Vesztes sorsjegy nyitott borítékban


Vegyes érzelmekkel kapcsoljuk be a vasalót, nehogy abból is választási kampányhírek zúduljanak ránk. Például olyasmi, amit nemrégiben Frunda György nyilatkozott a rádiónak, hogy miért ne lehetne Romániának magyar államfője, ha Nagyszebennek szász polgármestere van.
Az elnökjelöltség tehát komoly? Nem csak afféle demokratikus hancúrozás? Jó, hogy szóltak, különben mit sem sejtve szavazunk, hogy szövetségünk vezetőinek teljék kedve, és másnap arra ébredünk, hogy jelöltünk beköltözik a Cotroceni-palotába, toborozza az új testőrséget és a tanácsosi munkacsoportot, keresi az új romániai magyar sajtófigyelői referenst.
Ébredjünk! Szebennek azért lett szász polgármestere, hogy hátha jön egy kis márkasegély a városnak. Annyi forintot viszont nem lehet nyomtatni, amennyivel az egész Románia jóllakna.
Készüljünk fel: az előzményekből ítélve még rengeteg további döbbenet vár reánk. Az eddigi legnagyobbikat Tőkés László idézte elő, amikor elnökjelölt-jelöltnek jelentkezett (jó volna megtudni, kinek a sugallatára). Mintha nem ismerte volna az SZKT szavazógépezetének mechanizmusát. A jelöltállítás második nagy hökkenete Markó Béla mentegetőzése volt, amikor váratlanul (betervezetlenül, megbeszéletlenül, operettív testületekben leszögezetlenül stb.) őt is felkérték, játssza el az esélytelen versenyző szerepét. Ahelyett, hogy azt mondta volna: nem lehet, mert másként elődöntöttünk, azzal a kibúvóval hátrált meg, hogy ebben az időszakban nagyon lefoglalják a szövetségi elnöki teendők. Ha példáját más pártelnökök is követnék, majdnem üres maradna a mezőny. Elsőként maga Ion Iliescu lépne vissza, hiszen az SZDRP-nek igazán fontos dolga akadt: a jelenlegi kormányszövetségnek köszönhetően egyedül alakíthat kormányt, ha igyekszik. És ha a pártelnök nem fecsérli az idejét-erejét a választási csatározásokra.
Az elnökjelölési bohózat legnagyobb meglepetése a szavazás napjára várható. Az RMDSZ szavazótáborának nagyfokú megosztottsága vitathatatlan. Vannak városok, tájegységek, sőt egész megyék, ahol a parlamenti képviselőjelöltek egy-két elektorszavazatnak köszönhetően kerültek befutó helyekre. Majdnem 50 százaléknyi szavazó tehát ellenjelölteknek szurkol, akik egyaránt lehetnek vezetőségpártiak vagy ellenzékiek. Ha nem lennénk szorongatott helyzetben, egyes körzetekben a szavazók majdnem fele tartózkodna a szavazástól, így azonban várható, hogy a választások napján a kisebbségi összetartás az ellenszenves személyeket tartalmazó listákra is ráütteti a pecsétet. Az elnökválasztás első fordulójának azonban nincs tétje. A Frunda Györgyre leadott szavazatok csak a jelöltnek és jelölőinek, no meg azoknak szereznek örömet, akik a történtek (értsd: a sikertelen kormányzati szereplés) után is töretlenül bíznak a politikai elit politikai alkudozásaiban. Mások, akik a Neptun-vonal végét szeretnék látni, nem érdekeltek a neptunosok népszerűségének bizonyításában, sőt. Az elnökjelöltünkre leadott szavazatok tükrözik majd az erdélyi magyar szavazók megosztottságát. Hogy milyen mértékben, azt máris borítékolhatjuk: ha a parlamenti képviselők 7 százaléknyi szavazatot gyűjtenek össze, államfőjelöltünknek meg kell elégednie 3,65 százalékkal.
Érdekes, hogy erre nem gondoltak azok az SZKT-tagok, akik az „algoritmusnak” megfelelően eldöntötték, hogy Frunda legyen az elnökjelölt. Pedig itt volt a nagy alkalom annak bizonygatására, hogy Tőkés a megosztottság oka. Ha őt hozzák ki államelnökjelöltnek, a szavazótestület másik, mintegy 50 százaléknyi része hagyta volna üresen az államelnöki szavazólapot.