Délkeleten a helyzet változatlan


Két héttel ezelőtt a Prima TV iskolajavíttatási akciójának ürügyén felvetettük, hogy a bukaresti Ady Endre Líceum előcsarnok-mennyezetének megjavításához sem ártana mecénást találni, ugyanis a legutóbbi földrengéskor asztallapnyi vakolatdarab zúdult alá a magasból. Ha akkor valaki a helyszínen lett volna… És ha a következő vakolatzúduláskor a helyszínen lesz valaki… Sugalltuk, hogy Bukarestben tanyázó politikusaink és/vagy vállalkozóink követhetnék a román iskolák megsegítésére siető vállalkozók példáját.
Vajon történt valami? A kedves olvasónak van egy dobása… Hát persze, hogy eltalálta! A sajtónak pontosan ekkora ereje van. Főleg a sajtó eme részének. De azért csak fújjuk tovább a magunkét. Amíg lehet.
A bukaresti magyar iskolában, ahova több RMDSZ-vezetőnk járatta vagy járatja gyermekét, vagy ahol ő maga tanult vagy tanított, megszokottá vált az előcsarnokot körbehatároló zsineg, amelyen túl életveszélyes tartózkodni. A lyuk a plafonon foltozatlanul éktelenkedik. Pedig az aládúcoláshoz akadna némi cölöp és deszka a Hargitán kitermelt faanyagból. A zsineg egyébként hiába fityeg, csak arra való, hogy nebulók eggyel több tiltott gyümölcs ízével ismerkedhessenek. (Egyébként ez hasznos lehet, hátha néhányan politikusok lesznek.)
Rudolf Pufulete igazgató (aki több magyaros nevű kollégájával ellentétben románul csak azokkal beszél, akik nem tudnak magyarul) szomorúan jegyzi meg, hogy iskolakezdés előtt senki sem kérdezte, mire volna szüksége az iskolának. Pedig nemcsak a plafonnal van baj. Az egészségügyi hatóságok az épület állapota miatt nem adják meg a működési engedélyt. A repedezett szilárdsági szerkezet földrengéskor nagyon ártalmas lehet az egészségre. Érdekelt politikusaink közül senki sem érdeklődött az iskola állapotáról, pedig mint az iskolaigazgató mondotta, Markó Béla szövetségi elnököt új házassága révén most már rokoni szálak fűzik az iskolához.
Valaki epéskedhetne, hogy ha az idén az RMDSZ testületileg rávetette volna magát a bukaresti magyar iskola szilárdítására, akkor bezzeg azt mondanánk, hogy na ugye, mit meg nem tesz az ember a családért. Lehet, hogy ezt mondanánk. Mert valamit mindig kell mondani. Azt azért hozzátennénk, hogy ha a családi kapcsolat az előremutató cselekedetek kulcsa, akkor a kongresszusi határozatokhoz tessenek mellékelni valami hasonlóan ösztönző viszonyrendszert. Hátha úgy menni fognak a dolgok. De a bukaresti magyar iskola mai állapotát látva, egyelőre ehhez sem fűzhetünk sok reményt.
Az iskola tehát úgy kezdte a tanévet, hogy ha valaki – tanerő vagy diák – balesetet szenved az épület állaga miatt, a hatóságok az igazgatót állítják elő. Változásra csak egy év múlva lehet számítani. Akkor érik be az igazgató által nagyra becsült államtitkári igyekezet eredménye. Kötő József kiharcolta a világbanki támogatást az iskola teljes felújítására. Csak addig ne legyen földrengés. Vagy a szülők meg ne gondolják, hogy érdemes-e a nagyon távoli, romos iskolába járatni gyermekeiket.