Nits Árpád

Visszafogottabb morgás kísérte a két szavazási menetet, hogy az erdélyi magyarság miért nem szavazott kellő mennyiségben az RMDSZ jelöltjeire, urnazárás után pedig elindult a nyílt szemrehányás áradata. A választópolgárnak, a nép egyszerű fiának védekeznie kell az alaptalan vádaskodással szemben, mert a baklövésekért nyolcvan százalékban vezetői okolhatók.
Hogyan? Ezt eddig nem tudták? Nem olvasnak társadalomtudományi leckéket? Hát akkor mit olvasnak? Pénzt? Elnézést, hogy éppen ez jutott eszünkbe, de nemrégiben, amikor a parlament lelkesen megszavazta magának a nyugati fizetésszintet, és ezt a keleti nyomorba süllyesztett választók rossz néven vették, egyik RMDSZ-képviselőnk így érvelt: amelyik nép nem becsüli anyagilag is vezetőit, az nem érdemli meg őket. Adolf Hitlernek is volt egy hasonló vesszőparipája, de nem ám a választások előestéjén, hanem akkor jutott eszébe, amikor visszavonulni készült a köz- és magánéletből. Érdekes volna felmérni, mennyire befolyásolta a választói hangulatot a politikusok anyagi önbecsülésének újabb gátlástalan megnyilvánulása.
Tehát a nép egyszerű fia (a továbbiakban NEF) ne vállalja „fel” a vezetők hibáit. Nem ő bakizott akkor, amikor választani kényszerült a „Központi Bizottság” kedvencei és a függetlenek között. A függetleneket, akik többségükben az RMDSZ alapító tagjai, nem a NEF marta ki a szervezet vezető pozícióiból. És a NEF nem tehet arról, hogy a hatalmi díjbirkózásban néha az alulmaradtakkal rokonszenvez. A lelátók közönsége sem a bírónak ad igazat, ha az szándékosan vagy merő rövidlátásból szabadrugdosást ítél.
A NEF értetlenkedve állt olyan jelenség előtt is, hogy az RMDSZ vezetősége részéről szemernyi nagyvonalúságot sem tapasztalt a választási kampányban. Székelyudvarhelyen például nyilvánvaló volt a függetlenségbe kiszorított polgármester népszerűsége, a kampánystratégák mégsem mondták: jól van na, legyen meg a NEF akarata.
Úgyszintén nem a NEF a hibás azért, mert Marosvásárhelyen egy szabaddemokratának nevezett párt – nomen est omen – elvitt néhány száz szavazatot. Honnan tudja a NEF, hogyan néz ki a kakukktojás, amikor esetenként az RMDSZ is éppen olyan pettyes (értsd: neptunos)?
A NEF arról sem tehet, hogy a választási kampány teljében javában folytatódott a kiszorítósdi. Ebben a pankrációban többek között elcsattant olyan pofon is, hogy Kincses Előd rosszul szervezte a kampányt, mert nem ragasztott plakátokat. Kincses felfüggesztése előtt Nagyváradtól Kézdivásárhelyig egyetlen plakát sem volt látható, de nem ez a lényeg. Mutassanak a NEF-nek valakit, aki bosszúból azért nem szavazott Fodor Imrére, mert az optimális kampányidőszakban pillantása homlokterébe nem került egy plakát. Sőt a NEF többre becsült volna egy szerényebb, takarékosabb kampányt. Főleg ebben a nagy nyomorban. Azt a pénzt okosabb dologra fordíthatták volna.
Az sem varrható a NEF nyakába, hogy nem ül itthon, amikor szavaznia kell. A NEF arra megy, amerre vezetői jelzik a követendő utat. A NEF sohasem a saját feje után eredt neki a nagyvilágnak. Vezetői vagy kertelés nélkül kimondták, hogy elfogyott a regimentjük, vagy azt állították, hogy a kompromisszumokon kívül semminek sem jött el az ideje, és ez is elég ok a menekülésre.
Még hosszasan lehetne sorolni a választói közömbösség okait, amelyek nem a mostani választási kampányban, hanem az évtizednyi politizálásban gyökereznek, de a méltányosság kedvéért tisztáznunk kell azt is, mi az a húsz százalék, amelyért a NEF hibáztatható. Ez a hibaszázalék arra a közmondásra vezethető vissza, hogy minden nép megérdemli vezetőit. Úgy kell neki, ha csak ilyeneket tud kitermelni magából, vagy ha csak ilyenek tudnak kiemelkedni soraiból, mert a többit visszahúzza vagy engedi visszanyomni!