Az MVSZ nem kérte a határok felülvizsgálatát


A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tisztújító küldöttgyűlése nem fogadott el olyan határozatot, amely a jelenlegi európai határok felülvizsgálatát kérné – szögezte le Patrubány Miklós, a szervezet újonnan megválasztott elnöke az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Az MVSZ vezetője erről annak kapcsán nyilatkozott, hogy Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, a világszövetség egyik stratégája szerint olyan döntés született a fórumon, amely úgy értelmezhető, hogy „a világszövetségnek határrevízióra kell törekednie”. Patrubány mindennek kapcsán arra emlékeztet: a nyolcvan évvel ezelőtt elfogadott trianoni békediktátum a magyar nemzetet szétszaggatta, máig fájó sebeket okozva ezzel. A diktátum azonban ma már nem hatályos, hiszen azt felváltotta a második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés. Véleménye szerint ugyanakkor „nem kétséges, hogy a trianoni békediktátum a 20. századi európai történelem egyik sarokkövét képezi, amelynek következménye milliók lelkében él”. A Magyarok 5. Világkongresszusán mondott beszédében ezzel kapcsolatos, új, eredeti nemzetmeghatározással rukkolt elő, amire a világ öt kontinenséről érkezett közel ezer küldött és meghívott egyöntetű beleegyezéssel bólintott rá: magyar az, akinek fáj Trianon. Az MVSZ elnöke úgy gondolja, hogy jogos az igény, amely meg szeretné vizsgálni, hogy a milliók kisebbségi sorsba taszításakor a nagyhatalmak által vállalt kötelezettségekből mára mi valósult meg.
Patrubány leszögezte: ez a revízió pusztán morális értelmű lehet. „A Magyarok Világszövetsége soha nem hirdetett sem területi revíziót, sem határmódosítást, hanem következetesen halad az 1996-ban elfogadott világkongresszusi határozat nyomán, amely az integrálódó Európában tűzte ki célul a magyar nemzet egységesítését” – fogalmazott.
Az elnök kihangsúlyozta: az MVSZ értelmezésében ennek a határmódosítás nélküli nemzeti integrációnak a legfontosabb eszköze a külhoni magyar állampolgárság intézményének megteremtése.
Meglepetések szezonja
Óriási kiábrándulást okozott Duray Miklós. Ahogy duzzogva járt fel-alá az előcsarnokban a világkongresszus szüneteiben, majd hirtelen otthagyott csapot-csapot, az enyhén szólva gyermeteg durcáskodás volt. Visszavonulásának megokolása sem emlékeztetett az egykori kemény Durayra. Tette magát, hogy berezelt egy világháború előtti, tehát már érvénytelen békeszerződés történelmi megítélésének felülvizsgálási ötletétől. Gyenge ürügy. Ha a Molotov–Ribbentrop-paktum újraértékelési javaslatát minden alkalommal a térség nyugalmának felbolygatása követné, itt már rég nem maradt volna kő kövön. Időnként felerősödnek azok a szlovák hangok is, amelyek Verecke elvesztését égbekiáltó igazságtalanságnak tartják. Ez is egy történelembe vonult békeszerződés következménye, mert a Csehszlovák kormány írta alá. Bárki másnak ijedezés nélkül szabad előnytelen határszerződésekre panaszkodni, vagyis Duray szavai szerint kalandorkodni?
A világszövetségi tisztújítással kapcsolatban kellemes meglepetésben is lehetett részünk. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke felemelte szavát az MVSZ-ben megnyilvánuló kiszorítósdi ellen. Valóban ez a helyes kifejezés. A szavazatszámlálás még be sem fejeződött, és már megkezdődött a próbálkozás az új elnök és általában az erdélyi tisztségviselők elűzésére. Előbb elnökségi bojkottot találtak ki, majd a tisztújítás megismétlését követelték, mégpedig belátható időn belül. A küldöttek lehetőleg váltsanak menettérti jegyet. Ezt a diverziót ítélte el Markó Béla, ha jól értettük szavait.
Nagyon derék dolog, főleg azért, mert az erdélyi jelöltek budapesti szereplését temérdek itthoni mocskolódás előzte meg. Patrubány Miklósról a legképtelenebb rágalmakat kapták fel és szellőztették a sajtóban, miközben a cáfolatok hiábavalóak voltak, mert a gáncsoskodók nem hallottak, nem láttak, csak fújták a magukét. Volt, aki az erdélyi elnökjelölt szellemi képességeit is kétségbe vonta, mondván, hogy a világszövetség túl nagy kalap neki. Mekkora az a kalap? Kizárólag vízfejűek pályázhatnak a viselésére? A tisztújítás alatt és után sem csillapodó hang- és képzavar jelentősen hozzájárult a demokratikus választás eredményének kétségbe vonásához. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az Erdélyből Budapestre továbbított – hellyel-közzel hisztérikus – ellenpropagandának komoly része volt abban, hogy a tisztújítás utolsó napján tömegesen eltávoztak a küldöttek. Ha egy RMDSZ-kongresszuson a választás eredményével elégedetlen részvevők ennyire felhúzzák az orrukat, a záróakkordra csak a jól szervezett kényelmes többség marad a teremben.
Korábban sajnos Markó Béla is bekapcsolódott azok kórusába, akik a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának tekintélyét a választási megmérettetés előtt nem igyekeztek növelni, sőt. Azt állította róla, hogy nem az ő szervezete. Ezt nem kellett volna… Először is: nem lehet minden a Markóé, ami Erdélyben él és mozog. Másodszor: ha nem is az övé, a VET közelebb áll hozzá, mint teszem azt a luxem-burgi magyarok társasága. A VET tagjai, rokonszenvezői, akcióinak támogatói és haszonélvezői az erdélyi magyarság választótestületébe tartoznak, míg a luxemburgi magyarok, ugye, nem szavazhatnak az RMDSZ jelöltjeire.
No de ezeken a dolgokon már ne rágódjunk, jó, hogy elindult az a folyamat, amelyet Patrubány Miklós megjósolt: a világraszóló botrányt okozó hecckampány a választások után hamarosan lecsillapodik. Ennek egyik jele Markó Béla kiállása a világszövetség erdélyi tisztségviselői mellett, hogy azok ne legyenek többé kitéve a kiszorítósdinak.
Természetesen ha jól értettük szavait.