Nehogy elkiabáljuk!


Aligha merte volna valaki a nyilvánosság előtt kijelenteni a balszerencsés polgármester-választás eredményhirdetésekor, hogy az idei helyhatósági választások egyik legnagyobb nyertese Kolozsvár. Azóta azonban mind a városi, mind a megyei tanácsban bebizonyosodott a Funar- és Nagy-Románia Párt-ellenes nagykoalíció működőképessége. A megegyezésnek megfelelően mindkét helyi hatóságban az elképzelhető legnagyobb szavazataránnyal választották meg a magyar alpolgármestert, illetve alelnököt, majd a városi tanácsban olyan „házszabályt” fogadtak el, amely felér a polgármester felfüggesztésével.
Megismétlődött az RMDSZ meghívása a kormányba, csak persze kicsiben, és egészen más feltételek között. Most nem barátságosan mosolygó, úgynevezett természetes szövetségesek tárták szélesre az ajtót azzal az előrelátható hátsó szándékkal, hogy gyertek csak, gyertek, aztán kaptok Petőfi–Schillert, meg olyan tárcát (egészségügyet), ahol még Băsescu is lehetne szép, de okos nem. Ezzel szemben a helyi kormányalakítás előtt olyan fenyegetés hangzott el, hogy aki bemerészkedik az ordasodúba, azzal feltörlik a padlót. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete mégis vállalta a kockázatot, és az érvek között sok minden elhangzott, csak az a neptuni tétel nem, hogy más alternatíva nincs is.
Más tekintetben is különbözik ez a kormányba lépés az előzőtől. A Kolozs megyei szervezet nem nevezhető az RMDSZ átlagos közös nevezőjének. Kolozsváron szerveztek már olyan lakossági fórumot, amelyen a hivatalos vezetőség csak megfigyelői szinten képviseltette magát, nem mert szembenézni a felvetésre kerülő problémákkal. A Kolozs megyei magyarság általában érzékenyen reagál minden tájba simuló tendenciára, nem dől be a kompromisszumpolitikusoknak. Szervezetten tiltakozott, amikor az RMDSZ vezetői gyermeteg ellenvetésekkel – egyébként sikeresen – próbálták leseperni az asztalról a kettős állampolgárság ötletét, és akkor sem válaszolt dísztáviratokkal, amikor felméréssel és SZDSZ-sajtóakcióval bizonygatták, hogy nincs is szükség Bolyai-egyetemre. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének legtöbb vezető egyéniségét nem lehetne meghívni egy titkos neptuni egyezkedésre, és ezt a helyi szövetségesek jól tudják róluk. Mégis megszületett az egyezség, abból az őszinte felismerésből kiindulva, hogy a partnereknek szükségük van egymásra. Az RMDSZ a nyolc, illetve tíz tanácsossal a városi, illetve megyei tanácsban egymagában semmit sem érhetne el és semmit sem akadályozhatna meg, viszont a szövetségesek sem érhetik el céljaikat a magyarok frakciójának megkerülésével. Emellett a jelenlegi nemzetközi helyzetben az RMDSZ-szel megkötött szövetség a város és a megye hajtómotorja lehet, amelyre a nyolcévnyi nacionalista elszigetelés után életbevágóan szükség van. Ezt Ioan Rus SZDRP-s megyei tanácselnök, a város egyik legjelentősebb, nyugati kapcsolatokban rendkívül érdekelt vállalkozója is felismerte, és bátorító politikai nyilatkozatokkal üdvözölte a kolozsvári magyarok képviselőit a megyei tanácsban.
Szívesen folytatnánk a távlatok ecsetelését, mert a többség részéről érkező bármely barátságos jeltől még mindig – a tíz év során történtek után is – képesek vagyunk lázba jönni, de jobb, ha nem kiabáljuk el. Még csak annyit: reméljük, az RMDSZ helyi szervezete nem esik a „központiak” hibájába. Mindvégig tudatában lesz annak a hozadéknak, amelyet jelenléte biztosít a helyi hatóságokban, és ennek fejében nem restelkedik ellenszolgáltatást igényelni. Nem sokat. Nem kell feszíteni a húrt. De már az is nagy siker lesz, ha az RMDSZ tanácsosai megakadályozzák a helybéli magyarság további kisemmizését, elűzését.