Küszöbös elnökválasztás


Drága mulatság a demokrácia, nem ártana csökkenteni a költségeit. Főleg a romániai demokráciáét, amely eddig nem nagyon bizonyította hatékonyságát. Sőt!
Visszalépésével jó ötletet sugallt Marian Munteanu. Ő azt állítja, hogy tisztán ideológiai megfontolásból mondott le az államelnöki jelöltségről, de ne higgyük el neki. Bár roppant ellentmondásos alak – a Vatratól az Egyetem téren át jutott el a Magureanu szekusfőnökkel való szövetkezésig –, mégis elképzelhetjük, hogy a jóérzés vezérelte visszakozását. Rádöbbenhetett, hogy a futottak még kategóriában feleslegesen pazarolná a közpénzt, egy százalék alatt kár a gőzért, a benzinért, a terembérért, a plakátokért, a lobogócskákért, újabban a testőrökért is stb.
Jó volna a többi töltelékjelöltet is kiszúrni. Történt ilyen kísérlet, de a küszöbemelés nem hozott eredményt: a háromszázezer támogatói aláírást a legkisebb pártok is össze tudják koldulni jelöltjeiknek. Valami olyasmit kellene kitalálni, hogy az örökös kandidátusok ne bohóckodhassák végig az újabb választási kampányokat. Itt van például Vadim Tudor. Amióta elnökjelöltet játszik, stabilan tartja a 10 százalék körüli szintet. Az utóbbi négy év pedig azt bizonyítja, hogy a legszerencsétlenebb kormányzat sem képes ennél több vizet hajtani a malmára. Petre Roman is feleslegesen lábatlankodik, ha fejre áll, akkor sem juthat a dobogó közelébe.
Az újoncokat sem kellene a tőlük várható nevetségesen alacsony teljesítménnyel odaengedni a rajtvonalhoz. Be kéne mutassanak legalább öt közvélemény-kutatást, melyek szerint elnyerték a választók 15 százalékának a rokonszenvét, és akkor tárgyalhatunk. Ekkora választási alaptőke nélkül a jelölt nem juthat a második fordulóba, hiába töri magát a kampányban. Politikai megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a választási kampány másfél hónapjában csoda nem várható.
Igazán jó akkor volna, ha elmaradna a második forduló, de többpártrendszer csak a parlamentben van, többelnökrendszer viszont nincs. Álljon ki a két legerősebb bajnok, és – a lehető legkisebb költséggel – döntse el, ki jut be a király téli palotájába, mielőtt azt visszaszolgáltatják jogos tulajdonosának. (Ami nem is képtelenség: fogadjunk, hogy a román királyi család hamarabb kapja majd vissza ingatlanjait, mint a történelmi magyar egyházak.)
A közvélemény-felmérők adatai alapján könnyen eldönthető lenne, ki a legesélyesebb két elnökjelölt. Főleg, hogy ma már annyi a felmérő intézmény, hogy egymásba érnek a kutatásaik. Persze előfordulhat, hogy egyesek bizonyos érdekeknek megfelelően választják meg alanyaikat és kürtölik szét eredményeiket. Nem véletlen, hogy az Antena 1 nemrégiben olyan felmérést közölt, amelyben a 10 százalékos örökjelölt kezdi lekörözni Mugur Isarescut. Az ilyen közvélemény-kutatókat sem ártana kirekeszteni a piacról. Legalább akkora nyereség lenne, mint az esélytelen elnökjelöltek furikázásának megtakarítása.
A demokratikusnak mondott játékszerek számának csökkentésével megspórolt közpénzt számos hasznos célra lehetne fordítani. Ha nem költenék el újabb, hasonlóan felesleges dolgokra.