja másfél hónap alatt! Igaz, ehhez táptalaj is kellett, amit a magukat demokratikusnak nevező román politikusok jelentős része is évtizedek óta termékenyít. Vereségüket kiérdemelték.