Az új kormányszövetséges


Borzasztó nagy a gond a nemi kisebbségekkel. Úgy néz ki, hogy az eurós, a nyugati, az atlanti, a kontinentális, az azon is túli és általában mindenféle csatlakozáshoz megoldottuk a termelés, az életszínvonal, az oktatás, a nyugdíjellátmány, a nemzeti egyenjogúság stb., stb. öszszes problémáját, csak a homoszexszel nem bírunk zöld ágra vergődni. No meg a környezetvédelemmel, de annak megoldását legalább a nemzeti egyház nem tiltja. Ha nem vigyázunk, az öröklött vagy szerzett különleges vonzalmakkal rendelkező kisebbségekhez tartozó egyéneken fog állni vagy bukni befogadásunk.
A megoldás pofonegyszerű: a nemi kisebbségek képviselőit be kell vonni a kormányba.
Pillanatig sem kell attól tartani, hogy attól kezdve sorozatban születnek a homokosvédelmi törvények. Hozzánk közel álló példából tudjuk, hogy éppen ellenkezőleg: miközben a világban gyorsan elterjed a hír, hogy Románia modellértékűen megoldotta a nemi kérdést, a rendfenntartó közegek tétlenül elnézhetik, hogy a homokosok kriptogramjait fényes nappal teljesen ismeretlenül vigyorgó tettesek bemángálják szurokkal vagy a trikolór színeivel.
Időnként tanúi leszünk a különleges nemi hajlamokkal rendelkező egyéneket képviselő kormány-tisztségviselők követelőzéseinek. (Azért kell ilyen hosszasan megnevezni őket, hogy kitűnjön: kollektív jogok márpedig nemi kérdésben sincsenek. Gyakorolják egyénenként.) Előfordulhat, hogy önálló állami tudományegyetemet akarnak, és hogy az általuk képviselt tömegeknek aktivitási potenciáljukat bizonygassák, a kormányból való kilépéssel is fenyegetőznek, de semmi vész, sürgősségi kormányrendelettel azonnal meg kell ígérni nekik a multibuzi egyetem létrehozását. Ebben az újszerű intézményben koedukációs elvek érvényesülnének, együtt tanulnának a magukat lányoknak érző fiúk a fiúérzelmű lányokkal, persze a munka nyelvén, hogy a nemzeti büszkeség se sérüljön. Ez a közismert megoldás annyi párkapcsolati ellentétet okozna, hogy azok feloldása eltartana a nemi kérdés valóban végleges megoldásáig, vagyis a világ végéig.
A nemi kisebbségek kormányba való bevonásával lappangó problémák is megoldódnának. A művelt világ nagyvárosaiban zajló homoszexuális fesztiválokat látva elképzelhetjük, hogy idehaza is egyre többen vallják majd magukat nyíltan gaynek vagy leszbinek. Magas választott tisztségekben is teljes nemiségükben megnyilvánulhatnak. (Most derült ki valami Ceauşescuról: ki tudja, hány szeretőjét juttatta fontos pozíciókba, és azok ott lehetnek az átmentett nómenklatúrában...) Újraválasztásukhoz azonban szervezetük nem tudná mozgósítani az egyébként minden lényeges kérdésben homogén választótestületet, annyira el volna foglalva a kormányzati tisztségek őrizetével. Így előbb-utóbb a helyhatósági szintekről is kiesnének azok, akik perverz ötleteikkel rég gyanúsakká váltak.
Szóval tessenek bátran alkalmazni, a módszer kipróbáltan működik. Egyetlen akadály az lehet, ha kizárólag a nemzeti kisebbségek bepalizására szabadalmazták.
Valaki epéskedhetne, hogy ha az idén az RMDSZ testületileg rávetette volna magát a bukaresti magyar iskola szilárdítására, akkor bezzeg azt mondanánk, hogy na ugye, mit meg nem tesz az ember a családért. Lehet, hogy ezt mondanánk. Mert valamit mindig kell mondani. Azt azért hozzátennénk, hogy ha a családi kapcsolat az előremutató cselekedetek kulcsa, akkor a kongresszusi határozatokhoz tessenek mellékelni valami hasonlóan ösztönző viszonyrendszert. Hátha úgy menni fognak a dolgok. De a bukaresti magyar iskola mai állapotát látva, egyelőre ehhez sem fűzhetünk sok reményt.
Az iskola tehát úgy kezdte a tanévet, hogy ha valaki – tanerő vagy diák – balesetet szenved az épület állaga miatt, a hatóságok az igazgatót állítják elő. Változásra csak egy év múlva lehet számítani. Akkor érik be az igazgató által nagyra becsült államtitkári igyekezet eredménye. Kötő József kiharcolta a világbanki támogatást az iskola teljes felújítására. Csak addig ne legyen földrengés. Vagy a szülők meg ne gondolják, hogy érdemes-e a nagyon távoli, romos iskolába járatni gyermekeiket.