Kampányveszély


Télen színtelenebb, sőt komorszürke lesz az élet, mert a jelenleg visszafogott áremelések eszünkbe juttatják, hogy drága hazánk túlságosan rászolgál jelzőjére, mégis jó volna mielőbb túlesni a választási kampányoláson. Sokba kerül. Nekünk különösképpen.
Itt van például ez a nyugati utazás, amikor vezetőink felkérték a nagyokat, hogy a választások után nézzenek a román hatalom körme alá, nehogy csorbítsa szerény kisebbségi jogainkat. Pillanatig sem kétséges, hogy erre a figyelemfelkeltésre azért éppen most került sor, mert választások előtt látnunk kell vezetőink aggódó igyekezetét. Ha nem kampányfogásról lenne szó, akkor egy ilyen diplomáciai manőverre bármely más időszak sokkal alkalmasabb lett volna. A repülőjegyeket megrendelhették volna a választások után egy-két nappal, amikor számszerűsítve érzékeltethető az új román hatalom színárnyalata, vagy a történelmi jelentőségű utazást lebonyolíthatták volna az eddigi, demokratikusnak nevezett és az RMDSZ jelenlétével hitelesített kormányzat bármely kisebbségellenes intézkedése vagy szemhunyása nyomán. A „kiváló” alkalmak csak úgy hemzsegtek, ilyen volt a székelyudvarhelyi apácatelepítés állítólagos svájci támogatásból (vajon érdeklődött valaki arról, hogy Svájcban szokás-e keverni a kantonok lakosságát?), az önálló magyar egyetem újralétesítése és a közösségi javak visszaadása körüli bohóckodás, a kétnyelvű jelzőtáblák rendőri részvétellel történő bemocskolása, sovén hisztériát keltő tömegrendezvény Kolozsváron és Marosvásárhelyen stb., stb.
Most azonban, a politikai kakasviadalok amúgy is zagyva hangulatában a világba kiáltott zokszó ellentétes hatást vált ki. Nyugaton joggal kérdezhetik: Miért nem szóltatok, amikor azt hittük – és ebben a hitben megerősítettetek –, hogy Románia valóságos modell? Keleten pedig… Nos, itt semmilyen váratlan dolog nem történik. Az amerikai „akció” után megrongálták a fehéregyházi Petőfi-emlékművet, a román sajtó pedig szokásos módján felhördült és uszít: már megint mit akarnak a magyarok! Az amerikai utat ismertető sajtóértekezleten az agresszív kérdésekre visszakozni is kellett, hogy szó sincs Románia monitorizálásáról, csak megfigyeléséről. (Mintha a monitorizálás nem jelentene megfigyelést.)
A kampány hevében a magyar kormányt is kényelmetlen helyzetbe hozták. Azt mondták, hogy Németh Zsolt államtitkár állításával ellentétben az RMDSZ vezetősége a külhoni állampolgárság-igénylők aláírásgyűjtésének felkarolásával világosan kinyilvánította álláspontját az ügyben. Véletlenül éppen most… Miután évekig visszhangozták Horn Gyula és Kovács László hamis ellenérveit a katonáskodás, az adófizetés, a szavazás körüli állítólagos nehézségekkel, most hirtelen ellenkező „világos álláspont” körvonalazódik.
Mindkét kormányzatot meg kellene nyugtatni. Elmúlik a választási kampány, az RMDSZ bejut (vagy nem jut be) a parlamentbe, meghívást kap (vagy nem kap meghívást) a kormányba, elfoglalja (vagy nem foglalja el) az algoritmus szerint leosztott kormányzati hivatalokat, és azután minden visszazökken a régi kerékvágásba. Akkor is lesznek utazások Amerikába, de nemzetiségvezéreink nem fogják a romániai helyzet megfigyelésére késztetni az tárgyalófeleket, hanem majd az RMDSZ belső ellenzéke alatt fűrészelik tovább az ágat. A külhoni állampolgárság ügyét sem fogják erőltetni tömeges aláírásgyűjtéssel, sőt mindent elkövetnek, hogy egyszerű mezei tagok ne duzzasszák a világútlevéllel rendelkezők felső százainak sorait. Csak lábatlankodnának VIP-jeink előtt a határhoz vezető úton.