Ki nem érdemelne jobbat?
Erdélyi Napló, 2000. augusztus 22., X. évfolyam, 34. (465.) szám
Napok óta egyéb sincs a Prima TV hírműsorában, mint düledező iskola. Ez az emberarcú kereskedelmi tévé a fejébe vette, hogy felrázza a társadalmi tudatot. Kampányának szalagcímet is kitalált, valami olyasmit, hogy gyermekeink jobbat érdemelnek.
Hát persze. Sőt sokkal jobbat érdemelnek. Ebben egyetértünk. Csak az a baj, hogy mi, akik túléltük a Scânteia egykori dohányellenes kampányát, nehezen bírjuk ki röhögés nélkül. A korabeli országos kampánynak valami ilyen szalagcíme volt: Dohányzol? A te bajod! De ne mérgezz bennünket is! (Ez az a kivételes eset, amikor az eredeti szöveg ostobaságát tükörfordítással sem lehetne híven érzékeltetni.) Amikor Románia legkedveltebb napilapjának jogelődje kitalálta magának az előrerágott csontot, az ország üzletei üresen kongtak, az emberek kopogó szemmel ődöngtek egyik sorból a másikba, és ha véletlenül belenéztek az újságba, azt kérdezték: a füstölés lenne az egyetlen megoldatlan probléma?
Most, ahogy körülnézünk, és csukott szemmel is megállapíthatjuk, hogy a korrupció és a politika virágzásán kívül minden romokban hever, úgyszintén feltehetjük a kérdést: csak a gyermekeink érdemelnek jobbat?
Ebből azonnal adódik az ötlet a többi tévéstúdiónak. Ha lépést akarnak tartani, máris elkezdhetik szociális kampányaikat. Az egyik rázendíthet arra, hogy munkásaink jobbat érdemelnek, és felkérhetnék a menő vállalkozókat, hogy vegyenek részt a munkahelyek renoválásában. Ebben az akcióban lenne egy kis szépséghiba, ugyanis megtörténhetne, hogy egy sikeres vállalkozó adományozna egy esztergakést annak a műhelynek, ahonnan korábban elmismásolt egy esztergapadot. De ajándék fognak ne nézzük a lovát.
Egy másik tévéstáb azzal a szalagcímmel indíthatna társadalmi lavinát, hogy parasztjaink jobbat érdemelnek. Igaz, ezzel a megfogalmazással bajok lennének, ugyanis ellenérzést szülne. Ezek?! Ennél jobbat?! Na jó, akkor mondjuk úgy, hogy földműveseink érdemelnek jobbat. És értelmiségieink is. Bár ők mintha egy kicsivel többet tehetnének ezért, hogy a politikusok ne vegyék át teljesen a szerepüket… Viszont mégis érdemes volna kipróbálni, vajon hány bankár dobná össze egyheti jövedelmének százaléknyi töredékét, hogy valamely kutatóintézetben kicserélhessék az ugyanolyan törött lábú székeket, amilyeneket az iskolákban is filmeztek.
A sort még hosszasan folytathatnánk, és természetesen eljuthatnánk ahhoz a tárgykörhöz is, hogy nyugdíjasaink jobbat érdemelnek, de a fennmaradó spáciumra szükségünk van, hogy a magunk háza táján is sepregessünk. A Prima TV akciójának van némi sikere. Akadnak üzletemberek, akik a felhívásra lelkesen válaszolva részt vesznek az iskolák padozatának felújításában, a vízcsapok megjavításában, a patkányok kiirtásában stb. Hogy ebben mennyi a humanista nekibuzdulás és mennyi a reklámlehetőség megragadása, azt ne firtassuk. A lényeg az, hogy néhány iskola jól jár. Milyen jó volna, ha néhány magyar iskola is jól járna! Hogy ne menjünk messzire politikusaink főhadiszállásától: a bukaresti Ady Endre Líceum előcsarnok-mennyezete az utóbbi földrengés óta lyukas. Nem kellene megvárni, hogy betapasztásából egy másik parlamenti párt sikeres üzletemberei kovácsoljanak választási tőkét.
Hát persze. Sőt sokkal jobbat érdemelnek. Ebben egyetértünk. Csak az a baj, hogy mi, akik túléltük a Scânteia egykori dohányellenes kampányát, nehezen bírjuk ki röhögés nélkül. A korabeli országos kampánynak valami ilyen szalagcíme volt: Dohányzol? A te bajod! De ne mérgezz bennünket is! (Ez az a kivételes eset, amikor az eredeti szöveg ostobaságát tükörfordítással sem lehetne híven érzékeltetni.) Amikor Románia legkedveltebb napilapjának jogelődje kitalálta magának az előrerágott csontot, az ország üzletei üresen kongtak, az emberek kopogó szemmel ődöngtek egyik sorból a másikba, és ha véletlenül belenéztek az újságba, azt kérdezték: a füstölés lenne az egyetlen megoldatlan probléma?
Most, ahogy körülnézünk, és csukott szemmel is megállapíthatjuk, hogy a korrupció és a politika virágzásán kívül minden romokban hever, úgyszintén feltehetjük a kérdést: csak a gyermekeink érdemelnek jobbat?
Ebből azonnal adódik az ötlet a többi tévéstúdiónak. Ha lépést akarnak tartani, máris elkezdhetik szociális kampányaikat. Az egyik rázendíthet arra, hogy munkásaink jobbat érdemelnek, és felkérhetnék a menő vállalkozókat, hogy vegyenek részt a munkahelyek renoválásában. Ebben az akcióban lenne egy kis szépséghiba, ugyanis megtörténhetne, hogy egy sikeres vállalkozó adományozna egy esztergakést annak a műhelynek, ahonnan korábban elmismásolt egy esztergapadot. De ajándék fognak ne nézzük a lovát.
Egy másik tévéstáb azzal a szalagcímmel indíthatna társadalmi lavinát, hogy parasztjaink jobbat érdemelnek. Igaz, ezzel a megfogalmazással bajok lennének, ugyanis ellenérzést szülne. Ezek?! Ennél jobbat?! Na jó, akkor mondjuk úgy, hogy földműveseink érdemelnek jobbat. És értelmiségieink is. Bár ők mintha egy kicsivel többet tehetnének ezért, hogy a politikusok ne vegyék át teljesen a szerepüket… Viszont mégis érdemes volna kipróbálni, vajon hány bankár dobná össze egyheti jövedelmének százaléknyi töredékét, hogy valamely kutatóintézetben kicserélhessék az ugyanolyan törött lábú székeket, amilyeneket az iskolákban is filmeztek.
A sort még hosszasan folytathatnánk, és természetesen eljuthatnánk ahhoz a tárgykörhöz is, hogy nyugdíjasaink jobbat érdemelnek, de a fennmaradó spáciumra szükségünk van, hogy a magunk háza táján is sepregessünk. A Prima TV akciójának van némi sikere. Akadnak üzletemberek, akik a felhívásra lelkesen válaszolva részt vesznek az iskolák padozatának felújításában, a vízcsapok megjavításában, a patkányok kiirtásában stb. Hogy ebben mennyi a humanista nekibuzdulás és mennyi a reklámlehetőség megragadása, azt ne firtassuk. A lényeg az, hogy néhány iskola jól jár. Milyen jó volna, ha néhány magyar iskola is jól járna! Hogy ne menjünk messzire politikusaink főhadiszállásától: a bukaresti Ady Endre Líceum előcsarnok-mennyezete az utóbbi földrengés óta lyukas. Nem kellene megvárni, hogy betapasztásából egy másik parlamenti párt sikeres üzletemberei kovácsoljanak választási tőkét.