Balszerencsénk a baloldallal


Amikor Constantinescu bejelentette visszavonulását a politikai életből, Markó Béla kifejtette aggodalmát, hogy ez a lépés a választói hajlamokat még inkább balra sodorhatja. Pechére a közvélemény-kutatók éppen aznap mutatták ki Iliescu népszerűségének 10 százalékos zuhanását.
Ettől nem estünk kétségbe. A politikai éleslátásban és a közvélemény-kutatásokban körülbelül egyformán hiszünk, úgyhogy mindkét állításnak az ellenkezőjére sem vettünk mérget. Annál inkább elszomorít az elnöki sugallat, miszerint aggódnunk kellene a romániai baloldal előretörésétől. Az utóbbi négy esztendő kormányzása bebizonyította: számunkra mindkét oldal majdnem egyformán balszerencsés. Az Iliescu-uralom hat éve sem okozott több kárt a romániai magyar kisebbségnek, mint a demokratikusnak tartott pártok négyéves szövetsége. Önálló állami magyar egyetem éppúgy nincs és a marosvásárhelyi Bolyai-líceum jogos tulajdonosait éppen úgy szeparatistáknak tartják, mint Iliescu idején. A Székelyföldön folytatódott a katonaság, a rendőrség, a csendőrség és a papság betelepítése, sőt a csíkszeredai ortodox püspökséget éppen ebben a kormányzási időszakban hozták létre, amikor állítólag az európai normák szellemében nem szándékoztak beavatkozni a települések etnikai összetételébe. A helyhatósági választások eredményei alapján pedig sejteni lehet, hogy az utóbbi négy évben több erdélyi magyart ösztökéltek kitántorgásra, mint 1990–1996 között.
Persze nem sírjuk vissza a hatalomba a marosvásárhelyi pogrom kitervelőit, és megtesszük, ami rajtunk múlik, hogy a választásokon ne hajtsuk a malmukra a vizet. De nem kell olyan nagyon rettegnünk tőlük. Nem sokkal roszszabbak a Deákné vásznánál, miattuk ne nyúljunk a vándorbothoz.
Számunkra sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a magyarországi balosok. Ők írták alá Iliescuval a „kiherélt” alapszerződést, hetet-havat összehordtak a kettős állampolgárság ellen, propagandakampányt indítottak – bizonyos erdélyi magyar körök támogatásával – a Bolyai-egyetem megtorpedózására, nehogy néhány forinttal és vendégtanárral megsegítésére kényszerüljenek stb., stb., stb. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy áldatlan ügyködésük akkor is tartós következményekkel jár, ha a gondviselés távol tartja őket a kormányzástól. Annyira belenevelték a magyarországi közvéleménybe a határon túli magyarok iránti ellenszenvet, hogy az anyaország most szívélyesebben fogadja a kínai (maoista) betelepülőket, mint az erdélyi (magyar) vendégmunkásokat. Ellenzéki pozícióból is hatékonyan folytatják nemzetbomlasztó mesterkedésüket. Kötekedésük a státustörvénnyel csak a jéghegy csúcsa, a mélyben, a tapasztalt aktivistahálózat segítségével „embertől emberig” folyik a meggyőzőmunka arról, hogy a Fidesz-kormányzat feleteti a magyar kenyeret a székelyekkel, akik a balosok szerint nem is igazán magyarok.
Furcsa, hogy emiatt az RMDSZ hivatalos vezetősége egyáltalán nem aggódik, sőt hatalomféltésből a jelenlegi kormányzatot bírálgatja, és ezzel a baloldalt támogatja. Pedig mindenki számára világos, hogy ha két év múlva újra kormányváltás lesz Magyarországon, a kapitalizmus építéséhez visszatolakodó szocialistáktól semmi jót sem várhatunk. Pontosabban: csak rosszat várhatunk. Még pontosabban: sokkal több rosszat várhatunk, mint Iliescuéktól. Kovácsék a NATO-ban és az Európai Unióban egy mukkot sem fognak szólni az érdekünkben, sőt minden „éberséget” elaltatnak a román kisebbségmodell elismerésével. Érdekvédő szövetségünk vezetőinek inkább erre a veszélyre kellene figyelniük. Ha tudnának. Ha a „csodás” kisebbségmodell találmányi szabadalmán nem lenne ott a kézjegyük.
Ezért is jó volna végre újakat állítani az élvonalba.